Rozi az égen
2016.08.01. 16:27
5-8 éveseknek
Írta: Tasnádi István - Jeli Viktória
Illusztrátta: Kun Fruzsina
Kiadó: Pozsonyi Pagony, 2010
Oldalszám: 88
Minden azzal kezdődött, hogy Rozi hatodik születésnapja elveszett.
Jó: esetleg elkóborolt.
Mindenesetre szőrén-szálán eltűnt, nyoma veszett, felszívódott. Még szerencse, hogy megkergült az az ágy lábához kötött lufi, mert különben mi repítette volna Rozit egyenesen fel az égbe?
Márpedig ha nem repül, talán sosem találkozik a szeleburdi Kentaurlánnyal, a Nagy Kaprikornusszal, a tejtó halacskáival, a Krokorigókkal, az Ikernagyikkal és mind a többi églakóval, s még a végén maga is elhitte volna azt a képtelenséget, hogy az ég olyan üres, mint egy lukas dió.
|
Tasnádi István és Jeli Viktória meseregényében Rozi elveszettnek vélt születésnapját keresve végigjárja a csillagos eget. A Skorpió, azaz saját jegye elől menekülve megismerkedik a többi tizenegy csillagjeggyel, és a hozzájuk tartozó alapvető tulajdonságokkal, vonzalmakkal és taszításokkal. Az út végére akarva-akaratlanul sok mindent megtanul, és az ellopott-elveszett szülinap is megkerül, természetesen.
A meseregény megjelenésével párhuzamosan elkészült a bábszínházi adaptáció is, a darabot a Budapest Bábszínház játssza.
Simon Réka Zsuzsanna
"A talaj is veszettül nyomta a talpát, hiszen mezítláb volt és pizsamában. Mondjuk a doktor bácsi szerint mezítláb járni egészséges, de fogadjunk, hogy a doktor bácsi még soha nem mászkált mezítláb az égen.” (19.p.)
Van annál bosszantóbb, amikor csak úgy ukmukfukk szó nélkül felszívódik, elillan, elkóborol az ember szülinapja? Hát, nincs, kérem alásan. Mondom ezt én, aki a családi krónikák szerint apró gyermekkorában, szülei nagy örömére, elég gyakran szervezett szombati szülinapokat magának, hozzánk invitálva a tömbház körül játszó gyermekeket.
A meseregény kis főhőse a majdnem hatéves Rozi, akinek se szó, se beszéd, eltűnik a szülinapja. Délelőtt az óvodában megünnepelték, dalt választhatott, és még egy igazi héliumos lufit is kapott ajándékba, de sajnos hazafele menet eltéveszthette az útvonalat, mert otthon se apa, se anya nem emlékeznek, hogy Rozinak ma van a szülinapja.
A történet tizennégy izgalmas, fergeteges humorral fűszerezett, néhol nagyon mély és elgondolkodtató mondanivalót hordozó fejezetből áll. Az első fejezetben Rozi meglepődve tapasztalja, otthon elmarad a szülinapi ünneplés. Ki is jelenti savanyúan a falán függő, érdeklődően bámuló plakátsünnek, nem érdemes rendesnek lenni, hisz nem jár ezért szülői hála, se egy kis szülinapi meglepetés, se egy kis torta. Sírna is még egy kört, de halk kaparászást hall. Cica, a kis puha szőrgombóc, bekérezkedik az ablakon, és ezt követően tizennégy fejezeten át Rozival bandukolja át az eget. A kislány Cicának megmutatja a lufiját, és elárulja neki, hogy az óvó nénitől kapta egy csillagmutogatós helyen, ott, ahol rávetítik az eget a plafonra. Megmagyarázza cicának, hogy az ég tizenkét szeletre van osztva, akár egy szülinapi torta, és ezekben a szeletekben laknak a csillagjegyek. Kiderül az is, hogy Rozi csillagjegye nem más, mint a Skorpió, továbbá az is, szívből utálja, hogy ő egy ilyen ronda csípős állat jegyében született.
Rozit a cica sem tudja megvigasztalni, szomorúságában hamar el is alszik. Álmában a narancssárga lufival és Cicával, a hű baráttal, különös, szürreális űrutazásban lesz része. A lufi az égbe repíti, majd amikor már közel jár a csillagokhoz lufija váratlanul nekiütközik egy skorpiónak. Ijedtségükben elrohannak és kezdetét veszi az égi kaland, felkerekednek, hogy megkeressék az elveszettnek hitt szülinapot. Hosszú kalandtúrájukon belebotlanak mind a tizenkét csillagjegybe, mérgelődnek, menekülnek, ismerkednek, barátságot kötnek, segítőtársakra találnak. Lássuk csak, kikkel is találkoznak:
-
Nyilas, a kentaurlány, aki szeleburdi, vidám, aki néha épp akkor nevet, amikor nem kéne, aki Cicáról azt hiszi, hogy egy hold, és Rozit bátor kisbolygónak tekinti. Mindenkit ismer, mindenki a barátja. Kissé bosszantóan játékos, de nagyon segítőkész.
-
Bak, a Nagy Kaprikornusz, akit a legbölcsebbként tartanak számon az égben. Akadékoskodó és okoskodó, és csak akkor hajlandó segíteni, ha Rozi kimond neki három szót: szekularizáció, planetárium, paralelepipedon. Kineveti Rozit, ezért Rozi mély haragra gerjed, és elnevezi őt Nagy Kapribogyónak,. A Bak tudtára adja, aki kineveti a kisebbet az nem bölcs, hanem buta.
-
Vízöntő, az űrürgeöntő, akinek a legfontosabb elfoglaltsága az égi űrürgék kiöntése, azok száradásig történő kicsipeszelése, majd ezt követő űrlyukba történő visszahelyezésük.
