Miklya Zsolt, a kötet szerkesztője (forrás: tiszatáj online):
"...a befogadói limit érzékelése adta az új válogatás egyik alapvető szempontját, ami elég szubjektív és inspirált költői attitűdöt is jelentett, nemcsak távolságtartó szerkesztőit. Magyarán: „sajáttá” olvastam Szabó Lőrinc verseit, olyan volt, mintha saját kötetet raknék össze. Ez a költői azonosulás segített nemcsak a nehéz, hanem a bátornak nevezhető döntésekben is, pl. lehet-e rögtön az első ciklus elején egy halál-témájú vers, vagy hogy áttördelhető-e egy-egy Tücsökzene-vers a markáns sormetszetek mentén.
Tücsökzene - CCLXXXIII.
A legfőbb boldogság
A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenítőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz bele,
az, amelyben két világ egy zene,
az, amelyben a szellem szárnyra kél,
az, amely már nem is szenvedély,
az, amely fény, súlytalan súlyegyen,
az, amelyben minden jel végtelen,
az, amelyben már mozdulni se mersz,
az, amelyben örökbéke a perc,
az, amelyben megszakad a tudat,
az, amelyben kicseréled magad,
az, mely, élvezve, a vég gyönyöre,
s ha ébredsz, a költészet kezdete:
A legfőbb tudás nem a szépeké -
bárkié, ki a tulsó partra jut,
s tovább vinni, a közös menny fölé,
Kué Fi és Kleopátra se tud.
Ma is biztos vagyok benne, hogya Csipkefüggöny, A nyugodt csoda vagy A nagyhídon karcsúbb szövegtestbe tördelt változatai közelebb hozzák a „depoetizáló” szándékkal írt verseket a gyerekekhez, és teljesen új élményhez segítik őket. (Magyarán: visszapoetizálás történt a gyereknyelv irányában, miközben maradt bőven az élőbeszédszerűből.)
A dramaturg munkájához hasonlítanám kicsit ezt az átrendezést, amikor a jó értelemben vett fazonigazítás a befogadást szolgálja. S ha már fazonigazításról van szó: Az 1974-es kiadásban csak részletként közölt Nyitnikék vagy a szintén részletként közölt, de ezt meg nem említett Ima a gyermekért (helyesen: Ima a gyermekekért) c. versek most teljes terjedelemben jelen vannak."
Csipkefüggöny
Csipkefüggöny az ablakunk előtt,
fehér zuhatag. Hogyha délelőtt
besütött a nap, arany szédület
imbolygott rajta, s még légiesebb
lett a libegő lepke-szövedék.
Elnéztem a figuráit, a két
szögletes vadászt meg a lányokat,
s szerettem volna, hogy mozduljanak
végre, és hogy legyen történetük.
Néha alája bújtam: mindenütt
álom vett körül, piciny ablakok,
virágzó minták, tündér-alakok,
valami s mégis semmi: az egész
olyan volt, mint egy álló hóesés.
Máskor meg, míg az arabeszkeket
nézegettem, mint habzó felleget
hajtottam, szárnyaimat: hadd vigyen! -
s szinte vártam, hogy elrepül velem.
A nyugodt csoda
Tudom, semmi, de semmi közötök
hozzám, butuska tücskök a fű között,
mégis jólesik azt képzelni, hogy
mikor, így este, ablakot nyitok,
nekem üzentek, sok hű kis barát,
lelkendezve, hogy csak szép a világ –
és hogy amiként szobámba a rét
vigasznak lengeti be fűszerét,
a hömpölygő, meleg szénaszagot
s benne az ezer szikra csillagot
s a parázs holdat, ti is úgy külditek,
olyan lélekkel, köszöntésetek,
úgy építitek, hangokból, puha
zenéből, ide, az ágyam köré,
az izgatott nap romjai fölé,
azt, ami örömünk volt valaha,
közös örömünk: a nyugodt csodát,
a zengő, boldog, nyári éjszakát.
Ayhan Gökhan
Ha van egy jó könyv, történjen bármilyen feltűnően kedvezőtlen esemény, az a könyv ott van. A helyén. Noha életet nem ment, felveszi a versenyt sok rosszal szemben. Egy jó könyv bármikor garancia arra, hogy van remény.
A napokban egy ízig-vérig jó könyv kerített hatalmába. Miklya Zsolt író, költő értő válogatásában jelent meg a Szél hozott című, csekély oldalszámú kötet. Szerzője Szabó Lőrinc, alcíme: versek gyerekeknek és felnőtteknek. Szabó Lőrinc egynéhány verse az iskolai ünnepségek közkedvelt szereplője – ha van ritmusa, ha van ríme, ha van humora. Lehetne más, mint gyerekvers? Aztán ott van még az a kérdés, hogy gyerekvers-e, ha gyerek mondja?
Ezek merülnek fel, hála a válogatásnak. Kortárs gyerekirodalmi szövegek gordiuszi csomójába került, kétségbeesett olvasók utolsó segélykiáltására siet a megidéződött Szabó Lőrinc és a szerkesztő, és hív egy hivatalosan felnőtteknek meghirdetett gyerekjátékba, amolyan felhőtlen, szabad olvasásra. Ahol a nevelő szándék nem szöveggyilkos, és a pedagógia kellő visszafogottságot tanúsít, a didaktikusság pedig hírből sem ismerszik meg. Legyen felnőttvers vagy gyerekvers, Szabó Lőrinc nem okoz csalódást soha. Régi mester, régi iskola. A növendékek közt a legnagyobbak: Weöres Sándor, Kormos István, Pilinszky János. A nagygyerekek.
A Szél hozott kötetbe negyvenhét vers került be, az már rejtély, miért pont ennyi. Az örök kedvenc, a Lóci óriás lesz című, ki hitte volna, nem hiányozhat, noha kevésbé ismert Szabó Lőrinc-versek is helyet kaptak a válogatásban.
Mindezeken az erényeken és meglepetéseken felül sehogyan nem értem, és nem is gondolom, hogy lenne rá épkézláb magyarázat, hogy a Móra Kiadó szerkesztői miért engedték, hogy néhány szöveg áttördelt változatban jelenjen meg. Szabó Lőrinc nem véletlenül rakta egymás mellé a sorokat úgy, ahogy, de a szerkesztők mintha átsiklottak volna a szerző akaratán.
A szerző halott, nincs beleszólása. Szerencsére az olvasó annál elevenebben él, teszi hát szóvá jobb híján a szerző helyett. A másik furcsaság az iskolai tankönyvek hangulatát idéző, nem túl rokonszenves eljárás: a versek nem teljes közlése. A cím mellett olvassuk: részlet. Kérdem én, ki olvas örömmel olyan verset, amelynek a végét nem ismerheti meg? Ennyi szépséghibát, legyünk jóindulatúak, a könyv elbír.
A jó könyvnek nagy a teherbírása. Ennél sokkal lényegesebb, hogy Szabó Lőrinc versei, ráadásul egy jó költő válogatásában, Schall Eszter lendületes és gyönyörű illusztrációival újból feltűntek a gyerekirodalom szélesre tárt, manapság rózsaszín lufikkal és dilettáns családanya-írókkal benépesült horizontján – mértéknek, irányadó pontnak.
Forrás: magyaridok.hu /2016. október 27.
|