– De, eszméletlen! – röffentett Pamacs. A barátja fölött himbálózott a saját, pöttyös függőágyában. Tafiti hunyorogva nézett egy színes pillangó után. A függőágyakat lágyan ringatta a szellő. Boldogan felsóhajtott. Csak azóta tud ilyen nyugodtan kinn pihenni, mióta Pamacs itt lakik. Régebben túl veszélyes lett volna: Miszter Gogó lecsapott volna rá! Elkapta volna hatalmas karmaival és elragadta volna, fel az égbe! De ha Pamacs kiakasztja óriás függőágyát a fák közé, Tafiti nyugodtan aláteheti a saját kis függőágyát, mert így Miszter Gogó nem tudja elkapni. – Festegetni támadt kedvem! – horkantott fel Pamacs, és kimászott a függőágyából. Imád festeni. Pár perc alatt fel is állította az állványt, és a festékeket kevergette. – No, és mit festesz ma? – kérdezte kíváncsian Tafiti. – Téged a függőágyban, jó? Tafiti összekulcsolta a karját a feje alatt. – Csak rajta! Pamacs belemártogatta először a jobb fülét a festékbe. Nagyon praktikus, ha mindig nálunk van az ecset! Elfordította jobbra a fejét, hunyorított, és jól megnézte magának még egyszer Tafitit. Aztán megrázta a fejét. – Mondd csak, nem tudnál kivételesen felülre feküdni? Ott sokkal jobbak a fények! Lenn egészen árnyékban vagy. – Dehogynem! – és Tafiti már fel is mászott a nagy függőágyba. Pamacs elfordította balra is a fejét, még jobban hunyorított, és bólintott. – Na, így már jó lesz! – és festeni kezdett. Gyönyörűen fest! Mintha egy igazi Tafiti nyújtózna a vásznon. Tafiti nagyot ásított. Jó dolog, ha megfestik az embert, de egy kicsit unalmas. Hirtelen árnyék borult az orra hegyére. Csak nem egy felhő? Tafiti felpillantott az égre, de a halványkék égbolton egy fia felhő sem volt. Viszont ott repült Miszter Gogó! Rakétaként zúgott Tafiti felé. Tafiti mintha kővé dermedt volna, meg sem bírt moccanni! A csudába, a sasról egészen megfeledkezett. Megrándult: gyerünk, futás! Gyorsan! De késő: Miszter Gogó már egész közel volt, kirántotta Tafitit a függőágyból, és elsuhant vele az ég felé. – SEGÍTSÉG! – sikította Tafiti. – Tafiti! – ordította Pamacs. Tafiti látta, ahogy a barátja a földön rohangászik. De akármilyen nagy és erős is Pamacs – nem tud odalentről segíteni rajta. Repülni sajnos ő sem tud... Tafiti kapálódzott és rugdalódzott. De a sas keményen markolta. – Ugyan miért nem futottál el? – bosszankodott Miszter Gogó. – Mert... – vágott bele Tafiti, de elakadt. Mi van? Miért kérdez tőle ilyesmit egy éhes sas? – Talán azt akartad volna, hogy elfussak? – kérdezte döbbenten. – És ha igen? – sziszegte Miszter Gogó. – Mindig futkostok! Már ebben sem lehet megbízni! – Várjunk csak egy másodpercet! – Tafiti a döbbenettől elfelejtett rángatózni és rúgkapálni.– Igaziból nem is akartál elkapni? – Pontosan! – morogta Miszter Gogó. – És miért nem? – kérdezett vissza Tafiti szinte sértődötten. – Mert... mert... – habozott a sas. – Na, bökd ki! – sürgette Tafiti kíváncsian. – Mert nem szeretem a húst! – sóhajtott fel Miszter Gogó. – Na tessék, most már tudod. – De hát ez szuper! – ujjongott Tafiti és örömtáncba kezdett, már amennyire az a levegőben, egy sas karmai között lehetséges. – A dolog el is van intézve: tegyél le, én meg elfutok! – magyarázta nevetve. – Ne hablatyolj! Felejtsd el! – mordult rá a sas. – De miért? – értetlenkedett Tafiti. – Nem fogom futni hagyni a zsákmányomat. Jól is néznék ki! – nyavalygott Miszter Gogó. Egy nagy majomkenyérfa körül keringtek. Annak a csúcsán volt Miszter Gogó otthona. A sas egyszerűen bepottyantotta Tafitit a kéményen. – Kajabejárat! – rikkantotta. Tafiti keresztülsüvített a kormos kéményen, és beleesett a levesesfazékba. – Fincsi! – nyammogott el egy répát. – Na, kifelé! – kiáltott rá Miszter Gogó, aki a főbejáraton röppent be, és kihalászta a szurikátát a zöldséglevesből. Fancsali képpel nézte a zsákmányát. – Mi a csudát kezdjek veled? – Mondtam már: engedj szabadon! – ismételte Tafiti. – Mondd azt, hogy véletlenül kicsusszantam a csőrödből vagy valami hasonlót. Bárkivel megtörténhet, nem igaz? Miszter Gogó megvetően végigmérte. – Hogy mindenkinek elmeséld, milyen ványadt sas vagyok? Soha! A barátaim kinevetnének, a rokonaim kitagadnának. És senki se tisztelne többé, még ti sem! Tafiti elsápadt. – Nem mondom el senkinek, ígérem! Becsszóra! – Hiszi a piszi – rázta meg a fejét a sas. – Itt maradsz örökre. Slussz-passz! Tafitit az ájulás környékezte. Miszter Gogó tényleg rabságban akarja tartani? – És tudod mit? – mosolyodott el gonoszul a sas. – Ha már itt vagy, rakj rendet! Igazán ráfér a házra! Rendet rakni? Tafitit még a rendrakás gondolatától is kirázta a hideg! Utálja! Ennél szinte még az is jobb lett volna, ha felfalják! Meg kell szöknie! Minél hamarabb. De hogyan?   vissza a sorozathoz VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA