Dániel András (3) Mit keresett Jakab az ágy alatt?
Révész Emese művészettörténész 2016.09.19. 20:56
Kiadó: Pozsonyi Pagony, 2014
Oldalszám: 72
Jakab, aki maholnap már nagycsoportos lesz, fél a sötétben, most mégis elhatározza, hogy elindul az ágy alá, hogy megkeressen hat darab, szerencsétlen módon elgurult üveggolyót. (Mert sajnos Klárika, az üveggolyókat szállító billenős teherautó egy alattomos gyűrődésen felborult.) A végére golyók természetesen meglesznek, és Jakab, miután megnyomja a liftgombot, a zöldet, aminek sárga a közepe, visszakerül a gyerekszoba szőnyegére. (Ahol Klárika türelmesen várt rá.)
A Dániel András könyveit ismerő olvasó elképzelheti, hogy számtalan bonyodalom és váratlan fordulat után következik el a szerencsés befejezés; ha pedig el is képzelte, akkor képzeljen el inkább két-háromszor több bonyodalmat és váratlan fordulatot, így már nagyjából felkészülten várhat mindent, ami az után következik, hogy Jakab bemászik az ágy alá.
Más-képek tündérekről és szörnyekről
A közös játék az egyik kulcsszava Dániel András új kötetének is. A Mit keresett Jakab az ágy alatt? kivételes és minden tekintetben újszerű teremtménye a hazai könyvpiacnak: egyszerre mese és foglalkoztató könyv. Ez önmagában még egészen rémisztő eredményt is szülhetne, valami erőszakoltan nevelő mesekönyvet. Szerencsére erről itt szó sincs!
Dániel András „rém komoly” dologról beszél, a kisgyermekkori félelmekről, amikor főhősét bevezeti az ágya alatt rejtőző szürreális világba.
|
Ezt a világot járhatja be közösen szülő és gyermek, képi rejtvények sorával, birokra kelve csúf szörnyekkel, észrevétlenül megküzdve a belső démonokkal. Legközelebbi rokonai a finn Aino Havukainen és Sami Toivonen teremtményei, Tatu és Patu. Az ő részlet- és ötletgazdag, minden négyzetcentiméteren valami poént szóró rajzi gegparádéjukra hajaz Dániel András világa.
Persze megfejelve a hazai szürrealista grafika nagymestereinek hatásával: ilyen merészen groteszk alakok utoljára Banga Ferenc Parti Nagy Lajos meséihez (A pecsenyehattyú és más mesék) készült rajzaiban gyűltek össze magyar gyerekkönyvben. Jakab kalandtúráján a szerző úgy vezeti végig olvasóit, hogy a történet szöveg és kép egységéből bontakozik ki, arra késztetve nézőit, hogy a szülő és gyermeke olykor megálljon és a jeleneteket átbeszélje, megoldja, felfejtse a jelentéseket.
A szokásos útvesztő, különbségkereső játékok itt észvesztően groteszk figurákban öltenek testet, így meglepetésében észre sem veszi a gyermek, hogy összetett vizuális formákat értelmez, felismer, követ vagy kiegészít.
A folyamatosan új aktivitást, poént kínáló, képről szövegre és visszakapcsoló interaktív üzemmód igencsak otthonos és vonzó lehet a komputerek előtt ücsörgő kisebbek és nagyobbak számára. (Megkockáztatom, a Dániel András által rajzolt tankönyvek nagy sikert arathatnának.) Így éppúgy kiváló a szülő és gyerekek közös szórakozásához, mint a betűk silabizálásával küszködő kisiskolások számára.
|
|