A Szent Johanna gimi
2016.08.02. 20:30
A Szent Johanna gimi (röviden Szjg) egy kilenc részből felépülő ifjúságiregény-sorozat, melynek alkotója Leiner Laura magyar kortárs írónő. A naplóregény-sorozat főszereplője Rentai Renáta, aki egy budai francia tagozatos magángimnázium, a Szent Johanna Francia Tagozatos Alapítványi Gimnázium tanulója.
A sorozat köteteinek első kiadója a Ciceró Könyvstúdió. Az első kötet 2010-ben jelent meg, míg az utolsó, két kötetből álló rész kiadására 2013-ban került sor. 2013 májusában megjelent egy kiegészítő kötet is Kalauz alcímmel, amely a sorozattal kapcsolatos információkat tartalmaz.
A könyvsorozat a főhős naplóján keresztül a gimnázium 9–12. b osztályának mindennapjait mutatja be az iskolakezdés kisebb-nagyobb zökkenőit, a középiskola hétköznapinak számító történéseit, valamint a továbbtanulás és elválás sokszor embert próbáló nehézségeit is beleértve.
A Szent Johanna gimi a 2010-es évek egyik legnépszerűbb és egyik legnagyobb rajongótáborral rendelkező ifjúsági sorozatának számít Magyarországon.
|
Tibor
A Szent Johanna gimi, avagy korlátoltak korlátlannak tűnő lehetőségei
A mű rövid tartalma:
Rentai Renáta családjával középiskolai tanulmányai megkezdése előtt új lakásba költözik, édesanyjától pedig egy naplót kap ajándékba, aminek bejegyzései alkotják a regényt. Reni egy budai magángimnázium, a Szent Johanna Francia Tagozatos Alapítványi Gimnázium tanulója lesz. A regényből megismerhető egy gimnáziumi osztály négy éven tartó élete az iskolakezdéstől egészen a továbbtanulás és az elválás nehézségéig, Reni családjának élete, valamint a fiatalok magánügyeinek alakulása.
Reninek az iskola “menő pasija”, Cortez tetszik meg, akibe első látásra beleszeret. Reni az osztályában talál magának barátokat: az emós Virágot és Arnoldot, aki Renihez hasonlóan nagyon szeret olvasni. A második félévben kerül sor az első sulis farsangi bálra. Az osztályközösség egyre jobban összekovácsolódik. A nyári szünet után Reni nagyon várja az iskolakezdést, részben barátai, részben Cortez miatt. Cortezék alapítanak egy zenekart. A bandába bekerül Viki, aki összejön Cortezzel. Renit emiatt sokat sír. Egy szilveszteri bulin Virág magára hagyja Renit, aki annyira fél, hogy felhívja Cortezt, aki megpróbálja megnyugtatni Renit és meg is csókolja.
Virág emósból hippi lesz, Reni és anyukája segít megváltoztatni a lány külsejét. A könyvtárban Reni Arnolddal csókolózik, az osztályban azt gondolják, hogy járnak. Később Arnold elutazik tanulmányi célból Párizsba, helyette érkezik egy japán osztálytárs. Reni levelet ír Corteznek, amiben őszintén leírja az érzéseit irányába.. A levelet nem adja oda neki, viszont összejönnek. Reni számára ezt követően az jelenti a fő problémát, hogy mit tegyen annak érdekében, hogy ne veszítse el barátját. A 12. osztályba lépett diákok élete tele van eseményekkel: szalagavató, osztálybulik követik egymást, és sor kerül a fiatalok utolsó közös szilveszteri bulijára is, emellett az érettségire is készülnek, és a továbbtanulás is foglalkoztatja őket.
A mű főszereplőinek kapcsolati rendszere és dinamikája:
Rentai Reni konformista, alárendelődő aki számára szinte minden jó úgy, ahogy van, elfogadja a felnőttek elvárásait, és szinten kényszeresen igyekszik megfelelni azoknak a “maga módján” és képességei szerint. Osztálytársai között van “menő srác” (Cortez), “osztályzseni” (Arnold), maximalista “megmondóember” (Kinga), butácska lányka (Virág), szerencsétlen lúzer (Karcsi) és osztálybohóc (Zsolti). Reni legjobb barátnője a butácska Virág, a fiúk közül pedig a hozzá nem illő “menő srác”, Cortez a választottja. Az osztálytársak közötti dinamika sajátossága, hogy az igazán okos szereplők, Kinga és Arnold mindketten negatív karakterek, illetve azzá válnak: Kinga erős jelleme, okossága és segítőkészsége ellenére idegesítően és másokat sértően viselkedik, míg Arnold önzővé, cinikussá, féltékennyé változik.
