Az elsőben Frankovics György néprajzkutató saját gyűjtését olvashatjuk: Dráva menti beás cigány népmeséket, elsősorban tréfás meséket és világteremtő eredetmonda-részleteket. Tőlük markánsan eltérnek a balkáni cigány mesék, melyek a kötet harmadik részében kaptak helyet, és a sémi népek mesekincse, szellemi öröksége, indiai motívumok és ószövetségi jelenetek köszönnek vissza bennük. Ezek horvátországi, szerbiai és bosznia-hercegovinai mesék fordításai. A kettő között a cigányokról szóló – szintén személyes gyűjtésből származó – Dráva menti horvát népmesék találhatóak. Az itt megjelenő hősök furfangosak, leleményesek, ám sokszor negatív figurák. A mesék sokszínűségéről és jellegzetességeiről a gyűjtő, Frankovics György utószavából idézünk:   "Mesekötetünket gyermekeknek szánjuk, ama szándéktól vezérelve, hogy megismertessük velük a cigány népmesék és mondák fantasztikus, irracionális világát.   A mesék gazdagítják a befogadók életét, új ismereteket közölnek, fejlesztik a gyermekek verbális képességeit, színesítve és gazdagítva képzeletüket. Elmondhatjuk, hogy mesékre szomjazók, a hősökkel azonosulni vágyók mindig is léteztek – a mese a régmúlt századok során a felnőttek világához tartozott, ők meséltek egymásnak, és csak az idő múlásával vált gyermekeknek szóló olvasmánnyá, többnyire stilizált formában.           A mesék mitikus hátterében megbújik a morális üzenet, az évszázadokon keresztül kialakult normák gyakorlata és az aszerinti élet. A ma embere velük és általuk kaphat útmutatást. Fontosnak tartjuk, hogy a meséket hallgatók már gyermekfejjel emberi értékeket, magatartási, erkölcsi normákat ismerjenek meg. [...]        A roma mesékben másként nyilvánulnak meg bizonyos dolgok, érthető módon a roma sajátosságoknak megfelelően, ők ugyanis a fáraó népének, azaz katonái leszármazottainak tekintik magukat, akik kiúsznak a felettük összecsapó hullámokból. Eredetmondáik színesek, többrétegűek.         A magyar és horvát népmesék cigány alakja ambivalens, általában pozitív, nem ritkán azonban negatív tulajdonságokkal van felruházva, pl. az ostoba ördög mesetípusban mindig túljár az ördög és öreganyja eszén. Emellett a tréfás, rövidebb mesékben a papot is becsapja, ámde a furfangos katona túljár az eszén, a roma kovács megbünteti feleségét, és annak szeretőjét.”   A népmeséket és a mondákat Frankovics György és Tihomir R. Đordević gyűjtése alapján Frankovics György fordította.