Bögrécske igencsak szaporázta lépteit. Alkonyatra hazaígérkezett, Kancsóka már bizonyára izgatott, hogy hol lehet. De olyan jól eltrécselt az unokanővérével, Tálacskával, hogy bizony egy kissé elkésett az indulással. Már besötétedett. Mit csináljon? Kénytelen volt bérelni egy világító szentjánosbogarat, most azt kommandírozta. - A galagonyabokornál jobbra – szólt neki jó előre. Bögrécske a nagy pöttyös gombában lakott a testvéreivel, Kancsócskával és Korsócskával. Korsócska, a fivére nem izgatja magát, de Kancsócska, a nővére olyan aggodalmaskodó nőszemély. Bögrécskét egyébként erdőszerte jól ismerték, ő volt a pöszék és raccsolók gyógyítója, vagyis az erdei nép logopédusa. Minden selypítő kisgyereket ő tanított a helyes beszédre a környéken. Szedte a lábát, de a galagonyabokor felé közeledve óvatosabb lett. Egy pók vadászterületére jutott ugyanis. Talán nincs itthon, esetleg alszik, de az is lehet, hogy valami csapdát állított. A szentjánosbogár ekkor megtorpant a levegőben. Közelebb szállt Bögrécske fejéhez. -  Látok valamit- suttogta. -  Hol? – kérdezte ugyancsak suttogva Bögrécske. A szentjánosbogár előre és felfelé bökött. Valami lógott a bokor egyik ágán. -  Menj közelebb és nézd meg! – utasította a szentjánosbogarat, aki kisvártatva visszajött. -  Olyan kicsi, manóforma. A lábánál fogva lóg lefelé. -  Furcsa, hogy meg se szólal – vélte Bögrécske. -  Aléltnak tűnik - nézegetett felfelé a szentjánosbogár. Bögrécske egy helyben topogott, a lába váratlanul beleakadt valamibe.  -  Jaj! – kapott a szívéhez. – Már megijedtem, hogy egy pókcsapda. – Lehajolt, hogy közelebbről megnézze, mi hever a földön. – Nézd csak, micsoda gyönyörű szárny! – hívta a szentjánosbogarat. De hiszen akkor az ott egy mákszemtündér! – bámult felfelé. – Jaj, istenem, mit csináljak, mit csináljak? Bögrécske két tenyere közé fogta az arcát. A búbján billegett a szorosra font kontyocska, ahogy a fejét ingatta. -  Nem hagyhatjuk itt, viszont segítség nélkül nem tudjuk kiszabadítani. Bárcsak járna erre valaki! – kiáltotta magáról megfeledkezve. -  Hát ez a kívánságod már is teljesült – dugta ki a fejét a bokorból Lukács Lukács. -  Bogaram! Régen örültem ennyire valakinek, mint most neked! – És bögrécske töviről hegyire elmesélte a viharvert szarvasbogárnak, hogyan leltek rá az alélt mákszemtündérre. -  Ha ez így megy tovább, akkor mákszemtündér-mentőállomást nyitok itt az erdőben! – Lukács Lukács elmesélte Bögrécskének esetét a rózsából kiszédült Kikivel.    VISSZA A TÜNDÉRMESÉHEZ>>