A mű elemzése:
A mű a 21. század elején íródott – egy olyan időszakban, amikor a fiatalok körében meghatározóvá vált az internet, a közösségi oldalak, illetve a telekommunikációs eszközök használata, ezek viszonylagos olcsósága és tömeges elterjedtsége révén az emberi kapcsolatok és a szabadidő eltöltése átalakult, “virtualizálódott”. A globalizálódó világban az internet, az utazás, az elvándorlás, illetve a kulturális kapcsolatok miatt miatt jelentősen megnőtt a más kultúrákhoz tartozó személyekkel való találkozás és kapcsolattartás lehetősége. Az eltérő kultúrák egymás mellett élésével létrejött a világ nagyvárosaiban egyfajta multikulturális sokszínűség, illetve jellemzővé vált a kultúrák keveredése.
A mű egy fizetős alapítványi gimnázium diákjainak baráti, szerelmi és iskolai életét mutatja be egy átlagosan gyenge én-állapotú, ugyanakkor jó tanulónak beállított lány napló-jellegűnek láttatott bejegyzésein keresztül. A Szent Johanna gimi vonzó jellege a pozitív mellérendelt emberi kapcsolatokban rejlik: a tanulók között baráti kapcsolatok szövődnek, a felsőbb éves tanulók segítenek az elsősöknek, az iskolában számos közösséget összekovácsoló program megszervezésére kerül sor. A valóságban azonban egy átlagos iskolában a tanulók közötti hierarchikus, illetve klikkesedett, egymástól távolságot tartó viszonyok jellemzőek, és a kirekesztés, a zaklatás, sértegetés sem ritka – tekintettel arra is, hogy a tanulók rendszerint nem tanulnak kommunikációs, konfliktuskezelési ismereteket.
Alapítvány által működtetett iskolákat több célból szokás létrehozni: vannak bizonyos személyek munkásságához kötődő reformpedagógiai módszereken alapuló iskolák, továbbá deviáns viselkedésű, beilleszkedési nehézségekkel küzdők számára létrehozott intézmények, valamint kulturális, illetve vallási alapon szerveződő iskolák. A kulturális alapon szerveződő iskolák sok esetben külföldi alapításúak, amelyeket alapvetően az adott országban tartósan ott élő külföldiek gyermekei számára hoznak létre – illetve azoknak, akik erős érdeklődést mutatnak az adott ország nyelve és kultúrája iránt. Ezekben az iskolákban a képzés rendre idegen nyelvű, és az oktatás kultúrája az “anyaország” kultúrájához igazodik. Az ilyen iskolákban tanulóknak erős kötődése van az adott kultúrához és nyelvhez – a Szent Johanna gimi tanulói esetén a kulturális kötődés azonban, kevés kivétellel, hiányzik.
A fizetős magániskolákhoz a magas tandíj miatt egyfajta “elit jelleg” kapcsolódik, míg az ingyenes állami iskolák amolyan “alkalmazott-képző intézmények”, jellemzően kevéssé megfizetett és megbecsült tanárokkal. A műben a fizetős francia tagozatos alapítványi gimnázium diákjai néhány kivételtől eltekintve nem “elit személyiségek”, hanem korlátolt, gyenge-énállapotú, illetve átlag alatti értelmi képességekkel rendelkező karakterek – olyan hatást kelt ez a fajta beiskoláztatás, mintha gazdag szülők iratnák oda gyenge képességű, alulmotivált gyerekeiket, hogy ne kelljen azoknak az állami oktatásban kínlódniuk, és letudják ezzel a tankötelezettséget – az iskola után pedig a szülők társadalmi kapcsolatainak köszönhetően jól fizető állásokba kerülnek. Az iskola oktatása szigorúnak és sokat követelőnek tűnik, ehhez képest jónéhány tanuló vagy laza viselkedésű, rendszeres tanulás iránt motiválatlan, vagy adott esetben a tananyag tartalmához képest gyenge értelmi képességekkel rendelkezik.
