A tengernyi kötet misztikusságát csak fokozta az a sok izgalmas dísztárgy és emlék, amit a mamám és papám egy-egy üresen maradt kis résbe rejtettek el. Varázslatos világ volt ez a könyvespolc, mindig lázban tartotta a képzeletemet, rendszeresen kutakodtam a kötetek között.
-
Hogyan tanultál meg te olvasni?
Szerencsés helyzetben voltam, mert ugyan orvos szüleim rengeteget dolgoztak, de a magyartanár nagymamám rengeteget foglalkozott velem és a testvéreimmel. Ő tanított meg szépen beszélni, olvasni és fogalmazni. Olyan izzó szenvedéllyel tudott magyarázni az irodalomról és a versekről, hogy gyerekként számomra nem is volt kérdés, hogy ezek a létező legnagyobb csodák az életben.
A csodanagymama érzéshez az erősen is hozzájárulhatott, hogy a házában volt a Szabó Ervin Könyvtár egyik aprócska fiókkönyvtára (egy szobányi, óriási könyvkirályság), ahová rendszeresen leszaladtunk. A könyvtáros hölgy sokat látott könyvész volt, nem lepődött meg a szokatlan választásaimon, amikor hatodikban A legyek urát, hetedikben pedig a Virágot Algenonnak című könyveket kölcsönöztem ki tőle.
-
Melyik könyvet olvastad el először és milyen emlékeid vannak róla?
Benedek Elek Aranymesekönyve. Emlékszem, olyan nyugalmas boldogság töltött el, amikor olvastam a szövegeket, mint amikor az ember hazaérkezik egy kellemesen munkás nap után, és megpihen a lakás egyik kuckós sarkában. Úgy éreztem, otthon vagyok. Ez az élmény a mai napig megmaradt a könyvekkel kapcsolatban.
-
A gyerekeid kapcsán milyen változást látsz, ők szerinted könnyebben, nehezebben tanultak meg olvasni? Miért könnyebb vagy épp nehezebb nekik?
A mai világ nem abba az irányba tart, hogy legyen lehetőség hazaérkezni a mesék világába, sokszor nincs elég idő találni egy helyet a lelkünknek a bekuckózásra. A csökkentett óraszámban leadott, viszont megemelt mennyiségű tananyag sem éppen az elmélyülésnek kedvez. Környezetünk digitalizálódása is a szellemi elaprózódást segíti elő, és nem az összpontosítást. Gondoljunk csak arra, hogy hány ablak van nyitva a gépünkön, amikor dolgozunk, és hány feladatot oldunk meg egyszerre. Ez persze gyorsítja a mai gyerekek felfogóképességét, akik emiatt egy kicsit talán akceleráltabbak is agyilag. Lelkileg viszont még gyerekek, akinek igenis szükségük lenne a mese otthont adó, lassú békéjére.
-
Mit javasolsz, egy kezdő szülő hogyan álljon hozzá az éppen most olvasni tanuló gyerekéhez, hogyan segíthetjük őket otthon?
A legfontosabb, hogy a szülők maguk is sokat olvassanak, és a gyereknek teljesen természetes jelenség legyen, hogy anya és apa bekuporodik egy fotelbe, és hagyja magát elvarázsolni egy könyv által, és szakít idő erre a ma már bolond hóbortnak tűnő tevékenységre.
Az is buzdító hatással bírhat, ha sokat olvasunk nekik hangosan. Igen, még egészen nagy korban is. Az én tízéves nagylányom, aki már magának olvas hosszú regényeket, ugyanúgy odabújik hozzám, ha a kisebbiknek olvasok mesét. És a szeme is még mindig ugyanúgy csillog, mint pöttöm korában.
Nem rossz dolog az sem, ha a lakásban van egy-két szuperkényelmes olvasó hely, sok fénnyel, lehetőleg a könyvespolc közelében, hogy a gyerek tudjon szemezgetni a könyvek közül.
-
Fel tudod sorolni, hogy mely szempontoknak kell, hogy megfeleljen egy köny, amit kifejezetten kezdő olvasóknak írnak?
Legyen olyan az a könyv, ami hamar megajándékozza egy kellemes élménnyel az ifjú olvasót, vagyis könnyen sikert hoz neki. Nem bonyolult a szövege, rövidek a mondatok, nincsenek benne idegen szavak, nagyok a betűk, sok benne a kép. És még izgalmas is. Az sem árt, ha ez egy sorozat, hogy a kisgyerek vágyjon a következő rész elolvasására.
-
És milyen könyvet NE adjunk egy kezdő olvasónak?
Talán olyat ne, amibe könnyen beletörik a bicskája, és hamar elveszi a kedvét az olvasástól. Inkább legyen egy picit könnyebb a szöveg (lehet ez elsőre egy régi kedvenc Boribon-könyv, amiben csak egy mondat van egy oldalon), mint a tudásának nem megfelelő, nehéz szöveg. Elsőre az olvasás még nagyon megterhelő, összetett feladat, amitől könnyen elfárad egy kisgyerek. Aki vezetni tud, biztosan emlékszik még, mennyire kimerült akár egy fél órányi vezetéstől is a kezdetekben, és úgy érezte, soha nem fogja tudni megtanulni, hogy ennyi dologra figyeljen egyszerre a kocsiban és a kocsin kívül a forgalomban. Hát pici elsős pont így érezheti magát az elején. Segítsünk hát nekik a magunk módján, hogy rutinos vezetőkké, vagyis olvasókká válhassannak, akiket nemhogy nem fáraszt, de kifejezetten szórakoztat ez a dolog.
|