A kötet egyik kiemelt alakja, több mese főszereplője Kapukki Pukka, a jóságos, gondoskodó és leleményes erdei manó, aki Lombgyűrű erdőben lakik, mindig kisegíti a bajból barátait, akárcsak az újonnan érkezőket. Pukka mellett a manók közül megismerhetjük Zöld Elemért, a zöld manók királyát; a mesemanókat (Manó Teri, Manó Feri, Manó Dezső és a még otthon hagyott kistestvérük, Manó Bogár), akik esténként az erdőben lakó állatcsaládokat járják sorba, hogy újabb és újabb meséikkel ringassák álomba a gyerekeket, de ők azok, akik a mesegyárban újabbnál újabb mesék írásán törik a kobakjukat; Könyv Balázst, a mesemanót, akinek feladata a mesékbe látogatni és bátorítani a meseszereplőket; Padlizsán Balambért, a neve ellen tiltakozó konyhai tündért; és feltűnik Manóca, a manók cárja is. A Burgómurgó Nyenyeke és a városi óra című mesében kiderül, a zöld manók közeli rokonai az épp veszélybe került bíborvörös manók, őket szintén Kapukki Pukka menti meg éles eszével a gonosztól. Lombgyűrű erdőben lakik még egy tudóstündér, Argosz. Pukka betegségekor lép színre, ő mutatja meg, milyen nagy ereje van a „nagyadag náthaszomorúság-elűző mosolynak", hiszen a mosoly mindig csodákra képes: gyógyít, és nem csak a manókat. Természetesen a jóság és a kedvesség nem kizárólagos tulajdonságuk a manóknak, akárcsak az emberek, ők is esendőek, és olykor kibillennek a szerepükből. Így esik meg, hogy a mesemanókat egyik nap ellepi a téli szomorúság, amiért nem tudnak több mesét írni. Könyv Balázs pedig a Piroska és a farkas mesében jártakor túl gorombának találja a farkast, kimenekül a meséből, és megmakacsolja magát. Nem hajlandó többet a meseszereplőkkel foglalkozni a rá leselkedő munkahelyi veszélyek miatt, inkább egy zsebszótáron üldögélve lógatja a lábát, pihen és unatkozik.  Simon Réka Zsuzsanna könyvében a manótörténetek mellett több más izgalmas szereplő meséje is olvasható. Tagadhatatlanul a kedvencem Hapci Franci, a pöttöm, világgá menő, állandóan prüsszögő sárkány. Története így kezdődik: „Hol volt, hol nem volt, Péter nagypapa kertjétől tízvárosnyira éldegélt egy szomorú törpesárkány. Nem nehéz kitalálni, miért volt bánatos. Akkora volt, akár a kisujjad, alig látszott, állandóan ugrálnia kellett ide-oda, ide-oda, ha nem akarta, hogy rátapossanak. Néha ezért úgy érezte, ő nem is sárkány, inkább ugrabugráló levelibéka. Kicsi volt, de ez nem is lett volna akkora baj, csakhogy apró termete mellett mindennapos tüsszögéseivel kellett megbirkóznia. Ha dühbe gurult, nem tüzet okádott, hanem tüsszögött. Halkan, sűrűn, erőtlenül. És ki hallott még ilyet? Az igazi nagy sárkányok vöröslő képpel percenként lehelik ki magukból a perzselő fénycsóvákat. Dirr-durr, sitty-sutty, és már minden lángokban áll. Az ám a sárkányélet! Nem kell ugrabugrálniuk, és csak akkor tüsszögnek, ha elkapják a náthát." A happyend természetesen nem marad el, megtalálja a helyét a kis sárkány, hiszen Pukka maga mellé fogadja, és fontos feladattal bízza meg, az ő dolga lesz letüsszögni a port az apró növényekről, és együtt óvják tovább az erdőt. Azóta a tűzokádás többet nem jutott eszébe. „Vannak annál sokkal fontosabb dolgok egy törpesárkány életében" - zárja a narrátor a történetet.   