Az iskola közegében a tanulók megtanulhatnának együttműködni, közösen tervezni és létrehozni, ezzel szemben a hagyományos szemléletű állami tantervek jellemzően az egyéni, egymástól független munkára építenek, nem segítve így azt sem, hogy a tanulók megismerjék önmagukat és egymást, illetve hogy a csoportból közösség kovácsolódjon, amelynek tagjai ismerik és segítik egymást. A regényben egy szokásos iskolához képest számos közösségépítő programra kerül sor. A műben sajátos körülmény, hogy a nagyon okosak, a középszerűek és a gyenge képességűek, valamint a karakterben nem összeillők is barátkoznak egymással, ami a valóságban nem igazán jellemző, illetve nem igazán fenntartható, azaz a barátságok és az emberi viszonyok bemutatása a könyvben nem életszerű.
A tinédzserkor, a gyermekből felnőtté válás időszaka az emberi élet egyik legnehezebb, legsérülékenyebb, bizonytalansággal, regresszióval, kisebb-nagyobb botlásokkal járó időszaka – amire éppen ezért kiemelt figyelmet kellene fordítani, és segíteni a bizonytalan fiatalokat abban, hogy “megtalálják önmagukat”, illetve megtalálják “saját útjukat”. A tinédzserkor kényes egyensúlytalan, időnként magabiztos, időnként szétcsúszott állapota gyakran könnyednek, felelőtlennek, felszabadultnak van láttatva, holott egy fiatal életét hosszú időre meghatározhatja az, hogy ebben az életkorban milyen döntéseket hoz – azaz ezt az időszakot komolyan kell, illetve kellene venni.
A műből, illetve a szereplők életéből szinte teljes mértékben hiányoznak a mai világban a fiatalokra leselkedő nagyon komoly veszélyek, így az alkohol, a drog és a gyógyszer, továbbá a tévé, a számítógép, a mobiltelefon állandó jelenléte, és a velük elérhető játékok, közösségi és más tematikus oldalak, az online elérhető nem fiataloknak való filmek – miközben ezen jelenségek és hatások gyenge jellemű, bizonytalan, éretlen és nem utolsósorban e vonatkozásban alultájékozott, nem tudatosan viselkedő, kritikusan gondolkodni nem igazán tudó fiatalokat könnyen “beszippanthatnak”. A szabadon hozott, de megkérdőjelezhető döntések eredményezte problémás helyzetekből, adott esetben függőségből pedig elég nehéz kikerülni.
A mű lényegében egy mikroközegben játszódik, és a szereplők nem is látnak ki ebből a szűkre vont világból – lényegében csak egymással foglalkoznak. A szereplőknek nincsenek se rokon, se szomszéd vagy lakókörnyékbeli ismerőseik, ahogy hasonló érdeklődésen alapuló csoportokhoz sem tartoznak – azaz a szereplők teljesen beszűkültek, ami életszerűtlen és torz jellegű. A szereplők, bár még nem felnőttkorúak, alapvetően nem törődnek a “külvilággal” sem – így a politikával vagy gazdasággal összefüggő témák nem képezik részét a szereplők gondolatkörének. A szereplők életét a család és az iskola, a közvetlen szociális kapcsolatok teljesen kitöltik, az “élet nagy kérdései” vagy a társadalom működése és annak problémái számukra érdektelen, illetve “jelentőség nélküli” jelenségek. Reni számára visszatérő problémákat az jelent, hogy szerelmével és másokkal milyen a viszonya, hogy nem tud rajzolni, illetve hogy az anyja rosszul főz – hiányoznak a műből a “valódi problémák”.
Felnőtt fejjel nézve Reni tiniélete „nyűglődés”, tele álproblémákkal, melyek rendre előfordulnak tinédzserkorban – ugyanakkor minél érettebb valaki, annál ritkábban. A hősnő és környezete gyenge én-állapota rendre paródiába illő helyzeket eredményez, mely helyzetekben tükröződik, hogy a fiatalok mennyire nem ismerik önmagukat, és mennyi bizonytalanság van bennük. Az önismeret-hiány hátterében az is áll, hogy a pszichológia nem része az általános iskolai és középiskolai tananyagnak, illetve hogy a fiatalok nem látnak megfelelő, értelmes mintákat, akiket pedig “sztárolnak”, azok rendre problémás viselkedésűek és szemléletűek. A napló írójának képzelgésben és vágyakozásban élt élete hátterében az önértékelés és önbecsülés hiánya mellett az elutasítástól való félelem “énvédő mechanizmusa” is állhat.
