OKTATÁS - A finn csoda - Miért olyan jó a finn oktatás?
2015.08.01. 19:28
A finn oktatási rendszer hosszú évekig a legeredményesebbnek bizonyult Európában. A finn diákok összteljesítménye magas, nincsenek lemaradó diákok és nem hullanak ki az oktatási rendszerből a fiatalok. A képzés teljes mértékben államilag támogatott, mégsem ró túl nagy terhet a kormányra. Hogyan lehetséges ez?
Erről írt könyvet Pasi Sahlberg A finn példa címmel 2013-ban.
A II. világháború veszteségei megviselték az akkor 4 millió fős Finnországot, ezért feltétlenül szükség volt a reformokra és kutatásokra minden területen. Ennek érdekében az oktatás fejlesztése is szükségessé vált, hiszen 1950-ben még a gyerekek nagy része csak a 6 elemi osztályt járta ki. Magasabb képzettség megszerzésére csak a városokban volt lehetőség, ahol vagy polgári iskolába és szakiskolába, vagy gimnáziumba, majd egyetemre jártak a szerencsésebbek. Az urbanizáció, illetve az infrastruktúra és az iskolaépítés hatására a következő évtizedekben nyolcszorosára nőtt a gimnáziumban tanulók száma.
|
Finnország már 1945-ben szakított a nálunk is ismert német típusú oktatási rendszerrel, és bár az első évtizedekben felügyelt és központosított volt a tanmenet, mára teljesen szabad és decentralizált a tananyag és az ütemterv egyaránt. A ’80-as évekre megszűnt a tanulmányi eredmények alapján való elkülönítés – ezt Magyarországon máig alkalmazzák –, és igyekeztek olyan iskolákat létrehozni, ahol nemre, családi háttérre és etnikumra való tekintet nélküli vegyes osztályokba járhatnak a gyerekek.
Az iskolák kicsik, minden tanár figyel minden diákra. Az osztályokból nem emelik ki a legtehetségesebb gyerekeket, nincsenek eltérő elvárások, inkább a valamilyen tekintetben hátrányos tanulót zárkóztatják fel a többiekhez. Ennek érdekében a tanárok kis csoportos, vagy akár egyéni különórákat is tartanak. Az intézmények mindenki számára biztosítanak meleg ételt, orvosi és mentálhigiénés ellátást is. A diákjóléti bizottság havonta többször összeül, megbeszélik az aktuális problémákat és ha kell, változtatnak az addigi intézményi stratégián.
A finneknél a legkisebb a diákok közötti különbség. A teljesítmény helyett a diákok az igényeinek megfelelő tanulási módszer (projekt alapú, frontális, stb.) alapján kerülnek csoportosításra. Az oktatásba beépítik a modern technológiát, hogy a gyerekek naprakészek legyenek. Emellett igyekeznek enyhíteni a stresszt. Míg a magyar diákok nagy része úgy érzi, az érettségi egy-egy napján múlik a jövője, és ez gyakran az eredmény rovására megy, addig a finnek érettségije több hónapra elhúzódik és javítási lehetőségük is van.
Sahlberg azt mondja a könyvében, hogy „taníts kevesebbet, tanulj többet”. Ennek értelmében a diákokat nem a leadott anyag megtanulására, inkább a téma kutatás alapú, egyéni feldolgozására buzdítják. Kreativitásra, önállóságra és előre tervezésre egyaránt tanítják a finn gyerekeket; 16 éves korukra már az amerikai középiskolákhoz hasonlóan maguk állítják össze az órarendjüket az érdeklődésüknek megfelelő órákból.
A sikeres oktatási rendszerhez és az újító jellegű és szabad módszerekkel dolgozó iskolákhoz rugalmas és a diákok igényeihez alkalmazkodó tanárokra van szükség. Finnországban a tanári fizetés ugyan a középmezőnybe tartozik, mégis a tanári pálya az egyik legvonzóbb. A társadalmilag megbecsült és magas státuszt jelentő hivatást gyakran az orvosi egyetemekre bekerülőkhöz hasonlóan magas pontszámú diákok választják.
Az egyetemen a leendő tanárokat először elméletben, majd gyakorlóiskolákban képzik, diplomát pedig saját kutatás elvégzése után kapnak. Az általános iskolákban elhelyezkedni vágyó tanárok is mesterdiplomával kell, hogy rendelkezzenek, így jól képzettek, és nem rekednek meg a pályájukon – bár a statisztikák azt mutatják, hogy a finn tanárok jelentős része tanárként is megy nyugdíjba.
Feladatuk változatos, hiszen átlagosan csak napi 4 tanórájuk van, így az idő többi részében szakköröket vagy külön órákat tarthatnak, minden héten továbbképzésre járnak, illetve ők írják a pontos ütemtervet és a tananyagot is. Egymás munkáját ellenőzik és segítik, így folyamatos visszajelzést kapnak.
A finn példa rendkívül jól működik az alacsony népességszámú, jelentős fejlesztésekre szoruló országban, ám nehezen tart lépést a globalizációval. Az utóbbi évek egyik legnagyobb kihívásának a bevándorlók nagy száma bizonyult, hiszen eddig csak a svéd kisebbséggel kellett számolniuk, így más kultúrákhoz alkalmazkodó, vagy más nyelvű oktatásra nincs kapacitásuk.
Jelenleg a diákok eredményeit illetően is enyhe visszaesés tapasztalható, de a költséghatékony, egyenlőséget hirdető és gyerekbarát finn iskolák önmagukban és a rendszer jobbá tételére való törekvéssel együtt még mindig példa értékűek.
|
|