Ismerős történet a világgá kódorgó rosszcsontról, aki a végén majd visszatér az atyai házhoz; megokosodva, megerősödve, vállalva önmagát. Messzire kerültünk a sztoritól, tartsunk rendet! A rendezett, átlátható mesevilág igénye határozottan érvényesül a regényben is. A második fejezet, azaz „szarvazat” pokolográfiai anyaga is ezt igazolja, erre szolgálnak a belső borító térképei a Pokolról és a Földről. A történetvilág eseménytérképei ezek, melyek kézzel fogható anyagot adnak a gyermekolvasó nekilendülő képzeletéhez.
Búbocska földi kalandozása egyfajta önként vállalt száműzetés, de ha már végigcsinál minden praktikát, miért ne lehetne szakmai gyakorlatnak tekinteni, ami egyébként is kötelező az ördögoskolai nebulók számára!
Kombiné anyó és Párméniusz mester szárnyai alatt, valamint a korántsem mellőzhető saját fájdalmas tapasztalatok árán megerősödik, megokosodik és megbátorodik. Még a Corpus Pocust, az ördögi tudományok nagykönyvét is vissza tudja szerezni, pedig ez Mefisztónak sem sikerült. És a legboszorkányosabb kis boszorkányt is meghódítja, Bugyboréliát, akit Kombiné anyó közreműködésével magával visz a Pokolba. És boldogan élnek… sőt, ha Lucifer trónja egykor megüresedne – kétséges, de a pokoli fejedelem mondja így –, Búbocska lehetne az utód!
A beavatás, a felnövés, a próbatételek regénye a Búbocska. Csak annyiban ördögregény, amennyiben a Pokol, az alsó világ nézőpontjából teremt mesei keretet a történetnek a szerző. De aztán ne számítsunk semmiféle fekete mágiára! Nem az a Mefisztó bundájával kibélelt luciferi trón, nem az Párméniusz fizimiskájának átalakulása. (A hasonlóság persze kísérteties és szándékolt Dante Isteni színjátékával, Goethe Faustjával, Bulgakov A Mester és Margaritájával, és nem véletlenül hívják Harpagonnak a Pokol főkincstárnokát vagy Morhesznek a hipermagisztert, a legfőbb tudóst! Ahogyan a történet világszintjei közötti térben, úgy járkálnak a szövegek között is a szereplők. Angyalok, ördögök és emberi lények történetei mögött a világirodalom mozgalmas hipertextje szolgál díszletül.)
A „szarvazatokra” osztott szöveg gazdag cselekménye nem szűkölködik varázslatokban, de egyik sem szakad el a szokásos varázsmesei modelltől. Olykor a nyelv, a stílus fordulatai megidézik Tamási Áron Bambuc ördögét vagy Sütő András Kalandozások Ihajcsuhajdiában című mesejátékát. Számítsunk viszont arra, hogy a „térfélcsere” olyan látószöget kínál fel, amely egy morális-keresztény szemlélet számára elfogadhatatlan. Azaz elfogadhatatlan lenne, ha a józan olvasó nem látná, hogy ez csupán irodalom! Mese. Nem több, de nem is kevesebb. Attól, hogy a pálya másik feléről szemlélődünk egy játék, egy szövegjáték szabályait követve, még nem helyezünk glóriát az ördög szarvaira! Kedves rosszcsont Búbocska, akivel könnyen tud azonosulni minden kedves rosszcsont egy bármilyen 5. vagy 6. osztályban. Nem kell félni, hogy közben béka- és gólyaevő, Jancsit–Juliskát hizlaló ördögfiókává alakul! Abban viszont okkal reménykedhetünk, hogy az orra hegyéig se látó önhitt, buta jóságnak nem esik áldozatává, akkor sem, ha angyalmaszkban lép elő; és nem kiált ördögöt ott, ahol csak meséről van szó. Jól tudja minden meseolvasó, akár gyerek, akár felnőtt, hol kanyarodnak ki a mese tartományaiból a befogadó számára hasznosítható tartalmak. Bízzunk bátran ebben!
