Születésekor a kaptár éppen két csoportra szakad, folyamatos ellentétek nehezítik a mindennapokat. Maja tanítójának intése ellenére megszökik a kaptárból, és már nem talál vissza. Így kezdődik el a kinti, új barátokkal és kérdésekkel tarkított élete. Barátokat szerez, és olyan kalandokon megy keresztül, amely segítik a személyiségfejlődésben. A történet főszereplője természetesen maga Maja, a méhecske. A kaptárban tanító nénijével, Kasszandrával lakik együtt, majd a szökése után megismerkedik későbbi barátaival: Vilivel, a fiú méhhel, aki egyben a legjobb barátja is, Flippel, a szöcskével, Nagy Sándorral, a kisegérrel, Kurttal, a galacsinhajtó bogárral, Puckkal, a léggyel, Max-szal, a gilisztával, és még sorolhatnánk, mennyi erdei állat szegődik a társaságába. A mese üzenete egyértelmű: szót kell fogadni a nagyobbaknak, hiszen Maja is milyen veszélybe került, mikor a tanítója ellenére elhagyta a kaptárt. Másik mondanivalója, hogy össze kell fognia barátokkal , segíteni kell egymásnak, hisz lényegesen nagyobb esély van a problémák megoldására, ha közösen kezdünk neki mindennek. A mese tanulsága, hogy mindannyian követhetünk el hibákat, de azokat később jóvá tehetjük.        (Könyvillusztrációk az eredi kidásból)