Szeretem az iskolásokról szóló regényeket, főleg azokat, amiket magyar szerző jegyez, mert amíg olvasom a történetet én is egy kicsit gondtalan diák vagyok. Így lassan 30 évesen még mindig öröm elmerülni a gimnáziumi és/vagy szakközépiskolai tantermek világában, egy kicsit újra én is kamasz vagyok, feleletekre készülök és diákszerelmekbe bonyolódok. Persze csak lélekben, amíg tartanak a könyvek.
Mészöly Ágnes könyvére már megjelenés előtt felfigyeltem, mert a fülszöveg alapján végre nem egy kaptafára készülő gimis tinitörténetet kapok majd, ha elolvasom. És jelentem: így is lett! A Darwin-játszma című könyv bár gimisekről szól, a témája mégsem annyira könnyed, mint amit ettől a műfajtól elvár az ember. De ez nem is baj, mert ettől volt annyira más, és annyira új, amitől nekem még jobban tetszett.
A történet ősszel indul, már benne járunk a tanévben, amikor megismerjük a mesélőt Hamar Katát, akinek a szemszögéből követhetjük nyomon az elkövetkező hónapokat, egészen az évzáróig. Kata egy elitgimnáziumba jár, ahol édesanyja is tanít. Kata nem tartozik semmilyen klikkhez, ő csak iskolába jár, vannak barátnői és hobbiból hosszútáv futást űz. Kata és osztályába járó lányok nem nagyon élvezik az új tanévet, mert egykori osztályfőnökök nem tért vissza a szülési szabadságról, így be kell érniük Kecskeméti tanár úrral, mint osztályfőnökkel. Kecsó, ahogy a suliban becézik nem a legkedveltebb tanegység. Bár Kata jól ismeri édesanyja révén a tanárokat, bejárása is van a tanáriba, még sincs oda a férfiért. Beszari alaknak tartja, és ez be is bizonyosodik, amikor friss osztályfőnökük osztálykirándulásra viszi a gyerekeket.
Kata, és 3 barátnője tipikus kamaszok. Szeretnek lázadni, a maguk módján. Nem tanulnak rosszul, nem drogoznak, nem buliznak, nem lógnak egyszerűen csak néha elegük van a felnőttekből. Főleg a szülőkből. Patrícia, aki gyönyörű lány, modellmunkát kap, ám pszichopata édesapját nem könnyű rábeszélni arra, hogy engedje a lányt néha egy-egy meghallgatásra és ne fojtogassa az állandó otthonléttel. Az egész "ügy" ott kezdődik, hogy Patríciát Bérczesiné (azaz Báróné) egy jogtalan egyessel honorálja, egy el nem olvasott regény miatt és ez keresztülhúzza Pat számításait a délutáni modell meghallgatás miatt. A jegyeket nem kellene rögtön beírni az online naplóba (úristen, már ilyen van, az én időmben még csak sima ellenőrző volt), a barátnők hiába kérlelik az osztályfőnököt Kecsót, hogy segítsen elintézni a jegy beírását, ő nem képes erre. És itt kezdődik minden...
Patríciát édesapja eltiltja a modellkedéstől, a lány erre elszökik és 3 napig elő sem kerül. Az apja tombol, mindenhol keresik Patríciát, aki egyik nap megjelenik a suliban. Haza viszont nem mer menni, fél apja haragjától, a 3 barátnő és Kata anyukája vállalja magára, hogy elviszik az őrjöngő apához a lányt. Az osztályfőnököt kérték volna meg erre, de Kecskeméti valami programra hivatkozva nem tudott elmenni a lánnyal, aki retteg apjától. Végül megoldódik ez az ügy, Patrícia apja meglágyul a pénztől, amit a modellmunka miatt kapott a lánya, de a barátnőkben marad egy csúnya tüske: osztályfőnökök alkalmatlan a szerepére, nem segített egy fontos helyzetben nekik.
Kata a mesélő mindenkit megismertet szépen lassan az olvasóval, ahogy halad előre a történet és történnek az események. Zsófi a társaság alternatív lánya író-olvasó estekre jár, novelláit, verset irodalmi magazinok közlik, sok híres írót ismer és néha kicsit sznob. Lidi szülei gazdagok, és a lánynak van egy helyes bátyja, akinek köze volt Katához is... Hogy mi, arról lassan lapról-lapra derülnek csak ki az információk. Patrícia apja egy pénzéhes sanyargató szülő, aki lányát csak azért engedi el a modellmunkákra, mert így legalább pénzt hoz haza, mert a férfi kevés pénzből egyedül neveli, mióta édesanyjuk lelépett. Kata hobbija a hosszútáv futás, a lány legszívesebben a Népligetben fut, nem a legjobb környéken él, de szereti ez a sportot. Kikapcsolja és képes naponta lefutni egy félmaratont is. Ráadásul emellett matekból és fizikából is jól tanul, ám a szerelem eddig elkerülte, pedig nincsen önbizalomhiánya. Kata jóban van a fiúkkal is, de csak egy valaki van (pontosabban Lidi bátyja, Márk aki megdobogtatja a szívét). De, hogy a fiúnak milyen szerepe lesz a lány életében, azt nem lövöm le.
Kapunk romantikát, egy kis féltékenykedést, de a lényeg nem ezen van. Persze a gimis lányok életében fontosak a közösségi események, randik, bulik, osztály események de mégis sokkal inkább egy küldetés az, amire figyelni kell. A 4 lány egyfajta klubként megalakítják a Darwin Daughter's-t, aminek egy célja van. Kiiktatni Kecskeméti Gábort, az osztályfőnököt a pozíciójából. A lányok nem szeretnék, ha az utolsó évben egy olyan férfi tanár tanítaná őket, aki nem mer tenni azért, hogy megvédje diákjait. Erre a 4 lánynak nyomós okai vannak, ami főként a félresikerült osztálykirándulás után tetőzik be.
A kiránduláson, ahogy az lenni szokott a 16-17 éveseknél előkerül az alkohol, ám a mennyiségtől néhányan rosszul lesznek. Kecskeméti erre későn jön rá, és ahelyett, hogy elsimítaná a dolgokat, kirúgatja a kísérőtanárként velük érkező (és közben Lidivel összemelegedő hospitáló tanárt), majd intőt ró ki Katára, aki nem tartózkodott éppen a szálláson, amikor a súlyos alkoholmérgezést szenvedő fiatalokra fény derült. Az intő bár jogos, Katát ez nagyon felháborítja, ahogy a többieket is.
Nehéz igazságot tenni, hogy tanárként meddig lehet elmenni és mi a jó büntetés az érzékeny és lázadó kamaszoknál. Kecskeméti Gábor biztos, hogy drasztikusan döntött, de mindennek oka van, amire természetesen csak a regény végén derül fény. A DD azaz a Darwin Daughter's tervei szilveszterkor csúcsosodnak ki, amikor a lányok újévi fogadalomként leteszik a nagyesküt, hogy Kecsót kikészítve kezdik az új évet. És nem is teketóriáznak sokat. Fondorlatos módszerekhez folyamodva az őrületbe kergetik szépen lassan az ofőt, aki lassan már nem hisz a saját eszének sem.
A közös közösségi szolgálatot töltő Kata és Zsófi a véletlennek köszönhetően az öreg otthonában találkoznak Kecsó édesanyjával, aki ott él, és aki mesél nekik egy-két érdekességet a fiáról. A terv pedig összeáll és beindul a gépezet, ami megállíthatatlanul halad, és a célja nem a jó ügyért megy. De ennyire rossz dologra még ők sem számítanak...
Tizenévesként mindenkit elfog a düh, amikor a tanárai jogtalanul büntetik, hányan és hányszor álmodoztunk arról, hogy kirúgják valami miatt a gyűlölt matektanár, vagy a fizikát, esetleg a szadista tesitanárt. De ez nekünk csak álom maradt, míg a Darwin-játszma főszereplőinek megvalósítják azt, amire titkon a tinik vágynak. Az elején még csak diákcsínynek tűnik az egész, a végére pedig már rohadtul nem az. De valahogy nagyon is reális képet fest a mai ifjúságról Mészöly Ágnes regénye.
A félelem, hogy tényleg ilyenek a tinik oldalról-oldalra beigazolódik. Lejáratják a tanáraikat buta pletykákkal? Miért is ne? Az eszközeik megvannak hozzá. Okosak, leleményesek és nem ismernek félelmet. Egy közösségi oldal csetén szerveznek le egy ilyet? Hát hol máshol? Hiszen a mai tinigeneráció a neten él! Feltörnek egy email fiókot, meg egy Facebook oldalt? Nem tart nekik sokáig, és nem is annyira bonyolult, csak a felnőtteknek az, akik nem értenek ehhez.
Erkölcsileg és morálisan mindegyik lány, aki benne van ebben az ördögi tervben, ami elítélendő, de mégis olvasás közben együttérzést vált ki mindegyikük helyzete. Mert ez a világ az, ami ilyenné nevelte őket. A legtöbbjükön ott a kényszer, hogy jó jegyeket szerezzenek, hogy továbbtanuljanak, hogy boldoguljanak a világban, de ezt néha megakadályozzák pont azok az emberek, akiknek előre kéne, hogy vigye őket. Jelen esetben a tanárok, vagyis a történetben egyetlen tanár. Nem szándékosan (ebben biztos vagyok), de egyszerűen Kecskeméti Gábor rosszkor volt rossz helyen, így sorsát nem kerülhette el. A természetes szelekciót, amit néhány gimnazista is befolyásolni tud.
