|
Andersen mesék: A kis hableány
  A reménytelen szerelem és megvalósulhatatlan álmok meséjét 1831-ben adta ki Andersen.
 A történet hősnője egy vízi tündér, aki deréktól felfelé női testű, azon alul viszont halfarokkal élő legendás teremtmény, aki apja víz alatti királyságában él rokonaival.
Ezek a lények igéző hanggal bírnak. Sok más szintén sellőkről szóló mesében a szirteken ülve dalolnak, így csábítják a biztos halálba a megbűvölt hajósokat. A görög mitológiában sziréneknek hívják őket, itt is a tengerjárók végzetei, itt azonban alakjuk lányarcú, de madártestű. (Lásd Homérosz: Odüsszeia.)
Az alaptörténet szerint a legkisebb sellő-királykisasszony beleszeret egy földi hercegbe, s hogy a közelébe férkőzhessen, feláldozza gyönyörű hangját.
|
|
A történet vége az eredeti mesében szomorú: a hableány meghal, miután választásra kényszerül: magát öli meg vagy a szerelmét, aki sosem fogja viszonozni az érzelmeit, míg a herceg egy másik, emberi hercegnővel lép boldog frigyre.
Eredetileg Andersen a lány megsemmisülésével fejezte be a történetet, a levegőlány-dolgot csak később adta hozzá. A levegő lányai először még azt mondják, hogy jó lelkeket tudnak keresni azzal a képességükkel, hogy a jótettek növelik vagy csökkentik a 300 évüket; de Andersen később felülvizsgálta ezt a kijelentést, és inkább azt mondta, hogy mindez attól függ, hogy a gyerekek jók vagy rosszak.
A jó magaviselet levesz egy évet a hajadonok idejéből; a rossz viselkedés arra készteti őket, hogy sírjanak, és egy napot kapnak minden könnyért, amit hullatnak.
Ez sok kritikát váltott ki a tudósokból és kijelentették, hogy ez a végső üzenetet ijesztőbb, mint bármilyen másik, amit bemutattak a mesében.
A történet hasonlóvá válik a viktoriánus erkölcsi mesékhez, amiket gyerekeknek írtak hogy megijesszék őket, és jól viselkedjenek…
(Boldizsár Ildikó)
A rendíthetetlen ólomkatona (1)
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