Rentai Reni, aki a regénysorozat “origója”, alapvetően egy önbizalomhiányos, önmagát nem ismerő, önmagát sajnáltatni hajlamos, megfelelési kényszeres, meglehetősen korlátolt tinilány, akinek viselkedése és gondolatvilága egy éretlen személyiségű általános iskolást idéz. A magolás mellett leginkább vágyakozásaival, illetve a maga generálta (ál)problémákkal van elfoglalva. Naplójában folyamatosan osztályoz, érthetetlen szempontok szerint, rendszerint kritikátlanul pozitívan értékelve személyeket és jelenségeket egyaránt. Gyenge én-állapotának következménye megfelelni vágyása, kritkátlan elfogadó attitűdje, illetve szerelem és barátság terén is gyerekes megnyilvánulásokat mutat, hiszen hozzá nem illő, “menőnek” láttatott személyekhez vonzódik. Miután szerelmével összejönnek, képzelgései elmaradnak, illetve áttevődnek a továbbtanulás területére.
Ha az iskolai oktatás keretében a fiatalokra érdektelen információk befogadása és megtanulása van rákényszerítve, akkor ezzel egyrészt elidegenítik őket a tanulástól és a tudásszerzéstől, végső soron pedig önmaguk és a világ megismerésétől, másrészt a fárasztó, unalmas tanulás miatt szabadidejükben jellemzően a “könnyed és szórakoztató”, a személyiséget nem építő, alacsony színvonalú kikapcsolódási lehetőségek irányába fordul a figyelmük – és ezt erősítik meg a tiniregények is, amelyek egyrészt kiszolgálják, másrészt megerősítik ezt a helyzetet, aminek következménye rendre az fejlődni nem tudása, illetve gyengesége. A mű főszereplője azonban egy egy átlagos fiatalhoz képest sok irodalmi művet olvas, a hozzá hasonló közepes értelmi képességű személyekre nemigen jellemző módon.
Nem elhanyagolható körülmény, hogy Reni, “jellemgyengesége”és bizonyos értelemben vett “életképtelensége” ellenére, az életben sikeres, lényegében „minden összejön neki”, amiről egy átlagos fiatal álmodni szokott, így menő barátja lesz és menő egyetemre járhat – holott nem egy “értelmes”, hanem egy korlátolt lány. A mű ilyen vonatkozásban azt sugallja, hogy nem baj, ha valaki “átlag alatti”, mert ha fizetős iskolába jár, azaz valószínűthetően „pénzes hátterel” (illetve a szülők vonatkozásában megfelelő társadalmi kapcsolatokkal) rendelkezik, akkor „sokra viheti” – ami nem korrekt azokkal szemben, akik átlagosak vagy épp értelmesek, tehetségesek, és támogatásra szorulnának. A műben a szülők nem is igazán tehetősek és valószínűsíthetően nem rendelkeznek komoly jövedelemmel, miközben az alapítványi gimnáziumban, illetve külföldi egyetemen taníttatás igen költséges.
Értelmi képességek vonatkozásában nagyjából három szint különböztethető meg a mű szereplői között: vannak az “okosak” és “értelmesek”, mint Arnold és Kinga, vannak a “közepesek”, mint Reni, és vannak a “buták” és “erősen korlátoltak”, mint Virág és Cortez. A műben az érdekesség az, hogy a különböző értelmi szinteken lévő személyek barátkoznak egymással – holott egymástól, kis túlzással, “szakadék” választja el őket, és ha az életben kerülnének kapcsolatba, nem igazán tudnának szót érteni egymással. Ilyen viszony az okos Arnold vonzódása Renihez, vagy Kinga és Zsolti kapcsolata. A műben az értelmes személyek “le vannak gyengítve” azzal, hogy idegesítőnek és önzőnek vannak ábrázolva, a “menők” pedig rendre azok, akiknek a külsőségek, a kinézet, a megjelenés a fontos.
