Széni Kalatlin   Amikor egy gyerek nagyon-nagyon hosszú ideig igazán szeret egy játékot, az igazivá válik. „Mire Igazi leszel, általában lebabusgatják rólad a bundát, kiesik a szemed, mindened meglazul és elkopik. De ez mind nem számít, mert aki Igazi, az nem lehet csúnya, azt csak azok látják csúnyának, akik semmit sem értenek.” Legalábbis így tanította Bőrlovacska Bársony Nyuszit, aki sokáig nem értette, mit jelent igazinak lenni. Eleinte azt hitte, hogy a berregő, felhúzható játékok azok, akikhez képest ő csak egy értéktelen, kicsit lenézett játéknak számított a gyerekszoba birodalmában. Mígnem megtörtént vele az a szerencse, hogy a kisfiú kedvence lett. Eleinte zavarta ugyan, hogy a Fiú olyan szorosan ölelte magához elalváskor, hogy szinte levegőt sem kapott, aztán mégis rettentő boldog lett ettől a barátságtól, és elválaszthatatlan társakká váltak. Ám egy napon a Fiú súlyosan megbetegedett. A kisnyúl mindvégig hűségesen vele maradt, ám amikor véget ért a betegség, az orvos azt az utasítást adta, hogy el kell égetni a többi fertőző játékkal együtt. Ki más is menthetné meg ekkor a bajba jutott játékokat, és adhatna új fordulatot a történetnek, mint a világ legbájosabb tündére? Ki más lenne képes arra, hogy csodálatos módon valódi nyúllá változtassa át Bársony Nyuszit? A gyerekszoba Tündérének ugyanis éppen az a dolga, hogy az elnyűtt, megunt játékokat magával vigye és igazivá változtassa őket, hogy aztán új alakjukban még régi gazdájukkal is újra összetalálkozhassanak. Bár A Bársony Nyuszi története először kilencven évvel ezelőtt látott napvilágot, ma mégis úgy olvashatjuk, mint egy friss, épp nekünk íródott könyvet. A barátságról szóló örök érvényű történet mellett köszönet ezért a kiadónak, a fordítónak és az illusztrátornak.  Margery Williams (1881. július 22-1944. szeptember 4.) gyerekeknek, kamaszoknak írt. Legismertebb könyve, "A bársony nyuszi, avagy hogyan lesz valódi a játék" (The Velveteen Rabbit or How Toys Become Real), gyerekek és szülők hosszú sorának kedvence lett. Forrás: meseutca