Ahogyan a Lenkát, úgy a Palkót sem terveztem előre, mindkettő megszületését valamilyen váratlan esemény generálta. Az NKA két éve kiírt egy pályázatot gyermekkönyv-illusztrátorok részére, alkotói támogatás e Amikor legutóbb beszélgettünk, akkor elmondtad, hogy a Lenka ötlete egy külföldi workshopra készült, a Palkó milyen körülmények között született? A feladat az volt, hogy egy szabadon választott kéziratot dolgozzunk fel story-board formájában, tehát vázlatokkal kellett bemutatni az elképzelt képeskönyvet jelenetről jelenetre. Emellett pedig meg kellett festeni egy kidolgozott oldalpárt olyan stílusban, ahogyan azt a leendő könyvben elképzeli a pályázó. Természetesen választhattam volna bármilyen meglévő, akár kortárs, akár klasszikus szerző által írt kéziratot, de amint elolvastam a kiírást, tudtam, hogy én csakis a Palkót szeretném megcsinálni. Ezt a döntésemet a kiadó főszerkesztője, Csányi Dóra is támogatta, szívesen fogadta a Lenka könyvpárjának ötletét. Ezzel persze alaposan megnehezítettem a saját dolgomat, hiszen rendkívül rövid volt az idő a pályázat kiírása és a leadási határidő között, amelybe így a kézirat megírásának is bele kellett férnie. Meg is írtam gyorsan, és ez alapján megcsináltam a forgatókönyvet, valamint egy könyv-makettet, illetve megfestettem a kidolgozott illusztrációt. Hamarosan meg is érkezett az NKA döntése, miszerint elnyertem az alkotói támogatást. Néhány illusztrátor kollégám, nevezetesen Gévai Csilla Julianna, Kőszeghy Csilla, Rofusz Kinga, Papp Anikó Mira és Szalma Edit szintén részesült ebben a komoly elismerésben. Vázlatok A terjedelmet és a könyv méretét befolyásolta, hogy a Palkó a Csimota Tolerancia-sorozatában jelent meg, mégis az alkotási folyamatban volt eltérés a Lenkához, illetve más egyéb munkáidhoz képest? A pályázat elfogadása után más elfoglaltságok miatt fél évig rá se néztem az elkészült anyagra. Amikor aztán komolyra fordult volna a munka a kiadóval, fél év teljes kihagyás után újra elolvastam a pályázatra roham tempóban leadott (utólag már úgy mondanám, hogy összecsapott) szöveget, és azt éreztem, hogy ez borzalmas. Ezt így nem lehet kiadni. Ezért fogtam magam, és teljesen átírtam az egészet. Végre nem sürgetett semmiféle határidő, így kimondottan élveztem az írást, a történet fordulatainak kitalálását. Nagy kihívás volt, mert bár mások a jelenetek, mint a Lenka könyvben, de bizonyos pontokon mégis összeér a két történet. Gondosan ügyelni kellett a logikus felépítményre, valamint arra, hogy nehogy unalmas ismétlődésekbe bocsátkozzak. Az új kézirattal már elégedett voltam, de sokat köszönhetek Csányi Dórának és Tsík Sándornak, akik nagyon alaposan gondozták a szöveget. Ez a könyv is a Tolerancia-sorozat része, egyben a Lenka párja, tehát természetesen ugyanakkora a mérete és a terjedelme is. Utóbbi okozott némi fejtörést, mivel a szöveg ezúttal sokkal hosszabb lett, mint a Lenkáé, de az illusztrációk megfelelő ritmusával át lehetett hidalni ezt a problémát. A képek készítése közben pedig az jelentette az örömet és a kihívást számomra, hogy a különböző karakterek személyiségét vizuálisan is meg tudjam jeleníteni. A Palkó milyen technikával készült és miért pont ezt választottad? Mivel a Lenka párjáról beszélünk, értelemszerűen ugyanazzal a technikával készült. Hullámkartonra akrillal festettem, amire mindenféléket ragasztgattam. Ezúttal azonban sokkal jobban kimerészkedtem a térbe, néhány dolog már jelentősen kiemelkedik a karton síkjából. Amikor ezzel a technikával dolgozom, rendkívül izgalmas számomra, hogy a különböző talált tárgyak az eredeti rendeltetésüktől teljesen eltérő szerepet kapnak a képeimen. A körző és a colstock például a Palkó felirat steam-punk változatában kap új értelmet, a muffinpapír egy állólámpa búrájává lényegül át, a „rozskenyér” szeleteket pedig parafadugóból farigcsáltam ki. Sokat töprengtem azon is, hogy miképpen tudnám legjobban visszaadni a fürdőhab megfoghatatlan jellegét, végül a buborékos-fólia bizonyult a leginkább anyagszerűnek. Amikor ilyen 3D kiterjedésű képek készülnek, nagyon nem mindegy, hogy milyen a fotó, milyen a megvilágítás, stb. A reprodukciókat a férjem, Kökény Alajos készítette, és hogy milyen alapos munkát végzett, arra bizonyíték a nyomdai gépmester elismerése: mint mondta, régen találkozott ilyen precízen előkészített anyaggal. A magyar kiadással együtt nyomtuk a svéd változatot is, a fordítás közben viszont érdekes dolgok merültek fel, neked mi volt a legmeglepőbb? Larsson Marika, a svéd Felis Förlag vezetője felhívta a figyelmemet arra, hogy ha azt akarjuk, hogy Svédországban is működjön a szöveg, akkor az ottani viszonyoknak megfelelően kell honosítanunk a szöveget. Így aztán sok változtatás történt, melyeket én természetesen elfogadtam, de nem mondom, hogy nem lepődtem meg némely esetben! Megváltozott néhány olyan dolog a fordítás során, ami számunkra természetes, de náluk egyszerűen nem létezik, vagy valamilyen oknál fogva nem hangozhat el. Svédország nagyon toleráns ország, szigorúan ügyelnek arra, hogy ne történhessen semmiféle hátrányos megkülönböztetés. Különösen vigyáznak a gyerekek személyiségi jogainak betartatására. Nemrég éppen a Lenka kapcsán Svédországban jártam, így személyesen is megtapasztalhattam mindezt. Olykor igazán elgondolkodtató volt összevetni ezeket a viszonyokat. Palkó mozaik Az első fontos dolgot a fordítás legelején tisztáztuk. A magyarban a fekete kutya neve Negró, ez a svéd változatban nem maradhatott így. Svédországban rasszista felhangja van egy ilyen névnek, nálunk azonban nincs ember, aki ne a mentolos cukorkára asszociálna e latin eredetű szó hallatán, aminek a jelentése fekete. A magyar szövegben van egy olyan rész, amelyben tornaórán tornasorban sorakoznak a gyerekek. A svédeknél nincs tornasor, mert milyen dolog már magassági alapon megkülönböztetni bárkit is? Továbbá a magyar verzióban a tornaórán nem megfelelő felszerelésben megjelenő fiút megrója a tanító. Svéd tanár nem tehet megjegyzést a gyerek öltözékére, így ezt az egész jelenetet kihúzta a fordító. A magyar iskolákban azon sem lepődik meg senki, hogy rajzórán szelektál a tanár, és csak azokat a képeket teszi ki a faliújságra, amelyeket ő a legszebbnek ítél. Ilyen megkülönböztetést szintén nem tehet egy ottani pedagógus, ezért ez is kihúzattatott a svéd verzióból. A magyar szövegben emellett két helyen is elhangzik olyan mondat, amelyben ki vannak hangsúlyozva a lányok. Ezt szintén ki kellett húzni a fordítás során, mert ennek meg túlzottan szexista felhangja van a svédek szerint. Tornasor Nem tudom, hogy így mennyire állja meg a helyét némelyik szituáció, hiszen én tudatosan igyekeztem hangsúlyozni a kontrasztot. Marika azonban megnyugtatott, hogy a kihúzott részeket megoldotta valahogyan a fordító és nem sérül a szöveg egysége. Amin viszont igazán meglepődtem, hogy a fordító a magyar verzióban szereplő Leonardo-t átírta Picasso-ra, arra hivatkozva, hogy a svédek általában nem ismerik festőként Leonardo da Vincit. Ez volt az egyetlen, amiben nem engedtem változtatni, mert az egyik képen Leonardo-ra történik utalás, nem pedig Picasso-ra. Lesz folytatása a Lenka Palkó párosnak? Nem lesz, így kerek az egész. Legközelebb, hol és mikor találkozhatnak veled az olvasók? A Palkó bemutatója és egyben a könyvhöz készített illusztrációk kiállításának megnyitója a Két Egér Könyvesboltban lesz 2013. április 19-én pénteken 18:30-tól. Másnap, azaz április 20-án szombaton 11 órától dedikálom a Palkó című könyvet a Csimota Kiadó standján a Könyvfesztiválon, valamint ugyanezen a napon 13 órától A kis Mukk című könyvemet a General Press Kiadó standján.