A mesék főhőse egy bagószagú, „hibás” angyal, aki leginkább ember szeretne lenni. Azért hívják Körmöczi Györgynek, mert élete első angyalértekezletén elbambult. Az „Angyal Tanács” tagjai ezzel a névvel büntették szórakozottsága miatt, de K. Gy. (micsoda remek monogram!) nem akar és nem tud betagozódni az angyalok sótlan szellemvilágába, őt a hús-vér valóság izgatja. Szeret beleenni embervédence szülinapi tortájába, imád engedély nélkül emberalakot ölteni, sőt, még a szúnyogcsípést is élvezi. Az sem érdekli, hogy szigorú főnökei újabb és újabb pontokat vonnak le tőle, (mert az angyalok világában is pontozzák ám a teljesítményt!), s így K. Gy. örökre lemondhat arról, hogy szobor legyen, ami az angyalok legfőbb életcélja. Körmöczi Györgyöt a földi hívságok érdeklik, tanítványai és védencei kevésbé.   Persze jószándéka megkérdőjelezhetetlen, de egy kapkodó, foltos kabátú, feszült angyaltól mégsem várható el az angyali nyugalom. Akkor is épp saját „görcseivel” van elfoglalva, amikor védence, Emília leesik a bordásfalról. A kislány a kórházban tér magához, illetve nem is tér magához teljesen, amikor K. Gy. berohan hozzá, és lehordja a sárga földig, amiért nem vigyázott magára. Emília pedig ugyanezért hordja le őt, mármint hogy az angyala nem vigyázott rá, sőt, rápirít a születésnapi tortákat dézsmáló angyalra. A kislány a fejre esés miatt nem jut el az oly nagyon áhított rajzverseny döntőjére, de rajza csodálatos módon mégis különdíjat nyer. A képen ki más szerepelne, mint maga Körmöczi György. Ahogy egyébként Kolozsi Angéla meséje is különdíjat kapott (a Pagony kiadó különdíját) a legutóbbi Aranyvackor meseíró pályázaton, és ki más lehetett volna meséjének főhőse, mint Körmöczi György, a megkerülhetetlen angyal, kit Gyöngyösi Adrienn olyan érzékletesen rajzolt meg. Az illusztrátor nagyon pontosan megmutatja a figura lényegét, az angyala csakis Körmöczi Györgyös. Sok apró történet és rengeteg szép kép szerepel még a kötetben, a mindennapos helyzetek felmagasztosulnak, míg végül profán darabokká hullanak szét. Ahelyett, hogy ezekről mesélnék, azt ajánlom, inkább olvassák el a könyvet, melynek utolsó néhány sora igazán megrendítő. Gyarlók vagyunk mindannyian. Both Gabi