Noha a nyelvezet, a képek és a betűk mérete abszolút alkalmas arra, hogy az önállóan olvasni tudó gyerekek egyedül forgathassák, mégis azt ajánlom, hogy velük együtt nézegessétek,
mert amikor a kinyílik egy könyv, a gyerekek szíve is kinyílik, és ha megengeded magadnak, akkor a tiéd sem marad zárva.
Ezekből a helyzetekből születhetnek a legjobb párbeszédek a szülők, nagyszülők és a gyerekek között.
„Ha beüti magát valaki, más nyelven kiált, de mindenki tudja, mi a baj.”
A sokszínű kötet teljesen érthetően és egyszerűen magyarázza el különböző élethelyzetben lévő gyerekek sorsán keresztül mindannyiunknak azt, hogy
ember és ember, gyerek és gyerek között nincs különbség. MI vagyunk mi, és szó sincs arról, hogy vannak ŐK, meg vagyunk mi.
Közös felelősségünk egymás elfogadása és segítése. De nehogy azt higgyétek, hogy patetikus szószba mártotta a tollát a szerző és az illusztrátor. Alaposan átgondolták a mondanivalójukat, ám nem rágják a szánkba ezeket a szomorú tényeket. Azért kiderül belőle, milyen sok gyerek veszítette el a biztonságát, hány család szakadt szét, hagyott el kényszerűségből hazát, otthont, biztonságot, mennyien éheznek, szomjaznak, fáznak és szenvednek ebben a pillanatban is…
Ha ezeket a tényeket megértik, akkor azt is tudják majd, hogy minden gyerek (és felnőtt) ugyanúgy, mint ők maguk, csak élni szeretne, iskolába járni, dolgozni, enni, inni, nem pedig a földön aludni, ázni, fázni. Mert emberek. És mert te is ember vagy. Nagyjából 6500 nyelv létezik a világon, de közös nyelv nélkül is meg kell, hogy értsük egymást, mert az emberi nyelv az csak egyféle lehet: emberi. Akinek segítségre van szüksége, azt segítsük!
„Mindegy, hogy egy gyerek honnan jött és milyen nyelveken beszél – az a legfontosabb, hogy együtt játszhassanak.”
A sokféleség kisebb szeleteit is okosan és humorosan mutatja meg a könyv: megtudhatjuk, hogyan köszön egy kurd, angol, magyar, német, afgán, szír… gyerek, és az is kiderül, mi a neve. Emma magyarul mondja, hogy „jó napot!”, Szemíra arabul, hogy „nehárek szaid!” Szó esik a különböző nemzetiségek ünnepeiről is, a keresztények karácsonya, a perzsák újévi szokásai, az indiai Hold-ünnep, a muszlim böjt, a zsidó hanuka… mindegy, a lényeg, hogy mindenki számára fontos a saját ünnepe. Mert bármennyire is sokfélék vagyunk, mégis EGY-ek…
„A félelem akkor szűnik meg legkönnyebben, ha megismerjük egymást.”
A rosszindulatú előítéleteket is megemlíti a könyv: „a romák mind koldulnak és lopnak, a fejkendős asszonyok ostobák”… Nem árt, ha tisztázzuk ezeket a sztereotípiákat a gyerekeinkkel, és azt is, mennyire bántó lehet a másik számára egy hasonló tartalmú, odavetett mondat.
A könyv végén pár fontos kérdés is várja a gyerekeket. Ha lehet, együtt válaszoljátok meg ezeket. Nagyon jót beszélgethettek közben, és a gyereked identitását is megerősíted. Akinek erős és egészséges az identitása, az biztos, hogy kevesebb előítélettel éli az életét. A gyerekeink jövőjének egyik záloga lehet ez a könyv. Ajándékozd meg vele magatokat!
|