A mű világában sajátos körülmény, hogy akik “nem átlagosak”, azaz akik “alternatív szemlélettel”, illetve ezzel bizonyos mértékig összefüggésben rétegzenei ízléssel rendelkeznek, azok kivétel nélkül negatív, igénytelen, buta karakterek. Ezek a személyek erősen előítéletes és sztereotíp megközelítés alapján irritáló viselkedésűnek vannak bemutatva: hanyagok, vagy ápolatlanok, vagy nyers modorúak, vagy depresszív hangulatra hajlamosak. A valóságban az ilyen “sorból kilógó” személyek gyakran az átlagnál értelmesebbek, az átlagnál önállóbb és kritikusabb gondolkodásúak, ugyanakkor nem kapnak kellő segítséget “karakterük” fejlődéséhez – tekintve, hogy a kritikus gondolkodás sem preferált az iskolákban. A támogatottság hiányához járulhat hozzá, hogy az ilyen személyek adott esetben problémás családi környezetben szocializálódtak, ezért bizonytalanok, éretlenek – nekik nem “kemény megítélésre”, hanem megértésre és támogatásra lenne szükségük, önképük, önbecsülésük javítására.
A mű értékelése:
A Szent Johanna Gimi sorozat hősei gyenge, éretlen, egysíkú jellemek, a műben pedgi alig történik “valami értelmes”. A mű tartalma átlagos, középiskolai barátságokról és szerelmekről tapasztalatokkal nem rendelkező általános iskolás fiatalok számára “normálisnak”, “referencia-jellegűnek” tűnhet – sőt, adott esetben középiskolás sem tudja “helyén kezelni” a mű tartalmát. A regénysorozat célja a szórakoztatás, ugyanakkor azok számára, akik nem tudnak kritikusan gondolkodni, azaz a műtől kellő távolságot tartani, a gyengeségek és éretlenségek vicces és vonzó módon történő bemutatása egyfajta példa, ami, mivel “szerethetővé” teszi a helyzetet, fenntartja, illetve gerjeszti a negatív állapotot. A műből hiányoznak a pozitív, értelmes, jellemes személyiségek, akik a helyes irányú szocializációt segítenék a fiatalok számára.
Forrás: /modszereskritikak.wordpress.com
amyolvas.blogspot
Rentai Renáta, aki nagyon szeret olvasni, (szinte minden elolvasott könyve kedvenc könyv lesz -ki érti ezt?-) és aki minta kamasz, gimibe kezd járni. A beilleszkedési problémák után kialakulnak a klikkek, Reni is megtalálja a baráti közösségét, és élete szerelmét: a suli legmenőbb srácát, egyben osztálytársát Cortezt.
A sorozat főként Reniék hétköznapjairól, a suliról, az órákról olvashatunk, és ezt öleli körbe Reni viszonzatlan szerelme iránti epekedés, reménykedés és fordulatok,(igen, lesz egy pár facepalm jelenet) de nemcsak Reni életét követjük végig, hanem osztálya összes tagjával is bőven megismerkedünk.
Először is le kell szögezzem, hogy a sorozat nem hibátlan, sőt! A nyelvezet robbant mód nincs túl bonyolítva, ami betudható annak, hogy főként nem az én korosztályomnak lett szánva, hanem a gimiseknek, és ált. sulisoknak. Nekik így sokkal jobban emészthető az egész.
Másfelől, mivel Reni naplóját olvashatjuk és Reni a könyvben iszonyat jól ír (állítólag), jogosan tettem fel a kérdést, hogy ez akkor a naplóján miért nem látszik? Gondolom, az elsőnek említett ok volt erősebb, ezért lett tele ismétlésekkel (nem csak szó, ("SZJG sálamat", "rámolni", "mármint a kutyát" hanem szituációk, "forrócsokit ittunk" cselekvések "Hátra söpörte dús barna haját" "Nyomkodta a mobilját" (komolyan Cortez sose unta meg a telója nyomkodását... xD)
Azonban ha mindezen túl lépünk és elfogadjuk ilyennek, (ami nem nehéz) akkor egy igencsak jó
könyvsorozatot markolászhatunk éjt nappalá téve.
Lássuk először a kötetek elején olvasható egy mondatos szlogeneket, amiket a könyv állít magáról.
