Egyre komolyabbá váló apa-fia-konfliktusok, szinte teljesen egyértelműen megjelenő homoszexualitás, munkahelyi és házastársi problémák az egyik oldalon, megfelelni akarás, bizonyítási vágy, helykeresés, kamaszkori identitásproblémák a másikon. A felnőtt Harry legalább annyira „tökéletlen”, mint amilyen gyerekként volt, a gonosz pedig jelen van Voldemort távoztával is. Erőteljesebb a kötődés a muglik és a mágikus világ között, néhány egyértelmű utalás érzékelteti ezt. Felnőtt emberként egészen más gondjaink vannak, mint gyerekként, ám Harrynek és barátainak az iskolás éveik alatt nem egészen gyerekproblémákkal kellett megküzdeniük. Az Elátkozott gyermek történetében pont az a lényeg, hogy a varázslók muglikkal közös oldala, szülői szerepek kerülnek terítékre. Szinte mellékes kérdés, hogy valójában ki a címszereplő, mert bár a vele kapcsolatos konfliktusnak óriási jelentősége van, mégis fontosabbnak érzem ezúttal a családi szálakat, és az alakuló barátságokat. A sztori távolról sem annyira kidolgozott, mint egy regény, a karakterek is teljesen máshogy épülnek fel. Biztos vagyok abban, hogy rengeteg múlik a színészeken is, akik alakítják az egyes szerepeket. Ez így, szimplán olvasva, mind hiányzik, és biztosra veszem, hogy ez elsőre más olvasókat is zavar majd. Emellett nekem hiányzott még néhány kedvelt karakter, aki túlélte a hetedik részt. Nem tudom még szeretni ezt a nyolcadik részt, de most már azt sem mondom, hogy nem fogom egészen addig újraolvasni, amíg teljesen a helyére nem kerül bennem. Ha egy szimpla fanfiction lenne, akkor J.K. Rowling egészen biztosan nem adta volna hozzá a nevét, és nem dolgozott volna maga is aktívan a történeten. Mindenesetre a varázslat elvárása nélkül, tiszta lappal érdemes olvasni a nyolcadik Harry Pottert, majd az ítélkezés előtt még aludni rá egyet, körülbelül így születhet erről a könyvről mindenkinek saját, valódi, konstruktív véleménye. Rozsonits Judit