A földimalac, aki semmiben sem volt biztos
2016.06.10. 21:24
6-9 éveseknek
Írta: Jill Tomlinson
Illusztrálta: Anna Laura Cantone
Kiadó: Pozsonyi Pagony, 2014
Oldalszám: 88
Ez itt Pim. Pim földimalac.
Az orra kicsit olyan, mint egy igazi malacé, a farka leginkább kengurufarokhoz hasonlít, ásókarmai vannak, és termeszt eszik.
De Pim még csak most született, és egyáltalán nem biztos benne, hogy ki is ő, és mi is ő.
Mit jelent földimalacnak lenni? Pim elhatározza, hogy kideríti.
Pim, a kis földimalac ugyanolyan kedves, okos és kíváncsi állatkölyök, ahogy az eddigi Jill Tomlinson–Anna Laura Cantone hősök – nagyon könnyű őt megszeretni!
Ajánljuk nagy ovisoknak, kisiskolásoknak, akár önálló olvasásra is.
|
Győri Hanna
Pim, a kis földimalac csak egy dologban biztos: hogy a tej, ami az anyukájából jön, finom, és az odú mélyén összebújni jó. Ám ahogy nő, egyre több mindent észrevesz a világból, egyre több minden felébreszti kíváncsiságát. Amikor először marad a mamája nélkül, elcsodálkozik és megrémül, hogy van egyáltalán nélkül, és kimászik az odúból.
Attól fogva kérdésekkel bombázza a mamáját, és elkíséri útjaira, hogy megtanuljon mindent, amit a nagyok tudnak, és igazi földimalaccá váljon. De időközben egyre több és több saját, önálló kalandja (és élménye) lesz. Megismeri a szavanna állatait, kitapasztalja, hogy honnan számíthat veszélyre és kik barátságosak vele. Azonban hosszabb-rövidebb kalandjai végén mindig visszatér a mamájához megpihenni.
Ugye, ismerős a helyzet?
A kisgyerek, aki elszalad, de pár méter után visszapillant? Az ovis, aki a homokozóban ismerkedik, de a zöldségesnél elbújik a mama szoknyája mögé?
A földimalac egyszerre egy kisállat és egy kisgyerek, aki megismeri a világot, és ahogy egyre jobban kiigazidok benne és egyre több megerősítést kap a mamájától egyre biztosabb a dolgában. A veszély közeledtére elsőre például megdermed, és a mamája menti meg, de aztán megtanul menekülni és verekedni - még jobban, mint a mama! Odút ásni is fáradságos munka, amihez eleinte sem kedve nincs, sem önbizalma.
Ám a szülői biztatás, megerősítés, hogy neki is sikerülni fog, ő is tudni fogja, meghozza lassan a kedvét, és ő ássa a legjobb odúkat, és már hajlandó egyedül aludni. Egy dologra nem hajlandó: tej helyett termeszt enni. Itt a mamája egyszerűen annyit tesz, hogy a háttérbe húzódik. A kis földimalacának már úgysem ő jelenti a világ közepét, így amikor éjszaka közepén megéhezik és meghallja a termeszek apró lábainak topogását, akkor magától áll neki önállóan enni, és ezzel végképp lemond az anyai gondoskodásról. Persze nekünk, embereknek szerencsére nem kell ilyen végletesen elválni egymástól. De akárcsak a kis földimalacot, a gyerekeket is ez a három segíti előre: a tapasztalat, a saját élmények és a szülők biztatása.
Így lesz Pimből, aki eleinte semmiben sem biztos, okos és ügyes földimalac.
(5) A pingvin, aki mindenre kíváncsi volt
|
|