"Egy gimi, ahova mindenki szívesen járna":
A Szent Johanna Alapítványi suli. Budán. Tehát a tehetős, gazdag emberek kölkei járnak oda, mivel nem két forint ott a tandíj. (megy is a pazarlás, és dobálóznak a drága és felesleges karácsonyi és szülinapi ajándékokkal és a heti egy mozisással, ami valljuk be az átlag ember számára tök elérhetetlen) Állítólag a suliba bekerülés is nehéz, viszont érdekes módon Reni osztályának a 3/4-e bukásra áll majd mindenből, ami még menőnek(?) is számít. (itt hívnám fel az egyes számú és talán legfőbb rossz példamutató elemre a figyelmet) No de, ettől eltekintve elég szigorúak a szabályok (még ha hőseink mindig meg is szegik azokat :D) viszont minden hónapra jut egy buli (?) és a b-s osztály igazán meghozza az ember kedvét arra, hogy oda járjon.
"Egy sorozat, amely itt és most játszódik":
Igen, pontosan. Olyan mintha olvasás közben ez tényleg meg is történne a Duna másik oldalán annyira mai, és ezért annyira hiteles.
"A srácok, akik olyanok mint te":
És teszünk is egy nagyobb kitérőt, miért olyanok, amikor valójában nem. Vagy igen?
Igazából az összes karaktere eltúlzott. Legalábbis Reni osztályában járó diákok többsége az, (nah jó, az a-s lányok is eltúlzottak) a problémáik viszont erősen életszagúak. Én még az életben nem találkoztam olyan sráccal, mint Cortez, és komolyan én kívánom a legjobban, hogy bárcsak találkozhattam volna, de ilyen pasi nem létezik. Virág: ő a kedvenc karakterem, de ennyire sötét emberrel se futottam még soha össze, nyilván léteznek, valahol a kisegítő osztályok valamelyikében. Reni: talán az egyik legvalószerűbb karakter, nem hiába ő lett a főszereplő minden hibájával együtt, mert vele nagyon sokan tudnak azonosulni.
|
Zsolti |
Én inkább úgy járnám körbe az osztályt és a karaktereket, hogy mindegyikük kapott egy jellemvonást vagy skillt, ha úgy tetszik, amit képviselhet. Kinga a versenyzést, Zsolti a kitartást, és sportolást, Reni: olvasás, bizonytalanság, Virág: gyermeki én, Cortez: a titokzatosság, magány, Dave: kocka és techmán... stb.
Ezeken a szépen különválogatott és jól átgondolt karaktereken keresztül mutat be nekünk különböző valós problémákat és esetleg a megoldásukat. Lásd: Virágot a harmadik kötetben, vagy Zsoltit később. Ettől lesz egy kicsit váó érzése az embernek, mert ha jobban megnézzük mindegyik diákból van bennünk egy kicsi. És talán ahhoz húz mindenki a leginkább:
1. olyan szeretne lenni, mint az a karakter,
2. vagy pedig kicsit magára ismert benne. (légyszi, most senki ne kezdjen el filózni, hogy nekem miért Virág a kedvencem...)
Tehát a srácok nem pontosan olyanok, mint te, de a problémáik olyanok. (viszonzatlan szerelem, gimi, csínytevések, barátságok) Itt viszont előjön a könyv talán megbocsátható hibája, a sok iskolás kioktatás, amikor az író a szereplőin keresztül elmondja miért nem jó lerészegedni, miért nézzük el a szülőknek, hogy szét féltik a fejünk, miért veszélyes az internet, és hogy az függőséget okoz, hogy jaj de rosszak a túl zsúfolt szórakozóhelyek és mennyire veszélyesek is, hogy 14 évesen ne kenjük szét az agyunkig magunkat, mert nem attól leszünk valakik, ne legyünk rasszisták (Macu behozatala, vagy Dave származásának folyamatos említése karácsony környékén) ne legyünk előítéletesek sem (lásd Peti karakterének megtartását az emósok létjogosultságának érvényesítése végett) és sorolhatnám. Ezek a már szinte szájba rágós részek mégis nagyon jók. Az olvasó többsége is olyan korú, mint a könyvben szereplő diákok, a SZJG osztály pedig nagyon menő, és ha ők azt mondják valamire, hogy antimenő, akkor az úgy is van. Ezekből a "leckékből" ha csak egyet megfogad a tizenkevés éves olvasó, már boldogok lehetünk, az íróról meg nem is beszélek mennyire. A kis okítások leginkább az írónő gondolkodás módját tükrözik a mai világról. (milyen meglepő :D főleg, hogy ő írta... :D) Azaz nála a cigi még talán belefér, bukásra állni és beszólogatni a tanároknak is (erre még visszatérek később) de ugye ezeket se szabad azért, (Reni mindig meg is jegyzi, hogy el ne felejtsük) és inkább rock vagy punk zene, mint hülye tuc tuc. (utóbbival mélységesen egyetértek).