Mészöly Ágnes nagyon realistán ábrázolja a mai Magyarországon élő tiniket. A szereplők szájába adott gondolatait nem éreztem erőltetettnek, vagy valóságtól elrugaszkodottnak. Mindegyik szereplőnek megvannak a saját maga bajai, hibái és életének kisiklott pillanatai összeállnak egy olyan masszává, ami magával sodorja a környezetüket, és a bennük tartózkodókat is.
A könyv narralása nálam piros pontot érdemel. Kata múltjának elmesélése mellett itt-ott beiktat egy-egy kitekintés a jelenlegi helyzetről, amivel még érdekesebbé teszi az egész könyvet. Sejtjük néhány félmondatból, hogy mi történik a tanév végén, aztán oldalról-oldalra olvashatjuk a történet az elejét, de ami közben történik, az az igazán érdekes.
A legjobban Katát ismerhetjük meg mesélő révén, az ő családját, anyját és annak kapcsolatát Kecskeméti Gáborral. A barátnőkről is átfogó képet kaphatunk, és bár Kata érzelmei néha kicsit nyersek voltak nekem, ettől függetlenül nagyon is megértette, a motivációját és azt a gyújtópontot, ahonnan az egész történet elágazott. Mindegyik lány családjában vannak félresiklott dolgok, Patrícia apja kényszeres őrült, Katát édesanyja egyedül neveli, apja csak évente 3x küld pénzt (névnap, karácsony, születésnap) és le sem szarja lányát, a szeretet pénzzel próbálja ellensúlyozni és drága nyaralásokkal. Zsófi szülei gazdagok, bármire képesek a kicsi lányukért, bármit elintéznek neki, még azt is, hogy a kirúgott kis tanár szerelme egy másik országban (Amerikában) kaphasson új állást, miután a botrányos osztálykirándulás után kirúgják az Egyetemről. A túlzott látszat törődés még nem old meg semmit sem. Szóval mindegyik családban vannak sötét dolgok, amik kihatnak a gyerekekre így vagy úgy. Pont ettől volt a könyv nekem meglepetés.
Mert nem csak az idilli Magyarországot mutatja be, hanem azt, ami tényleg zajlik. Fiatalok élnek elhanyagolva, őszinte szülői nevelés hiányában, vagy éppen túlzottan is féltőn óvva, burokban nevelve. Egyik sem jó, egyik sem helyes. És látjuk is a végeredményt. Összeroppant diákok, tanácstalan szülők, súlyos lelki gondok, amit csak orvosok tudnak megoldani. Nem sajnálom a szereplőket, de ugyanúgy ítélkezni sem szeretnék felettük. Meg kell ismerni őket, mert jól példázzák a mai tizenévesek érzelmeit, indulatait és tetteit.
Az írónő nem akart túlzottan direkt mai lenni, olyan dolgok vannak a regényben, amik tényleg helyénvalóak. Mind a zenék, mind a közösségi oldalak említését, vagy a popkultúrális utalásokat helyénvalónak éreztem, nagyjából a tinik ezeket használják, kedvelik vagy éppen gyűlölik. Egy-két csetbeszélgetést mellőztem volna a regényből, itt kicsit túlzottan lazára volt véve a kommunikáció a 4 lány között. Hasonló beszélgetést valahogy én nem tudok elképzelni 16-17 éves lányok között, de aztán lehet én tévedek :) Tényleg régen voltam már gimis, és nem is mozgok ilyen közegben.
Engem Mészöly Ágnes Darwin-játszmája arcon csapott és rendesen elgondolkodtatott a mai ifjúságon. Hogy mi minden múlik egy-egy apróságon, és mennyi mindent tehetnek meg a mai tinik akarva/akaratlanul. Nem szabad az egyéni felelősség mellett a szülői felelősséget sem elfelejteni, erre is jó példákat hoz a Darwin-játszma. A kirakat családok, a csonka családok, az elvált szülő-gyermek kapcsolatok mind-mind szerepet kapnak és közelebb hozzák hozzánk a gondokat, amiket olyan sokan próbálnak leplezni. Kata is tudja ezt, ezért is írta meg ezt a történetet. Hogy bebizonyítsa, hogy amit tettek, azt nem lehet elfelejteni, és amit nem lehet kitörölni az életükből. Ha elolvasod a regényt rájössz, hogy tényleg nem lehet. Nem számítottam happy endre, itt nincs olyan. Ez olyan, mint az élet: kegyetlen és őszinte.
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
