Hogy született meg a Sündör és Niru Sündör nyomában című regényed ötlete? Körülbelül 5 évvel ezelőtt volt egy zenekarom, és kitaláltam, hogy írok egy zajmesét, amiből egy darab meg is valósult. A cél elsősorban egy meseszínház lett volna, de aztán sajnos nem lett végül belőle semmi, mert szétment a banda, viszont ott maradt talonban ez a mese. Pár évvel később Kollár Árpi, a FISZ elnöke megkérdezte, hogy nem írok-e meséket, mivel a novelláimból következik egyfajta mesevilág. Először rávágtam, hogy nem írok, aztán eszembe jutott, hogy van ez a mese, amit aztán elküldtem Árpinak. Teljesen odavolt tőle, ezért átküldte Sanyáéknak (Csányi Dórának és Tsík Sándornak a Csimota Kiadó szerkesztőinek), akiknek tetszett, de kértek, hogy írjak belőle egy másikat, aminek hasonló a cselekménye. Akkoriban még csak Niru karaktere volt meg, ez a történet az ő öregkorát beszéli el. Ebből indult ki az eredettörténet, és kerekedett ki belőle egy hosszabb írás, ami be is került az Egyszervolt… Meseantológiába. Ezután kértek fel a teljes kötet megírására. Eleinte nem tudtam, hogy kéne megírni, aztán sok gondolkodást követően egy 20 történetből álló mesekönyv lett belőle. Volt valamilyen stratégiád a regény cselekményének alakításakor? Az volt az alapstratégia, hogy van ez a két barát, Sündör meg a Niru, és kettejük között kialakul valamilyen konfliktus. Kitaláltam ennek a konfliktusnak az ívét, meg néhány szereplőt. Rájöttem, ahhoz, hogy Niru eljusson a Sündörhöz, rengeteg figurával kell találkoznia, valamint arra is, hogy ebből profitálnia is kell. A segítség néhány esetben akadályként jelenik meg, amit Nirunak el kell tudni hárítani. Egyszerre találja szemben magát segítő és akadályozó figurákkal. A két főszereplő, Sündör és Niru alapvetően elég különbözőek: Sündör kicsit mániákus, Niru meg inkább csak úgy elvan, a legnagyobb különbség talán a hatalomhoz való viszonyukban keresendő. Ki a kedvenc karaktered a meséből? Nincs kedvenc karakterem, mindegyiket nagyon megkedveltem menet közben, mindig másikkal azonosulok. Az életből veszed a karaktereket? Mindig összegyúrt karakterek, kicsit sarkított a megjelenési módjuk. Például Mirminyó a totális odaadást mutatja, de ugyanakkor kicsit erőszakos is. Azt a fajta anyakaraktert testesíti meg, aki tűzön-vízen keresztül anyuka. Egy másik szereplő, Bocskoján tipikus nagybácsi alkat, kedélyes, aki akkor is megmondja a tutit, amikor fogalma sincs semmiről. Mindegyik karakternél azt érzem, hogy csetlő-botló lények, akik ugyanakkor pozitív tulajdonságokkal is rendelkeznek. Például a mesében szereplő zajkereskedő is elsőre nagyon jó fejnek tűnik, de valójában egy igazi megalomán alkat. A munkád során szerzett tapasztalatok befolyásolták a cselekményt? Persze, egyrészt nagyon sok emberrel találkozom a túravezetés során, akik alakítják a karaktereimet másrészt pedig a tájak is nagymértékben befolyásolják a helyszíneket. Nyilván nem azokat a tájakat írom le, amiket látok, hanem a látottakból jön létre egy új, egyfajta belső táj. Például az Ushguliban játszódó részben szerepel egy napvizsgáló. Sokat tűnődtem azon, hogy is nézne ki, aztán Indiában láttam egy 18. századi csillagvizsgálót. Feljegyeztem magamnak, bár aztán a végén másképp írtam le, mégis inspirálóan hatott rám, és előrébb vitt. Mennyi idő alatt lett kész a regény az ötlettől a végkifejletig? Két év nagyjából, de ez úgy nézett ki, hogy az első szöveg 2012 januárjában született meg, és nagyon sokáig állt a dolog, aztán egy év múlva ismét  írtam egy szöveget, a könyv második fele pedig kb. 2 hónap alatt született meg, tavaly decemberben-idén januárban. Januárban pedig le is adtam. Vannak további meseötleteid vagy tervezed Sündör és Niru kalandjainak folytatását? Én nem terveztem volna, de Dóráék kérték a folytatást. Körülbelül egy hónappal ezelőtt megírtam a szinopszisát, megvan a konfliktus, ami mentén rendeződik a szöveg. Volt „kritikusod”, akinek megmutattad a kéziratot? A bátyám gyerekei voltak a „tesztközönség”. Náluk elég jó a szórás: 6-12 éves korig van 4 gyerek. Mindig elküldtem a bátyámnak az elkészült részt, aki felolvasta nekik. Meg is kérdeztem mindig őket, hogy minden érthető-e, akadt-e olyan rész, amitől féltek, mi nyerte el a tetszésüket, mi nem? Nagyon jókat mondtak, nagyon sok olyan visszajelzést kaptam az ő olvasatuk alapján, ami sokat segített és módosította a szövegírást. Tudnál mondani erre egy példát? Amikor Niru elindul Mirminyóéktól, hogy megtalálja Sündört a villámzónában, az első verzióban nem történik semmi a zajokkal. Andris aggódott, hogy ki fog addig vigyázni rájuk. Ezért Mirminyó gondjaira bíztam őket, hogy ne legyen semmi gond. Ezután Andris is megnyugodott. Forrás: csimota.hu