Könyveiben a gyermekek minden korosztályához szól. Írásai mesés történetek, amelyekben a mindennapi élet valósághű ábrázolása a cél. A sok gyermek számára ismerős dolgok – nehéz anyagi körülmények, egyszülős családok, verekedős gyerekek az iskolában – mind-mind visszatérő elemei a Nöstlinger-életműnek, az olvasót elsősorban mégis az írónő humoros, de illúzióktól és érzelgősségtől mentes, szerény és kedves hangneme ragadja meg.
Christine Nöstlinger életművében a gyermek mindig a figyelem középpontjában áll. Az írónő rendíthetetlenül kiáll a gyermekek érdekei mellett, az általa megteremtett világban a gyermekkor a legkevésbé sem idilli, gyermekhősei pedig egyáltalán nem tartoznak az ártatlan jókisfiúk/kislányok közé: bölcsek, gondolkodó és független személyiségek, akik nem szenvedhetik, hogy tárgyakként bánjanak velük. Sokszor maguk is meg tudják oldani problémáikat kedves nagyanyjuk, vagy éppen barátaik támogatásával. Olykor más szülők segítségét is kérik, akik gyakorta jobban megértik mások gyermekeit, mint sajátjukat.
Nöstlinger írásaiból sosem hiányoznak a melegségnek, szeretetnek és az együvé tartozásnak ezen apró oázisai. Együttérzése azoknak a felnőtteknek is szól, akik nem képesek megbirkózni problémáikkal, akiknek nehezére esik a társadalmi normákhoz való merev ragaszkodás.
Nöstlingernek kiterjedt, átfogó életműve van. Regényei három csoportba sorolhatók. Az elsőbe olyan elbeszélések kerülnek, ahol a mindennapok valósága a feje tetejére áll és az olvasó egykettőre egy természetfeletti világban találja magát.
Az ide tartozó regényeket áthatja a Harisnyás Pippire oly jellemző tiszteletlen, rendbontó humor. Nöstlinger első könyve, az 1970-ben megjelent A tűzpiros hajú Friderika is ide tartozik, amelyet saját maga illusztrált. Már ebben a könyvben is találkozhatunk a sajátságos nöstlingeri elbeszélésmóddal, melynek fő jellemzői a humor, a különös, fantasztikus világ és a társadalom valósághű ábrázolása.
Az 1972-ben megírt Fütyülünk az uborkakirályra című regénye és az 1989-es, eddig lefordítatlan Der Zwerg im Kopf is ebbe a kategóriába tartozik. Utóbbiban egy Nils Holgersson típusú, csúcsos sipkájú manó szerepel, aki hirtelen ötlettől vezérelve tanyát üt egy iskoláslány fejében, és füllentős beszélgetőtársává válik.
Egyik talán legjobb könyve az 1975-ös Konrad oder das Kind aus der Konservenbüchse című elbeszélés, amelyben egy életvidám asszony csomagot kap: egy hétéves mintafiút. A könyv nem puszta viccelődés a gyerekneveléssel, az iparos egyformaságból is gúnyt űz az írónő.
A még szintén le nem fordított Das Leben der Tomanis-ban (1976) nem csak jól nevelt gyerekek kezdenek el énekelni, ugrándozni és bukfencezni, mint a tomanik, hanem, szomszédjaik nem kis megrökönyödésére, szüleik is.
A második csoportba Nöstlinger realisztikus, mindennapi életet ábrázoló elbeszélései kerülnek. A történet középpontjában, mint mindig, itt is a mai kor gyermeke áll, aki egyszülős családban él, vagy szülei agyonhajszoltak, látástól vakulásig dolgoznak és veszekednek. A tréfás kedv itt háttérbe szorul és az elbeszélés sokkalta komolyabb hangvételű.
Az 1974-es Ilse menekül egy, az Alice Miller-i gyermeknevelést elutasító szellemben íródott könyv, melynek főhősnője elvált szülők gyereke, aki elmenekül otthonról, mert szülei gyakran megverik.
Ugyanilyen típusú az Órarend randevúval című könyv története is, amelyben a tizennégy éves Annika három napjába nyerhetünk betekintést. Ebben a művében Nöstlinger a megértésre és szeretetre képtelen szülőket állítja pellengérre. A történet azért mégis reménykedő, a könyvben feltűnik egy másik típusú felnőtt is, a történet vége nyitott, pozitív kicsengésű.
Nöstlinger felváltva írt mesésebb, fantasztikusabb történeteket és realisztikus elbeszéléseket. Ugyanebbe a csoportba tartozik még az 1978-es Wetti und Babs és a Nagle einen Pudding an die Wand, amely 1990-ben jelent meg németül.
A harmadik, igen különleges csoportba két könyv tartozik, melyek visszapillantó jellegűek, önéletrajzi elemekben bővelkednek. Az első az 1973-as Repülj, cserebogár!, mely a második világháború utolsó évében játszódik, Bécsben. A történet főszereplője egy kilencéves kislány, Christel, aki háborús élményeiről mesél.
Miután a házukat bombatámadás éri, Christel és családja a külváros egyik elhagyatott házába menekül. Mikor a háború véget ér, a nácik kivonulnak, de az új megszállókkal, az oroszokkal is meggyűlik a bajuk.
A másik könyvben, a német nyelvterületen 1981-ben megjelent Zwei Wochen im Mai-ban Christel már tizenkét éves. A történet a szegény órásmester családja körül forog: vajon talpra tudnak-e állni a háború romjaiból?
Ez a két könyv a Nöstlinger-életmű legjobb alkotásai közé tartozik. Az írónő a gyermek szemszögéből figyeli az eseményeket, írásmódja diszkrét, visszahúzódó.
Az utóbbi évtizedben Nöstlinger figyelme a fiatalabb gyerekek irányába fordult. A legtöbb kötetet két sorozatba írta: az egyik egy fiúról, Franzról szól, melyet 1984-ben kezdett el, a másik, 1992-ben indult sorozat főhőse egy Mini nevű kislány. Nöstlinger ragyogó mesemondó képességét ezekben a történetekben is megcsillogtatja, melyekbe ügyesen szövi bele elgondolkodtató mondanivalóját.
Legjobb példa erre a korszakára az 1999-ben megjelent Mini ist verliebt című kötet, melyben a nyolcéves Mini őrülten szerelemes lesz egy elviselhetetlenül kérkedő fiúba.
Nöstlinger azonban nem csak gyermekeknek, hanem felnőtteknek is készített jó néhány olvasnivalót. Az írónő ugyanis lelkes és kitűnő szakács, főzési tudományát két szakácskönyvében is megosztja az érdeklődőkkel, melyekben nemcsak receptek, hasznos trükkök és tippek is találhatóak. Karácsonyi történeteket és verseket tartalmazó könyve egyaránt vicces, ironikus és elgondolkodtató.
Forrás: ekultura.hu
|