Szerkesztette és gyűjtötte: P. Pitykó Mária - Hutter Éva A folklóralkotások között jelentős helyet foglalnak el a felnőttek gyermekeknek szóló alkotásai. A paraszti társadalomban fontos szerepe volt a legkisebbekhez szóló költészetnek. Bár a gyermek ebben a korban még csupán szemlélője az eseményeknek, a játék - a mondókák hallgatása, ismétlése, esetenkénti eljátszása - során vidám, közvetlen kapcsolat teremtődik kisgyermek és nevelője között. Fejlődik a gyermek képzelőereje, ismerkedik a környező világgal, a természettel, az évszakokkal, az állatokkal, de legfőképpen anyanyelvével. A mondókák ismételgetésével gyarapodik a szókincse, ritkán használt szavakkal ismerkedik, elsajátítja a magyar nyelv dallamát, ritmusát. A gyakori ismétlések, az alliterációk, a rímek, az ütemesség, a nyelvi játékok észrevétlenül magával ragadják a kisgyermeket. Mondókát nem lehet rosszul hangsúlyozni, hadarni, haragosan vagy közömbösen "játszani", ezért kiválóan alkalmasak az esetleges hangképzési, kiejtési hibák kiküszöbölésére is. A dajkarímek felkészítik a gyereket a más gyermekekkel való együtt játszásra, a mesehallgatásra.