A könyv vitathatatlan érdeme az aprólékos történelmi ismeretátadás. Manapság már nem divat olvasni sem a Mondák könyvét, sem a Görög mítoszokat stb., hiszen ott van a tévé, ami mindent mutat, nem kell azzal foglalkozni, hogy a gyerekek elképzeljék a leírtakat. Nemhogy a történelmi tárgyú, de a gyermek-és ifjúsági könyvek is olvasatlanul állnak sok gyerek polcán. Hangya Máté és pajtása, Gergő titokban a husziták történetét olvasgatják, Máté apja is foglalkozott a témával gyerekkorában, és hiszik, hogy létezik egy templom valahol a föld alatt. Nem árulunk el titkot, hogy a két fiú megtalálta a templommal együtt a kincseket, a két aranykelyhet, melyet a legendák örökítettek tovább. Sok-sok szerencsével, még több nyomozással, logikai következtetésekkel, sziszifuszi munkával találtak rá a corpus delictire az Ördög-árokban. Hangya Máté, a csenevész kisfiú (bár Norbink szerint már a gyerekek is túlsúllyal küzdenek) az apja által is hordott százéves bőrtarisznyában találja meg az első nyomot, és egészen addig kutat hangyaszorgalommal, amíg a végére jár a történetnek, kideríti, ki lehet az a három ember, aki mozgathatja a kelyhesek társaságát. Maradnak nyitott kérdések, de azok egy újabb könyv lapjain jelennek meg vélhetőleg. A szereplők közül Koczka tanár úr és Galambos bácsi jellemrajza tűnik ki, némi rokonszenvező iróniával fűszerezve. A gyerekszereplők közül Bika tulajdonságairól tudunk meg legtöbbet, és Boglárkát tűzrőlpattant lánynak ismerjük meg. Máté arcát nem igazán tudom elképzelni, ahogy Gergőét sem, róluk szívesen olvastam volna többet. Az Ördög-árok és környéke, a falu, a kelyhesek temploma ábrázolása profi munka, szeretettel, gondosan megírt részeket találunk. A könyv felépítése igen jó, hiszen a végére csúcsosodik ki a történet. A cselekmény közepe felé vált a falusi idillből az orosz, egyébként remek kaland- és kincskereső/találó filmekből ismert izgalmasra. Sajnálatos módon túl sok mindenből halász az író Hangya Máté nyári vakációját megjelenítve. Egy-egy érdekesség persze bőven belefér, de az már sok, hogy a falusi nagymama, aki teheneket is nevel, a focizásban is kiváló, vagy a sajnálatos tűzeset, ami Máté nagyapjának halálát okozta, egy „vértestvérrel” ajándékozta meg a fiút. De Máté fafaragásban is kiválónak bizonyul, úgy, hogy életében először munkált meg fát, mintegy a favágás melléktermékeként. Emellett, ugye, kiváló focistatehetséggé nőtte ki magát röpke másfél-két hónap alatt Bőrgatya becenéven, csapata, a Kelyhesek legyőzi az ifiválogatottat, egy fővárosi edző is vetekedik érte. Szerepel még madárkórház, falusi búcsú, élő alakról mintázott szobor, ami néminemű visszatetszést kelt a falusiak körében stb. A könyv nyelvezete nem egyenletes: olyan mondatokat ad a gyerekek szájába, amit ők nem így közölnének. Néha zökkenők tarkítják a szöveget (…ápolásilag egész éjszaka korhelylevest főztek), viszont kikopóban levő szavakat is találunk. A könyvborító kissé a Harry Potter-kötetekre emlékeztet (Dobesch Máté rajzait találjuk a könyvben) a belső oldalon furcsamód reklámok kelletik magukat, valamint elég lett volna csak a szerző nevét feltüntetni az Írta Schmuck Ottó helyett. Az elsőkönyves író életrajzi elemeket is becsempészett történetébe. A kelyhesek templomát remélhetőleg újabb, szintén fiúknak szóló történetek követik. Papiruszportál