Grimm-mesék: A békakirály (2)
Bizonyos értelemben a mese arról szól, hogy ahhoz, hogy valaki szeretni tudjon, először képesnek kell lennie érezni, még akkor is, ha ezek az érzelmek ellenségesek, mert még az is jobb, mint egyáltalán nem érezni.
Kezdetben a hercegnő kizárólag önmagára összpontosít; semmi nem érdekli, csak a labdája. Nem érez semmit, amikor eltervezi, hogy meg fogja szegni a békának tett ígéretét, egyáltalán nem gondol rá, hogy annak mit fog ez jelenteni. Minél közelebb kerül hozzá a béka testileg és személyesen, annál erősebbek lesznek az érzései, s ezáltal egyre inkább önálló személlyé válik.
Egy hosszú ideig tartó fejlődési szakaszban csak engedelmeskedik az apjának, de egyre erősebben érez; végül pedig függetlenségéről tesz tanúbizonyságot azzal, hogy megszegi apja parancsát. Amint így a királylány önmagává válik, azzá válik a béka is: királyfivá változik.
|
Egy másik szinten a történet arról szól, hogy nem remélhetjük, hogy első erotikus kapcsolataink kellemesek lesznek; ehhez túlságosan bonyolultak, túl sok szorongással járnak. De ha az átmeneti ellenszenv után sem hagyunk fel velük, és engedjük, hogy a másik mind meghittebb kapcsolatba kerüljön velünk, akkor a teljes együttlétben egyszer csak boldog megdöbbenéssel ismerjük fel a szexualitás valódi szépségét. „A békakirály” egyik változatában „az együtt töltött éjszaka után, mikor felébredt, a királylány az elképzelhető legcsinosabb fiatal úriembert látta maga mellett az ágyban”. Ebben a történetben tehát az együtt töltött éjszakának köszönhető (és könnyen kitalálhatjuk, mi történt ezen az éjszakán), hogy a hősnő képe a másikról – aki most már házastársának tekinthető – olyan gyökeresen megváltozott. S mindazok a változatok, melyekben az átváltozáshoz egy éjszakától három hétig terjedő időre van szükség, türelemre intenek: időre van szükség ahhoz, hogy a közelségből szeretet legyen.
A gyermek tudja, hogy neki is, akár a békának, egy magasabb létszintre kell eljutnia, egyre följebb kell törekednie. Ez a folyamat tökéletesen rendjén lévő, hiszen a gyermek élete egy alacsonyabb szinten kezdődik; ezért is nem szorul magyarázatra, miért bukkan fel a hős alacsonyrendű állatalakban az állatvőlegény-ciklus meséinek elején.
A gyermek is tudja, hogy helyzete nem valamilyen gonosz cselekedetének vagy egy rosszindulatú hatalom ármánykodásának az eredménye, hanem a dolgok természetes rendje. A béka a vízi életből emelkedik ki, ahogy a gyermek születésekor kilép a világba. A mesék voltaképpen évszázadokkal megelőzték mai embriológiai ismereteinket, melyek szerint az emberi magzat a születés előtt különféle fejlődési stádiumokon megy át, ahogy a béka is metamorfózison megy keresztül fejlődése során. (Fischer Eszter)
A békakirály (3)>
|
|