Grimm-mesék: Hófehérke (2)
A mesék egyszerű, tárgyilagos szavakkal számos súlyos emberi problémát járnak körül.
A Hófehérkében anya és lánya rivalizációja jelenik meg. Az anya figuráját a mese kettéhasítja: a jó, pozitív érzések a korán meghalt édesanya, a negatív, ellenséges érzések a mostoha alakjában jelennek meg.
Ez a kettéválasztás gyakori a mesékben.
A gyerek számára elviselhetetlenül ijesztő, hogy ugyanaz a személy egyszer jó, egyszer rossz, egyszer szeretetet, egyszer gyűlöletet érzünk iránta.
Kétféle, egyelőre integrálhatatlan érzését jobban tudja kezelni, ha két személyre vetítheti ki. (Magam is emlékszem, hogy gyerekkoromban, ha anyám haragudott valamiért és veszekedett, az volt az érzésem, hogy ez egy másik ember. Nem az, akit szeretek. Ilyenkor csak arra vártam, hogy mikor változik már vissza. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy ez a kellemetlenül és ijesztően kiabáló alak ugyanaz lenne, aki máskor olyan kedves.)
|
Az anyafigurából, Bettelheim szerint, tulajdonképpen csak álcázásból lesz mostoha: azért, hogy a vele való rivalizáció ne ingassa meg a gyerek biztonságérzetéhez elkerülhetetlen jó viszonyt az anya pozitív oldalával. (A mesék persze mindig sokrétegűek: ez az értelmezés nem azt jelenti, hogy a mostohatörténeteknek ne lenne ugyanakkor közük a valódi mostohaproblémákhoz is.)
Hófehérke mostohája a rivalizáció anyai oldalát mutatja. A hiú, túlzottan önmagára irányuló felnőtt nőt megrendíti, amikor női vonzereje, szépsége kezdődő hanyatlásával egyidőben addig jelentéktelen gyereklánya vonzó nővé fejlődik. A saját házában feltámadt vetélytárs (aki a mesék túlzó stílusában fogalmazva „százszor szebb” nála) mintha létezésében fenyegetné, elviselhetetlen szorongással tölti el.
A mese megmutatja, hogy reménytelenül tönkreteszi magát, vagyis súlyosan megbűnhődik az, aki képtelen rivalizációs feszültségét kezelni, aki enged az ebből a helyzetből támadt gyilkos indulatainak. De a mese csak a felnőttekkel ilyen szigorú. A főhős, a gyermek előtt mindig nyitva áll az út, hogy saját erőfeszítéssel és a veszélyeket, a nehézségeket vállalva kikerüljön a kezdetben megoldhatatlannak látszó konfliktusok erdejéből. (Fischer Eszter)
|
|