Stand-up!
2016.08.21. 20:21
Írta: Molnár T. Eszter. Tilos az Á Könyvek, 2016., 248 oldal
Bakos Virág jön és egyszerűen nem ismer kegyelmet, ha az odaszólogatásakról van szó. Virág az a folyton elégedetlenkedő, lázadó kamasz, aki nem akarja elfogadni a világ igazságtalanságát, és ezt próbálja a maga dacos módján elintézni. Mindehhez ott van neki a divatőrült nővére és a zárkózott öccse, Misu.
Hárman próbálják összetartani a családot, ami édesanyjuk halála után szétesett. És ez a három nagyon különböző kamasz kisebb-nagyobb (inkább nagyobb) bajokba keveredik folyamatosan, amikből kicsit zsarnokoskodó nagynénjük és alkohol problémákkal küzdő, humorérzékét veszett nyugdíjazott stand-up-os apjuk próbálja kirángatni őket.
|
Virág egyszerre átlagos és különleges, így mindenki képes belebújni a bőrébe. Bár nem hinném, hogy én képes lennék az ő komolyságával és lelki nyugalmával élni az életét. Tetszett a naplójában, hogy nem úgy kezdődik, hogy:
"Bakos Virág vagyok. Az anyukám meghalt, amikor 2 éves voltam és az apukám azóta egyre többet iszik. Az öcsém agresszív és hackerkedik, a nővérem meg most rontja el az életét."
A könyv egyik legnagyobb erőssége a főszereplő és viszonya a világhoz. Virág cinikusan, pimasz mosollyal az arcán beszél a környezetéről, viszont amikor szükség van a támogatására, ott van és segít.
A könyv Virág magánéletének bonyodalmait élethűen, fokozatosan mutatja be. A fiúk... eleinte csak a táskáját viszik, aztán már féltékenykednek, végül szerelemet is vallanak neki. (Ha nem is mindig értettem egyet a döntéseivel, de jó volt így olvasni… Semmi letérdelős szappanopera, vagy kristálytiszta, tökéletesen egy irányba mutató érzések… Csak az, ami amúgy is van, csillámeső nélkül.)
Amit kicsit sajnáltam, az a karakterleírások hiánya volt. A belső tulajdonságokat a cselekvések alapján tudjuk meg (így például a főhősnő az egyetlen, akit igazán ismerünk, de néha még őt se igazán), a külső tulajdonságokról alig-alig kapunk jelzéseket (a főhősnőről és csak annyit tudunk meg, hogy göndör a haja, talán még a ,,fő gonosz” bandatagok az egyetlenek, akiket részletesebben leír).
Megértem, ha mondjuk azt akarta az író elérni ezzel, hogy Vera kinézete 20 évvel később élő olvasó számára is túl divatos legyen, de kicsit hiányoltam ezt, mert nem volt hogyan elképzelni a szereplőket, nem láthattuk igazán magunk előtt őket, néha találgatni is kellett, például hogy vajon Lili hogy nézhet ki.
Ezzel szemben Virág otthoni élete mennyire részletesen ki van dolgozva, hogy pontosan az ő világában érezhessük magunkat. Nem tagad meg tőlünk semmilyen részletet az életéből és mindent szerethető cinizmussal ír le, mindeközben komoly élethelyzetekkel is találkozunk.
Örülök, hogy az apám ágyánál nem gyűlnek az üres üvegek, remélem, soha nem fogom annyira félvállról venni a jövőmet, hogy egy szál miniszoknyában menjek érettségizni és nem tudom, hogy mit csinálnék az öcsémmel, ha szükségből-szórakozásból feltörné a tanáraim levelezését.
Virág hihetetlenül talpraesetten keveredik ki ezekből a szituációkból és így kisebb-nagyobb erkölcsi hibái ellenére is (pl. a puskázás) tisztelem őt.
A történet bátorságra is nevel minket.
Szóval Stand up! Azaz: állj fel! Vállald fel az életed! Segítsd a testvéreidet! Merj cselekedni! Ne maradj örökké a barátaid árnyékában, és ha tudod, hogy jól cselekszel, ne habozz! Tanulj egy olyan lánytól ebből a könyvből, akinek iszonyúan nehéz az élete, mégis kiáll a számára fontos emberek mellett, és mindezt úgy, hogy egyenesen hozzád szól!
Egy könyv a való életről, ma, Budapesten. Fehérítés és homályosítás nélkül, ,,csak” egy megnyerő és közvetlen lánytól.
Forrás: pagony.hu
|
|