Pali akkor érzi jól magát, ha séta közben fagylaltot vásárolnak vasárnap délután a Fő téri cukrászdában, ha Anya mesél neki, vagy ha hétvégenként Anyával és Apával kirándulnak. Ilyen persze már régen volt, mielőtt Apa pár hónapja elköltözött otthonról. „Csak egy rövid időre, ameddig helyre jönnek a dolgok” – mondták neki kicsit zavartan, amikor sok éjszakai veszekedés után egy délután Apa összepakolt és elment. Vasárnaponként azért Pali mindig Apával sétál, és hétköznap is sokszor találkoznak. Ez úgyis csak átmeneti állapot, úgysem válnak el, mint a Kiss meg a Radó szülei.     Pali legeslegjobban álmodozni szeret. Mindenféléről, amiről szerinte a felnőttek sosem beszélnek. Mire gondolhatott az a légy, aki matekóra alatt a tanári asztalon mászkált? Mit csinálnak az újságban a fényképeken az emberek éjszaka, amikor az újságosbódé már bezárt? Mit csinálnak a kisbabák, mielőtt megszületnek, sőt mielőtt még a mamájuk hasába kerülnének?   Pali az ilyen fontos dolgokat alaposan végiggondolja, és mindegyikre talál választ. Például biztosan tudja, hogy a Légy azt a sajtdarabot keresi, amit ő rejtett el számára előző nap tanítás után az asztallap alatt, az újságokban a fényképeken az emberek pedig nem pusztán fotók, hanem ugyanolyan életük van, mint bárki másnak. Persze csak titokban, amikor az újságos már bezárt. Ilyenkor ők is felélednek, átmennek egymáshoz beszélgetni, tévét néznek, vacsoráznak.   Azt is tudja, mi történik a kisbabákkal még mielőtt beköltöznének a mamájuk hasába. Szerinte fönt az égben laknak, és onnan figyelnek minket. Ugyanolyan nagy teremben játszanak, mint amilyen nekik volt az óvodában, és van külön hálótermük meg ebédlőjük is. Angyalok felügyelnek rájuk, és van egy hatalmas, titokzatos kék terem, ahová mindenki csak a születése előtt lép be. Itt egy tükörbe pillantva egyetlen rövidke pillanatra beleláthatnak eljövendő életükbe, de ilyenkor már nincs is visszaút. Aki egyszer megszületett, az mindent elfelejt. Ilyen dolgokról álmodozott Pali, amikor csak tehette: az iskolai órák alatt, miközben hazafelé bandukolt a macskaköves úton, vagy elalvás előtt, mikor az ágyában feküdt a sötétben. Mire aznap hazaért az iskolából, már majdnem két óra volt. Ahogy ledobta a táskáját, azonnal érezte, hogy valami megváltozott a lakásban. Bekukkantott a szekrény mögé: a kenyerek egy része eltűnt. Helyeslően bólintott. Azt is látta, hogy néhány penészes kenyérhéj még ott kornyadozik. Majd később, ha lesz egyszer ideje, a partvisnyéllel megpróbálja kikotorni, addig pedig senkit sem zavar. Leült a konyhaasztal mellé, és vizsgálódva számba vette a lakás minden zugát. Nem volt nehéz dolga, mert nagyon pici helyen lakott ő és Anya. Egy közepes méretű konyha, egy kicsi hálószoba, Anyáé, egy másik pici szoba, az övé, előszoba, fürdőszoba. Középen konyhaasztal állt. Itt minden rendben. A mosatlan edény a mosogatóban, a padlót sem söpörte fel senki azóta, hogy elment, minden úgy van, mint reggel, az ablak… hopp, az ablak. Fölállt, és egész közel ment hozzá. Ó, hát ide, kérem, új vendég érkezett! Hatalmas, vadonatúj, csillogó pókháló feszült az egyik ablaktábla külső oldalán, a sarkában pedig egy méltóságteljes keresztespók terpeszkedett. Nyilván az esti vadászatra gyűjtötte az erejét. Tehát egy új lakótárssal gazdagodtak. Remek. Pali egyáltalán nem bánta a dolgot. Most már saját keresztespókja is volt. És… nocsak… hát itt van még valaki. Amikor egészen közel lépett az ablakhoz, akkor vette csak észre, hogy a párkányon egy kis katicabogár fekszik. Szegény, csak pislákol benne az élet. Nyilván egészen átfázott ebben a latyakos időben. „Még jó – gondolta Pali, miközben kinyitotta az ablakot és besegítette a pórul járt katicát –, hogy már vége van a januári hidegnek. Akkor bizony késő lett volna a segítség.” Óvatosan egy papírszalvétára helyezte a kis menekültet, és odatolta egészen közel az ablakhoz, ahol jó világos volt. A meleg és a fény majd életre téríti. Nem vette észre, hogy a nyitott ablakon egy fekete légy repül be, és némi keringés után a teáskanna tövében telepszik le. Pali visszafordult, hogy becsukja az ablakot. „Jé!” -  nézte csodálkozva. A háló az ablak sarkában most üres volt. A keresztespók szőrén-szálán eltűnt, csak a vadonatúj háló csillogott üresen a februári hidegben.