Muszáj léteznie tehát egy másik világnak is, ami segít túlélni a valóságot. Kázmér mindig sejtette, hogy egyszer történik vele valami izgalmas, például előbújik egy fura szerzet a cserépkályhából, és a segítségét kéri. De ki ez és miért éppen őt keresi fel? A válaszért át kell kelnünk velük együtt a cserépkályha túloldalára. Ott van Másváros, könyvtárral, pékséggel, bolttal. Első ránézésre semmiben nem különbözik akármelyik közönséges kisvárostól. Magyari Andrea szerint itt mindenkinek fontos feladata van, teremtményei ezért kaptak beszédes neveket. Cerka, a festőlány az eget színezi be, Don Zon Góra, a hangmester az emberek hangjáról és hangulatáról gondoskodik, Közbenjáró tart kapcsolatot evilág és másvilág között, Rémrendes Alajos mindig valami jó ügyön ügyködik, és Szkriptumon, az írón áll vagy bukik, hogy mi zajlik éppen Másvárosban.
Cerka azonban hiába rajzol viharfellegeket az égre, szemben a mesebeli való világgal, Másvárosban egy ideje mindig hét ágra süt a nap. És Szkriptumnak, akinek kulcsfontosságú feladata van e másik világ rendjének fenntartásában, nem jut eszébe semmi. Az pedig katasztrófával fenyeget, ha az író nem tud egy betűt sem leírni – Magyari saját szaktársai felé is cinkosan kikacsint. Hamlet után szabadon: „kizökkent a történet kereke”. A történet nélküli világ olyan unalmas és félelmetes hely, a furcsa jelek pedig csak szaporodnak…
Magyari Andrea fantasztikus elemekkel átszőtt meseregényében az ősi motívum, a világok átjárhatósága kap főszerepet. Az érzékelhető világgal szoros kapcsolatban létező másik világ rendjének felbomlása hat ránk is. Mondják, hogy az ember spirituális fejlődése szempontjából meghatározó a gyermekkor, hiszen ekkor még képesek vagyunk kommunikálni a szellemvilággal.
A könyvben a felnőttek még csak észre sem veszik a baljós jeleket. Magyari gyönyörűen bontja ki, hogy a probléma megoldására kizárólag a gyermekek lehetnek képesek. Kamilla és Kázmér feladata ezért nem kevesebb, mint az egész világ megmentése.
Az Átjáró Másvárosba elsősorban a 7–10 éves korosztálynak ajánlható, ehhez mérten egyszerű, közérthető nyelven íródott, de érezhető rajta az is, hogy Magyari felnőttként kezeli, intelligens módon szólítja meg ifjú olvasóit. Nem elhanyagolható a világ rendje feletti őrködés nemes feladata sem, de fölmerülnek még ennél is súlyosabb, létfilozófiai kérdések is. De megnyugtathatok mindenkit, hogy a történés és nem történés, lét és nemlét, ébrenlét és álom problémakörét Magyari meglepő könnyedséggel, játékos nyelvi humorral beszélteti el szereplőivel. (Ebből is látszik, hogy csak mi, felnőttek komplikáljuk túl dolgainkat.)
Magyari ráadásként minderre még további (valójában felnőtteknek szóló) jelentésrétegeket is pakol. Kiolvasható belőle az alkotó örökös félelme, hogy vajon bármikor képes-e a semmiből egész világokat teremteni. Lehet-e történeteket írni kényszer hatására vagy csak ihletett állapotban válunk rá képessé. Ki/mi az Ihlet? Hogyan kell mindennek jelentőséget tulajdonítani? Magyari történetében persze ott rejtőzködik az ősi bölcsesség, hogy minden gondolatunk teremtő erejű. Ezért születhet meg könyvében a történetnélküliségből a cselekmény, a semmiből a valami. Kázmér találkozása Közbenjáróval tehát önmagába visszatérő „Möbius-mese” arról, hogyan válik valaki saját történetének az elbeszélőjévé.
A lineárisan elbeszélt, mégis sokrétegű írásban van gyermekirodalmi utalás (Ludas Matyi, Süsü), és a történet fősodrába ágyazva megajándékoz a Rómeó és Júlia gazdagon újraértelmezett meséjével – ami egyben a teremtő képzeletet példázó gyönyörű metafora is.
Kázmér és Kamilla kalandjaival elsősorban az olvasással már komolyabban ismerkedő korosztályt célozták meg, tehát a hangsúly egyértelműen a szövegen van. De mesekönyv nem létezhet illusztráció nélkül. Mészely Ilka rajzaiban a fehéren és szürkén kívül Kázmér hajkoronájának feketesége és Kamilla narancssárgasága (pardon, répasárgasága) játszik egymással. Az egyes szereplőket, helyszíneket bemutató munkái egy kissé régimódi, de a mainál talán szerethetőbb, tartalmasabb világként ábrázolják Másvárost. A rajzok mellett ízléssel válogatott díszítőelemek is helyet kapnak a szövegben. A bakelitlemezek, a gramofon, az ecsettel teli bőrönd, az analóg fényképezőgép (lehetne akár Praktica vagy Zenit), s más retro tárgyak látványa erősítik a könyv álomszerű összhatását.
Az első pár oldal után leszámolhatunk az elhamarkodott ítélettel, hogy csupán bájos, ám kissé üres mesekönyvet vettünk kezünkbe. Magyari Andrea okosan kérdez vissza életünk alapvető törvényszerűségeire, s ügyesen mozgatja meg az ifjú olvasók képzeletét. Mindezt azért is fontos kiemelni, mert a célközönség ekkorra már túl van az első rácsodálkozáson, s olyan gondolatok is megfogalmazódnak bennük, melyek később még konkrétabban kérdeznek rá az univerzum eredetére. Az Átjáró a Másvárosba egy időre elegendő muníciót adhat a kérdések megválaszolására.
Visszatérve írásom elejére: nem hagyom lerázni magamat. Addig kérdezem a gyerekemet, amíg szóba nem áll velem. Mert a mese is csak akkor létezik, ha van, aki hajlandó elmesélni. Nem árt jól az agyunkba vésni, amit Szkriptum mond: „amit egy író megír, az vagy megtörtént, vagy meg fog történni.”
Jeges-Varga Ferenc
Forrás: olvassbele.com
|