Lotta Olsson könyve végtelenül humoros, jókat kacarásztam, amíg olvastam. A felnőtt olvasó természetesen olvas a sorok között, s rájön a könyv üzenetére: mindenki egyenlő. Ennek a sokszínűségnek az elfogadására, tolerálására, a másságnak, ha úgy tetszik ünneplésére, a különbségek humorral való feloldására vállalkozik ez a stilisztikai szempontból is kiváló könyv, ahol a nézőpontváltásoknak jut kiemelkedő szerep.   Egyszerre humoros és tanulságos Lotta Olsson svéd írónő sörényes hangyászról szóló sorozatának első magyarul megjelent története. A kötet iránti szeretetem magából a történetből fakad. Az alaphelyzetet nem más, mint a főhős figurája jelenti, akiről hosszú orra miatt mindenki azt gondolja, hogy nagyon különös, furcsa állat.   Ezt erősíti meg jó barátja, a mogyorós pele, aki nagyon közönségesnek, átlagosnak titulálja önmagát. Amikor a hangyász már csak abban reménykedik, hogy mindez pusztán viszonyítás kérdése, hiszen egy másik sörényes hangyászhoz képest biztos nem lenne ő annyira fura, akkor barátja még jobban elszomorítja.   Viszont amikor a pele a furcsa jelzőt a különleges, egyedi fogalmakkal cseréli fel, a sörényes hangyász máris azt szeretné, hogy ő legyen a világ legfurább állata, így kihirdeti a Fura Állatok Versenyét. Persze, nagyon szorítottam a hangyásznak, azt szerettem volna, hogy ő győzzön, de ettől sokkal jobb dolog történt. Mindenki nyert! (Mondanom sem kell, hogy a mogyorós peléről is kiderülnek furcsaságok.)   A humor, az elbeszélés technika, a bravúros befejezés és a kötet fura állatait ábrázoló Maria Nilsson Thore tehetsége miatt ajánlom mindenkinek a könyvet!     Herczeg-Szép Szilvia