Apa, irány a tenger!
2016.07.24. 08:22
5-8 éveseknek
Írta és illusztrálta: Markus Majaluoma
Fordította: Jankó Szép Yvette
Kiadó: Koinónia. 2013
Oldalszám: 36
Amikor Apa, a Rózsadombi család feje félregombolt kabátban, szamárfüles papírokkal és félig rágott uzsonnamaradékokkal tömött táskájával a hóna alatt hazaérkezik a munkából, tettre kész kis csapat fogadja: Oszi, Vejnő és Annamari. A három gyerek szaván fogja holtfáradt apját, aki előző nap azt ígérte, elmennek együtt valahová. Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy… fergeteges kalandba bonyolódik a kis család. Alaposan felszerelkezve indulnak Rózsadombiék a kikötő felé, ahonnan Apa szerint kalandszagot fúj a szél.Markus Majaluoma ellenálhatatlanul kedves mai meséje és huncut rajzai egyaránt szólnak kicsiknek és nagyoknak, együttolvasásra, együttkalandozásra csábítják az egész családot.
A finn szerző, Markus Majaluoma ellenállhatatlanul kedves mai meséje és huncut rajzai egyaránt szólnak kicsiknek és nagyoknak, az egész családot csábítják együtt olvasásra, együtt kalandozásra.
|
Az 1961-ben született finn szerző és illusztrátor munkásságát számos díjjal jutalmazták eddig, legutóbb a legjobb gyermekkönyv-illusztrátornak járó Adventure-díjjal tüntették ki. Az Apa!-sorozatot – melyhez a jelen kötet is tartozik – számos (többek közt dán, lengyel, litván, orosz, kínai, arab) nyelvre lefordították, magyarra az északi humor avatott tolmácsolója, Jankó Szép Yvette ültette át. Megjelenése óta Majaluoma könyvét (folytatásaival együtt) Európa és a nagyvilág számos nyelvére lefordították.
A dán, lengyel, litván, arab, kínai nyelvű fordítások sikere is arról tanúskodik, hogy e könyv ötletesen egyszerű története, szervesen együtt ható nyelvi és képi humora univerzális, képes a világ legkülönbözőbb tájain élő gyerekeket (és felnőtteket!) megszólítani. Képes valami frisset, pozitívat nyújtani olvasó-nézegetőinek tökéletlen szereplőivel és ezzel a kissé szokatlan apa-perspektívával: azzal, hogy a történetet a gyermekeivel még holtfáradtan is játszani induló, minden rosszcsontságukat békés, jó humorú rezignáltsággal (el)néző apa-figura szemén keresztül láthatjuk.
A szintén dolgozó, tanuló, emancipált anya alakja kicsit rejtélyes módon csak az utolsó oldalon tűnik fel, hátulnézetből. Jelenlévőként, családját láthatólag szerető szülőként, de (egyelőre legalábbis) arctalanul. Markus Majaluoma könyve, játékos szertelenségével, könnyed stílusban megfogalmazott, ellenállhatatlan humorral megrajzolt, egyszerű és mély történetével, ember- és természetszeretetével bízvást számíthat a magyar olvasóközönség, kicsik és nagyok rokonszenvére.
Kelemen Attila
Apa szerint ő volt a kacsázás mestere. Aligha!
Ha úgy alakult, hogy valaki nem látott még művészeti anatómiát élvezettel lapozgató bálnát, most pótolhatja. A művészeti anatómia először egy fehér abrosznál vacsorázó garnélaházaspár asztalára landolt, rögtön egy nagynak számító kerti járókő után. A tárgyak egy pajkos délután lettek a mólóhoz szállítva. Egy összeszedetlen apuci és három, a szabadságtól ragyogó gyermeke vitte magával a spontán kikötői sétához, mert egyebek mellett volt náluk művészeti anatómia, nagyobbacska járókövek és egy 1909-es ingaóra, amibe később ideiglenesen sirályok költöztek.
Történik mindez szinte csak úgy, mellékesen Markus Majaluoma apás sorozatának első magyarra fordított kötetében, amelynek címe: Apa, irány a tenger! A szerző az 50-es éveiben lévő finn illusztrátor és mesekönyvszerző. Végzettsége szerint közelebb van a rajzhoz, mint a szöveghez, könyveket illusztrál, de magazinoknak is dolgozik, animációkhoz tervez karaktereket. Ezért a kötet részletekben gazdag, erős atmoszférájú vizuális világa. Csapda azt taglalni, mi inkább ez az anyag, remek grafika vagy remek szöveg – és ezt a csapdát úgy kerülöm ki, hogy jelzem, vigyázat csapda. A nagyszerűsége, hogy a szöveges történet mellett számtalan dolog történik még a képen. Ez egy élénk, izgő-mozgó, felnőni nem akaró tengerszagú világ, ahol a legmurisabb pont az, aki a rendet akarja fenntartani. Az apa próbál felnőtt lenni, de aki a fésűt reggel a hajába felejti, és csíkos zokni kandikál ki az aktatáskájából, ne nagyon (mat)urizáljon! Elindulnak hát négyen, a három kiskrapek meg a neofelnőtt a kikötői kalandra. Történik, ami történik, adott pillanatban a hatóságoknak is közbe kell lépni. A záróképen anyuci úgy dönt, inkább nem kérdez semmit, nem mintha rosszra gyanakodna. És a történet így kerek.
Nem tudom, hogy nem iskolázatlan-e egy könyv javára írni, hogy akik a környezetemben olvasták, kisiskolások, kiskamaszok és felnőttek mind oda voltak érte. Tudom, triviális egy művet a hatása alapján megítélni. Talán tudományosabb azt mondani, Markus Majaluoma könyvét a hasonfekve-lapozott könyvek kategóriájába sorolhatjuk, illetve azokéba, amelyek kiolvasása után az ember ráérősen visszalapoz. Mert szeretjük azokat a vidám univerzumokat, amelyekben egymás hátán vannak az élőlények, mégis friss a levegő, amelyekben az apák nem bohóckodnak, hanem tényleg nagyra nőtt gyerekek, amelyekben ki lehet próbálni a fizikai környezetet anélkül, hogy komoly baj legyen belőle, és egyáltalán, kitolhatod a falakat az égig, mert szabad vagy, mint egy kíváncsi sirály.
Forrás: Bárka online
|
|