Azt viszont megtaníthatjuk, hogy a változó nézőpontok más-más képet tárnak fel a világból. És ez az irodalomértés erősítése szempontjából lehetőségnek nem is kevés! A hármas osztatú világ, Pokol – Föld – Mennyek határozottan kapcsolható a népmesékből, mondákból megismert történetekhez, amikor az égig érő fa ágain vagy a paszuly indáin föl-le közlekednek a különböző világok szereplői. De megágyaz a világirodalom számos nagy művének is Dantétól egészen a kétszintes drámákig, a drámai költeményekig. A szöveg végére illesztett Patajegyzetekben, „melyben bemutattatnak bizonyos személyek és megmagyaráztatnak a kevésbé ismert fogalmak”, egy szellemesen, könnyeden komoly kislexikont kapunk – azaz kapnak a gyerekek. Mi, felnőtt olvasók érezzük is a szükségét, helyénvalónak látjuk a magyarázatokat, bár ezeknek csak akkor vehetjük hasznát tanárként, ha tervezetten tudjuk kapcsolni a történet szövegéhez, ha a feldolgozás során hasznosítjuk.
Hogy miért ajánlom alternatív kötelezőnek? Jó olvasmány. Humoros, vicces fordulatokban gazdag. 10–12 éves korban nagyon értékelik a gyerekek a direkt tréfákat. Megteremti azt a világot, amit sok kisgyerek végiggondol, mikor a tündérek és a jófiúk meséit olvassa: mi lehet a másik oldalon! Azok közé a szövegek közé tartozik, amelyek odatapasztják a figyelmet, bevonzzák a képzeletet. Tanítványaim szülei mesélték, hogy beleolvastak a Búbocskába, és közös esti mese lett végül, mert annyira érdekesnek tűnt a szöveg. Talán az utolsó közös mesék egyike, amikor az olvasást közös értelmezés, beszélgetés is követi. Nem mellékes az sem, hogy az iskolai feldolgozást a szöveg, a kötet anyagának felépítése sok szempontból megkönnyíti. Gazdagon illusztrált, szép kötet, formáját, minőségét tekintve is esztétikus. Jó kézbe venni.
A szövegválasztás során számomra mindig fontos szempont az is, hogy lehetőség szerint kortárs magyar szerző szövegét olvassa a diák, hiszen egy szöveg folyosókat, átjárókat nyit meg, amelyek egyszer csak használhatóvá válnak. Orbán János Dénes erdélyi költő, író. Nevével, verseivel felnőttebb olvasóként is találkozhat a Búbocskát megkedvelő ötödik-hatodikos.
Ha már házi olvasmányban gondolkodunk, praktikus, de fontos kérdés: megszervezhető-e, hogy egy osztálynyi mennyiség rendelkezésre álljon? Minden bizonnyal igen; akár a kiadótól is megrendelhető. Vagy ha idejében hozzáfogunk a szervezéshez, néhány kötet körbeadható, és ha csoportmunkában tervezzük a földolgozást, megoldható, hogy csoportonként legalább 2-2 kötet rendelkezésre álljon. Orbán János Dénes írói honlapján néhány fejezetet/szarvazatot és a tartalomjegyzéket, azaz a Szarvalom szövegét megtalálhatjuk. A tanórai munka tervezésében talán ez is segítségünkre lehet.
Egyetlen gondolat maradt már csak a végére, de az érvek sorában nem mellékes ez sem: olyan olvasmány a Búbocska, amely fenntartja, provokálja a figyelmet, véleményeket, kérdéseket fogalmaztat, amely a gondolkodás, a világról való gondolkodás szabadságának zsinórmértékén indítja az irodalomtanulást.
Szakács Emília
Forrás: meseutca - Alternatív kötelező
|