Méhes Károly meséi Kitkat, a pajkos kicsi lány élményeit mesélik el. A bájos történetekben Kitkat életének főbb szereplői vonulnak fel: beszélő állatkák, incselkedő tárgyak (pl. bögrék), óvodás pajtások, a húsvéti nyuszi, a mikulás, a szülők-nagyszülők, illetve lakóhelyének, Pécsnek a nevezetességei, többek közt a Zsolnay-gyár és „tündéralakjai”, illetve a Bóbita Bábszínház. A vicces, mégis tanulságos – ám nem tanmeseszerű – kalandok hétköznapi élethelyzetekből születnek, azokból kerekednek tovább lebilincselő mesékké. Az alaphelyzetekre bármelyik óvodáskorú gyermek ráismerhet, és saját élményeivel tovább színesítheti azokat. A mesék a szerző mély gyermekismeretéről és -szeretetéről tanúskodnak. A könyv minden oldala színes rajzokkal illusztrált. A Scolar Kiadó nemcsak kiadványai tartalmi minőségére szentel kiemelkedő figyelmet, hanem a könyvek nyomdai, kötészeti kiválóságára is. (Nem véletlen, hogy az évenként megrendezett Szép Magyar Könyv versenyen kiadónk gyakran kap elismerő oklevelet és díjat.) Mivel Méhes Károly kötetét alapvetően az óvodás korosztálynak szánjuk, különösen tartós borítóval, kiemelkedő minőségű papíron jelentetjük meg, mely alkalmassá teszi – az otthoni olvasgatáson túl – a nagyobb igénybevételt jelentő óvodai, iskolai, könyvtári „használatra” is. Méhes Károly  önmagáról: „Mindig is szerettem mesélni. A nálam majdnem tíz évvel fiatalabb öcsémnek annak idején is már sok mesét mondtam fejből vagy jól átvariálva az ismerős történeteket. Mindez a saját gyerekeim születése után újraéledt, és mi tagadás, népszerűek voltak az esti mesék. Egy idő után el is határoztam, hogy nem hagyom kárba veszni, és felvettem őket magnóra. A legelső mesekönyvem még inkább versekből, mondókákból állt, ez volt a Gyufalábú kutya. Aztán a már említett magnós módszerrel megalapozott könyv következett, ami két kutyusról szólt, Spenót és Papucs, ami 2008-ban jelent meg. Úgy vettem észre, más gyerekek is élvezték az én, ma már egyetemista fiam és lányom számára kiötlött történeteimet, hiszen még vetélkedőkön is szerepeltek Spenót és Papucs viselt dolgai. A Mindig ez a Kitkat! című könyvem esetében az semmiképp sem titok, hogy maga Kitkat erősen hasonlít a most nyolcéves Kati lányomra. Kati nemcsak szereplője a könyvnek, hanem bizonyos értelemben társszerzője is. Amennyiben sok olyasmit olvasni a mesékben, melyek szinte szó szerint úgy estek meg vele vagy általa, ahogy beleszőttem a szövegbe. Máskor egyszerűen megrendelt egy-egy mesét, amit ugyan nekem kellett kitalálni és persze megírni, de csavaros észjárásával mindig tudott lendíteni egyet a mesék alakulásán. Szóval ez a Kitkat egy roppant eleven eszű és legalább annyira eleven mozgású lányka, akivel szinte bármi megtörténhet, és meg is történik.”