Ahogy Franci alakja és a manótörténetek is jelzik, Simon Réka Zsuzsanna meséi előszeretettel mozdítanak ki a mesék és a meseszereplők megszokott sztereotípiái és sémái közül. Incselkedik és mókázik a „jól bejáratott meseszereplők" beemelésével, miközben nagyon is új és izgalmas alakokat teremt belőlük. Nemcsak szerethetővé és mókássá válnak így például az addig félelmetesként vagy a gonoszként elkönyvelt figurák, hanem egyúttal tükröt is tartanak, görbe tükröt az olvasónak lehetséges kliséivel és általánosításaival szemben. Gyakran kell legyőzniük a hősöknek a szomorúságot, majd mindenik mesében szembe kell nézniük vele a szereplőknek, viszont kiváló ellenszernek bizonyul ellene valamennyi esetben a szeretet, a játék és a humor. Tulajdonképpen a Pukka-mesék nyelvezetét, nyelvi fordulatait és történetszervezését is e három tényező határozza meg. Például Zöld Elemér káromkodása és szitokszavai ennek jegyében válnak humoros nyelvi eszközökké: „azt a zöldfelfújta túrósbuktáját!", „azt a zöld teremburáját!", „fékomadta hóhányója", „azt a hat- és hét- és nyolcszázát!" - olvashatjuk a manókirály morgó szavait.  A már említett szereplőkön kívül meghatározó a kötet azon igyekezete, hogy a legkülönfélébb állatokat és élőlényeket idézze meg a mesékben. Ezt az intenciót erősíti a szómágia, ami a valóságos élőlénynevek felsorolása során érvényesül, hiszen neveik magukban is mintha sejtelmes varázsszavakként működnének, érzékeltetve a mesékben a nyelvi humor és a nyelv gazdagságának határtalanságát. Következzen hát e létező élőlények megidézett tárháza: kétszínű tulipán, tigrisliliom, gyöngyike, a nagy szívvirág, japán nőszirom, réti boglárka, közönséges zergeboglárka, sisakviráglevelű boglárka, ázsiai boglárka. De együtt nyújtózkodik ki a földből a bojtocska, a körömvirág, a záporvirág, a hamvaska, a paprikavirág, a kakastaréj és a bársonyka. Tihamér orrán egymás mellett üldögél és énekel a búbos banka, barázdabillegető, citromsármány és a szalakóta, amikor pedig Tücsök Tüccs hegedűje eltörik, a tengelic, gyurgyalag és kenderike zengi a talpalávalót a Lombgyűrű erdő állatainak. Szintén itt kell említenünk A kis lila és a füttyentő című mese főszereplőjét, akiben a pár éve Indiában felfedezett föld alatt élő lila békát ismerhetjük fel. De természetesen Burgómurgó Nyenyeke megfejtésre váró rébuszai is növényneveket rejtenek: seprűzanót, olocsáncsillaghúr és keserű csucsor. A Pukka és az évszakok című mesekönyv erőssége a rövid, a 3-4 év feletti gyerekek számára már élvezhető, fordulatokkal teli és sok-sok humorral fűszerezett történet. Egy részük, a Pukka-történetek és a Lombgyűrű erdő lakóiról szólók mesefüzérként kapcsolódnak össze. A többiek, a Péter nagypapa kertjének lakóit idézők vagy Zsuzsanna nagymama gombjairól szólók külön álló történetekként olvashatók leginkább.   Szerencsésen talál egymásra a kötetben szöveg és kép. Kovács Katalin remek illusztrációi még kedvesebbé teszik a könyvet azzal, ahogy képi eszközeik révén gazdagítják a szöveget, egyben arcot adva a szereplőknek. Kétségtelenül hatásosak a karakterábrázolásai - nekem Kapukki Pukka, Hapci Franci, Sün Sámuel és Manó Bogár arcvonásai a kedvenceim. Zólya Andrea Csilla Forrás: Bárka online