-
A Halak, ketten vannak, és az égi tejtóban lubickolnak. Rozit arról igyekeznek felvilágosítani, hogy néha jobb, ha az ember nem a szemével néz. Igencsak bosszantóak tudnak lenni.
-
A Kos, aki imádja a lovagi tornákat, a megmérettetést, az izgalmas feladatokat, és kosszarvú sisakot, páncélt hord. Gyengéd szálak fűzik legnemesebb lovagi ellenfeléhez, a bikaszarvsisakos, páncélos, szőke hajú lovaglányhoz. Segítőkész, kissé meggondolatlan, és hősszerelmes típus.
-
A Bika, aki erős, bátor, és mellesleg lány. Szerelmes a Kosba, és rajong Szupernóva énekesért, aki hárommillió évente koncertezik az égen.
-
Az Ikrek, a nagyikák, akik sárga tigrismintás otthonkát hordanak, strasszköves szemüveget. Édesek kedvesek, kissé rámenősek, ami az evést és a mosakodást illeti. Arról híresek, hogy Kost kiskorában cipőstül(!) megfürdették, és képesek levegővétel nélkül csacsogni, csacsogni, csacsogni.
-
A Rák, akinek hatalmas bazárja van. Nála megtalálható minden, ami egykoron elveszett. Ő az, aki hátrafelé járva tanult meg beszélni, és ha előre megy, akkor “hátrafelé”(visszafelé? – nem mindegy! N.E. szerk. megj.) beszél. Csillagporból képes világosságot varázsolni, és előszeretettel dúdolgatja a „Filléres emlékeim” kezdetű Bródy-dalt.
-
Az Oroszlán, aki trónján üldögélve irányítja a körülötte levőket. Szivart szív, és sok játéka ellenére is állandóan unatkozik. Ő az, aki először fogalmazza meg, amitől Rozi leginkább rettegett, és aki azt hazudja, hogy találkozott a kislány elveszett szülinapjával. Rozit koholt vádak miatt a házi bíróság elé vetteti.
-
A Szűz, Dr. Virgó, a hórihorgas, parókás ügyész, akinek az a célja, hogy Rozit bűnössé nyilvánítsa.
-
A Mérleg, Libra bírónő, aki napernyővel egy kötélen táncol, és ítéletet hirdet Rozi felett. Kedves és igazságos.
-
A Skorpió, a néha meggondolatlanul cselekvő, aki néha nem bír magával, de igazából sohasem akar rosszat. Utálja, ha megbánt valakit, de leírhatatlan megkönnyebbülést érez, ha sikerül bocsánatot kérnie.
Köszönjük a képet Kun Fruzsinának.
Rozi végigkalandozza az eget, izgalmasabbnál izgalmasabb események történnek vele, és miközben ismerkedik a csillagjegyekkel, ismerkedik önmagával is, az érzéseivel, a reakcióival, szembesül félelmeivel. Elmélázik egy-egy anya vagy apa által tett, mondott dolgon, és minden csillagjeggyel történő találkozása után rájön valamire, tudatosul benne valami nagyon fontos felismerés. Az utazás végén legnagyobb félelmével kell szembesülnie, a Skorpióval. A Skorpió az, aki végül segít Rozinak hazajutni és akiről kiderül, néha teljesen úgy viselkedik, mint Rozi. Előbb jár a keze, mint a szája, türelmetlen, dühében tombol, de igazából sohasem akar semmi rosszat. S ha sikerül bocsánatot kérnie, az ám az igazi megkönnyebbülés a számára!
A történet végén természetesen megoldódik a gubanc, a szomorúság elillan, és kiderül, az eltűnt szülinap valójában sosem tűnt el.
Azt hiszem, nyugodt szívvel jelenthetem ki, Rozi az égen az egyik nagy kedvencem lett. Izgalmas, egyedi történetszövése, frappáns, humorfricskákkal teli gazdag párbeszédei, a gyermeki szemszögből leképezett világa varázslatossá teszik a könyvet. Nyelvezetéből nem hiányoznak a mai szlengnyelv elemei sem, és az akciódús, pergő, rövid történeteket nem lehet megunni.
A szereplők jól megformált figurák, sokat lehet velük és rajtuk nevetni. Sok fontos, elgondolkodtató gondolat tőlük származik. Egyik kedvencem az épp csak felbukkanó kis űrürge, aki kiöntése okán jegyzőkönyve kívánja vétetni a vele sorozatosan megtörténő esetet, vagy ott van a Rák, aki régi kacatokat gyűjt, csillagporból teremt világosságot, és Bródy-dalt énekel. Ő mondja azt Rozinak, hogy a sötéttől nem kell félni, hisz a sötétségből születik a fény.
Kun Fruzsina illusztrációi: láttam én már kedves, szeretnivaló sünt, de a Kun Fruzsina által megálmodott plakátsün a szivárványszínű szemével, csíkos zoknijával, pirospozsgás arcával, jó fésült hátával, belopta magát a szívembe. Az általa megrajzolt világban nemcsak azt az érzést szeretem, amit kelt bennem az egész összessége, hanem azt is, hogy mindig meglepetésekben gazdag. Különösképpen szeretem azokat a könyveket, ahol a szereplők, vagy egy-egy apró részlet belelóg a történetbe, bekukucskál a lapon. És ez a könyv ilyen. Meglepetés minden lapja. Melegség és báj árad minden vonásból.
Mindenki ellenőrizheti, ritka az ilyen cuki pizsama, mint amit Rozin látni, a szőke, égnek álló copfjairól nem is beszélve.
|
|