A nyári szünetben Félix, életében először táborba megy. 1 hétig lesz távol, 6 éjszakát kell idegen helyen aludnia. De amitől a leginkább fél, hogy nem ismer senkit, nem lesz ott egyetlen barátja sem. Anyukáját faggatja, kérdezgeti, hogy mi lesz majd a táborban, de nem kap egyértelmű választ. Csak ennyit mond: „Majd lesz új barátod. Összejön az, viszont a barátért meg kell dolgozni.”
Dolgozni, dolgozni. Hogyan? Hogyan jön össze egy barát?
Anya tanácsadóként dolgozik és állandóan dossziékat vezet, innen veszi Félix az ötletet, hogy ő is írni fog egyet. Elővesz egy üres füzetet és ráírja: Az új barát?
Kicsit bizonytalan, miképpen is kezdeni. A címlap kész, minden egyes betű jól kidolgozott, a kérdőjel egy kettévágott giliszta. De hogyan tovább? Ekkor szöget üt a fejében, hogy csinál egy listát. Beleírja a kedvenc ételeit, a kedvenc fővárosait, a kedvenc játékállatait. Felkerül a lapra az is, mit vár a tábortól. Várja a kalandot, a tábortüzet és azt, hogy felavathatja az új hálózsákját. És azt is feljegyzi, amitől tart egy picit. Fél attól, hogy egyedül lesz, honvágy tör rá és magányosan fog telni a szünidő.
Mert Félix magányos kisfiú, az iskolában csúfolják és kinevetik. Minden egyes oldalon egyre jobban beleláthatunk a gyerek lelkébe. A szülőktől nem kap elegendő figyelmet, anyja állandóan dolgozik, az apukája sokat utazik.
Igaz, otthon szeretik, de nagyon keveset foglalkoznak vele, így az idősekhez fordul. A halott nagypapa képe végig jelen van, érezhető, hogy szeretetteljes, bensőséges kapcsolat volt köztük. A kisfiú folyton maga mellé képzeli őt, beszélgetnek egymással, így nem is csoda, hogy a kedvenc helye a nagypapa műhelye. Együtt dolgoznak a dosszién és ahogy telnek a napok, Félixet egyre jobban aggasztja ez a barát kérdés.
Végül elérkezik az indulás napja.
Evelien De Vlieger zseniálisan írja meg a folytatást, ugyanis nem mesél a táborban történtekről.
A sztori hét nappal később folytatódik, amikor Félix megérkezik. A táskája pedig tele van kincsekkel és történetekkel. Magával hozott egy gomolyag véres ruhát, egy vizes zoknit, egy papírba csomagolt fogat, másfél pár gumicsizmát, egy fél pár szandált, ami nem az övé, egy kupacnyi homokot és egy kevés sódert.
Meg egy kavicsot!
A kavics egyik oldalán P, a másik oldalán F betű szerepel. (F = Félix, P = Péter)
Igen, megtörtént a csoda! Félixnek van egy barátja, aki hús-vér ember, és aki minden várakozást felülmúlt.
Érdekes belegondolni, egy gyerek mennyit görcsölhet azon, hogy barátja legyen. Ez még nehezebb, ha kirekesztett és magányos. Félix pedig az, emellett nagyon kreatív kisfiú és hihetetlenül élénk a fantáziája.
A könyvhöz készült illusztrációt Wendy Panders készítette. Először fura volt, de ahogy lapoztam, rájöttem, hogy mennyire passzol és milyen erős egységet alkot az írással. Akárhányszor belenézek, mindig megakad a szemem egy-egy újabb - eddig fel nem fedezett - apró részleten. Érdekes utazás a Barátság-sziget körül, mindez egy gyerek szemével.
Félix történetét Alföldi Mari fordította magyar nyelvre és azt gondolom jól visszaadta ezt a könnyed, humoros elbeszélést. A regény 6-9 éveseknek íródott, ajánlott egyéni olvasásra is.
Kedvenc idézet:
"Félix rajzol, nagypapa pedig véleményt mond. Aztán fordítva. Általában egyetértenek. Fontos, hogy a koponyacsont nagyon erős legyen, nehogy verekedés közben be tudják törni. A feje legyen jól forgatható, hogy jól halljon, ha az osztályban valamit odasúgsz neki. A homloklebenyben lesz egy új tekervény, amivel jól meg tudja gondolni, hogy neki van a legszuperebb barátja. Az ízlelőbimbókat védőréteggel kell ellátni, hogy meg tudja enni, amit te nem szeretsz. A csuklója legyen rugalmas, hogy könnyedén tudjon integetni. A térdízület kenése legyen alapos, hogy jól tudjon gólt rúgni. Jó, ha elég hosszú a karja, hogy bármikor át tudja karolni a válladat. És milyen legyen a csípője? Az úgy legyen beállítva, hogy tudjon Vivaldi Négy évszakjára táncolni.
- Vivaldi Négy évszakjára, nagypapa?
- Igen, kisfiam, hidd el nekem!
Kis idő múlva Félix átnézi a munkáját. Hű, de jó, gondolja. Teljesen olyan, mintha igazi lenne.
- Köszi, nagypapa!
- A kis dolgokra nagyon oda kell figyelni, kisfiam. Fontosak a részletek.
Félix szépen összehajtja a papírt, és a vázlatot beteszi a füzetébe.
Ez azért már valami."
|