|
Kinga |
"A történet rólad is szól":
Igazából az előző blokkban kifejtettem, hogy igen, rólunk is szól, mert ezekkel a problémákkal a legtöbb gimis szembe néz, szóval jah, rólam is szól. (vagy szólt, tekintve, hogy rég voltam már gimis)
"Gimisek, aki veled együtt nőnek fel":
A kötetek nagyjából félévente kerülnek ki, és félévet is dolgoz fel mindegyik, így ez a megállapítás is helytálló. :D
"Egy közösség, aminek te tagja lehetsz":
Ezt igazából nem tudom hova rakni. A b-s osztályba ziher, hogy nem tud senki bekerülni, tekintve hogy kitalált, tehát vagy az olvasás által leszel része, vagy pedig úgy, hogy eljársz SZJG találkozókra vagy egy netes oldalon szerep játékozod szét mindened.
"Döntések, amiket nehéz meghozni":
Ez a mondat tér el talán a legjobban a többitől, mert ez az adott kötet történetéről kijelent valamit. Ahaaa... okos... és rendkívül találó... -_-
|
Virág |
Nah, ha végig bírtad olvasni a szlogenekhez szánt kommentjeimet, akkor már csak egy egész kicsi van hátra a bejegyzésből. Megragadom az alkalmat, hogy szét dicsérjem az írónőt a humoráért mert egyszerűen zseniális. Őszintén semmit sem érne az egész sorozat enélkül. Olyan oltások, beszólások és jelenetek vannak benne, amiket akár buszon vagy akár éjjel kettőkor olvasol szétröhögöd az agyad rajta. (és igen, itt visszatérünk a tanárok iránti tisztelethez!)
A legfőbb humor forrás, hogy Reni osztálya finoman fogalmazva elég szabad szájú, és igazából azt mondanak a tanároknak, ami épp eszükbe jut, ez a humor szintjén tökéletes, mert visítva lehet rajta röhögni. (lásd Zsákot a hetedik kötetben. Most komolyan nem az volt a legzseniálisabb rész, amikor kifeküdt napozni? :D) Jobban belegondolva viszont elég elkeserítő, hogy ennyire nem tisztelik a tanáraikat. Nem gondolom, hogy bármelyik tanárnak über hatalmas tisztelet járna, mert ők aztán valakik, de én úgy gondolom annyi jár nekik is, mint minden embernek. Pont.
Mivel az előző hosszú bejegyzésem még csak az 1-7-ig lévő kötetre vonatkozott szeretném kicsit kiegészíteni most, hogy sikerült kiolvasnom a nyolcast is. (Néhol el-el ejtek egy kis spoilert.)
1. Jó lett a vége. Nem lett sem túlzottan pátoszos, sem pedig hatalmas fordulatokkal teli. Olyan egyszerű volt, mint az egész sorozat maga.
2. És igen. Végre nem mondhatom azt, hogy prűd a sorozat. :
3. Számomra kicsit furcsán túl lett ragozva ez a "jaj mindjárt felnőtté válok dolog". Mintha az valami konkrét időponthoz lenne kötve. (például ahhoz, hogy elballagnak vagy nem járnak többet suliba) Én nem emlékszem hogy valaha is azon filóztam volna, hogy "jaj mindjárt felnövök!:O". Szerintem minden jön magától az ember életében és ehhez fokozatosan növünk fel és egyszer csak úgy érezzük, de lennénk újra 15 évesek, vagy fiatalabbnak, mert gyereknek lenni a legjobb.
4. Komolyan nem értem minek kellett Arnoldnak adni egy enyhítő sanszot a nyolcasban. Sose gondoltam totál szemét karakternek, elvoltam vele, de a nyolcasban ezzel kb. elérte, hogy sose szeressem meg.
5. Hogy a viharba ment át az egész 12 b. az érettségin? Oké, hogy röhejesen egyszerű, de Virág matekból, vagy Ricsi kémiából?
|
|