A királyos könyv írásakor már tudtad, hogy megírod a párját is? Simon Réka Zsuzsanna: Nem. Tiltakoztam ellene kézzel-lábbal. Sosem akartam az eddig megjelent könyveimnek párt írni. A királylányos könyv megírását azért halogattam, holott a mesék ötlete már körvonalazódott korábban, mert nem akartam, hogy a királyos párjaként tekintsenek rá. Az idei mesekönyvem nevezhetjük akár a királyos könyvem párjának is, de lényegében nem az. Az előző mesekönyvemben a királyok csetlenek-botlanak, maguk és mások ellen követnek el hibákat, majd tetteik következményeiből megtanulva a leckét, megbánják a bűneiket és helyrehozzák, amit elkövettek. Az esendőségük került előtérbe. A királylányos mesékben a királylányok talpraesettek, segítőkészek, bátrak, kreatívak, önállóak, nyitottak a világra, van humoruk, problémamegoldó készséggel is meg vannak áldva. Néha polgárpukkasztóak, nem szoríthatóak be korlátok, az udvari etikett szabályai közé, nagyon jól tudják, hogy nem akarnak klasszikus értelemben vett királylányként éldegélni, hol sárkányt rabolnak, hol azokkal cimborálnak, udvari bolonddal reggeliznek, könyvtolvajnak segítenek, lovagrendet alapítanak, átírják a királylányok kódexét stb. Nem ugrál körülöttük a királyi udvar apraja-nagyja, nem várják  bársonyban, bíborban, egy szobában üldögélve a sült galambot. Mindig tudják, mit akarnak, és ha valamit eldöntöttek, akkor azt tántorítatlanul véghez is viszik. Ami közös a két könyvben, az inkább a szerkezeti felépítéshez kapcsolódik: humoros párbeszédek, nyelvi játék, egyszálas cselekmény, a karakterek sokfélesége. A két könyvben akaratlagosan kerültem a bonyolított cselekményt, a nevettető karaktereké és párbeszédeké, valamint a nyelvi játéké a főszerep. A királylányos könyvben azonban ezek sokkal erőteljesebben nyilvánulnak meg mint a királyosban. Ha jól tudom, most egy lovagos meseregényen dolgozol. Mi inspirál? Igen, most egy lovagos anyagon is dolgozom, de a készülő meseregényben nem csak a vicces lovagoké lesz a főszerep. A lovagok iránti, mondjuk úgy, elkötelezettségem akkor kezdődött, amikor a Csukás István pályázatra megírtam egy lovagokról szóló gyerekszíndarabot. Amikor befejeztem, már tudtam, hogy szentelni fogok nekik még pár oldalt. Mostanában lépten-nyomon egy apró, egyéves lovag inspirál. Egyre-másra jelennek meg a királylányos könyvek. Neked melyik a kedvenced, melyik keltette fel leginkább az érdeklődésed? A magyar nyelven megjelentek közül a kedvencem Eef Rombaut- Emma Thyssen könyve, a Szívszerelem, Szabó T. Anna zseniális fordításában. Spanyolul is van pár, amit szívesen lapozgattam, lapozgatok, egyik, ami közel áll a szívemhez a ¿Hay algo más aburrido que ser una princesa rosa? (Van annál unalmasabb, mint rózsaszín hercegnőnek lenni?) című. Szerzője Raquel Díaz Reguera, és a Thule Ediciones Kiadó adta ki 2010-ben. Rengeteg a királylányos film is. Azok közül? Nem igazán nézek tévét, moziba pedig nem jutottunk el már több, mint egy és fél éve, így fogalmam sincs, milyen királylányos filmeket lehet látni mostanság. Gyerekkoromban rengeteg orosz, német, csehszlovák, magyar mesefilmet, mesejátékot láttam. Ezek közül több királylányosra is emlékszem. Tordon Ákos (egyik kedvenc meseíróm) művéből készült a nyolcvanas évek közepén a Skatulyácska királylány című mesejáték. Aztán ott volt még A hercegnő és a repülő varga című csehszlovák mesefilm, ezt is nagyon szerettem. A saját királylányaid közül melyikkel jöttél ki a legkönnyebben és melyikükkel a legnehezebben? Valahogy úgy adódott, hogy ezekkel a királylányokkal nagyon könnyen ki lehetett jönni, de a hozzám legalkalmazkodóbb közülük kétségkívül Sáfrányos Szeklice, Fehér Zászpa és Hegyi Árnika volt. Hármukkal különösen jó királylánybaráti viszonyba kerültem. Miért növényneveket kaptak a királylányok? Növényneveket korábban is felhasználtam a meséimhez. Olyan gazdag és gyönyörű a  magyar növénynév felhozatal, hogy mesékben is érdemes a figyelmet rájuk irányítani. Természetükhöz illő, a királylányokat jellemző növényneveket akartam. Amikor már körvonalazódott, hogy melyik királylány, milyen típusú lesz, a névadással folytattam a meseírást. Az illusztrációk változtattak a szövegen? Vagy inkább fordítva? Hogy zajlott Egri Mónival a munka? Az illusztrációk eddig sosem változtattak a szövegeimen. Valahogy sosem jutna eszembe, hogy a kész képi munka után faragjak még a meséimen. A munkamenet most is úgy működött, ahogy korábban. Móni elolvasta a szöveget, és amiről azt gondolta, helye lenne a könyvben, kedve szerint megrajzolta. Rá volt bízva, mit és hogyan jelenít meg a szövegeimből. Nagyon jóleső érzés volt, hogy a teljes folyamat részese lehettem, Móni minden lépésbe beavatott. Talán azért is volt akkora az összhang közöttünk, mert Móni nagyon érzi a szövegeimet, egy srófra jár az agyunk. A saját közösségi oldalaidon is egyre másra lehet olvasni részleteket. Én is alig vártam már, hogy megtudjam Borzas Füzike királylány kódexátiratát. Milyenek a visszajelzések? Akik már olvasták a könyvet, és beszámoltak róla, azok szerették. Látszólag a gyerekeik is. Mikor van időd írni? A kisfiam születése óta csak éjjel írok. Forrás: prae.hu