Vakond-mesék - Téli varázslat
2016.12.31. 00:17
Írta: Emmett Jonathan
Illusztrálta: Cabban Vanessa
Kiadó: Naphegy, 2007
Oldalszám: 28
Kíváncsi Vakondok barátunk továbbra is a természet csodáival ismerkedik. A Holdról már megtanulta, hogy nem ezüsttallér (Ide nekem a Holdat), és nagyon messze van, de a téli erdő újabb csodákkal várja. Ezúttal varázsgyémántra bukkan a hóban.
A mese végére fény derül a gyémánt titkára, és azt is megtanuljuk, hogy a természetet nem okolni kell, elég ha gyönyörködünk megannyi kincsében.
|
A Vakondok sorozat hőse a Kisvakonddal való megkerülhetetlen összehasonlításban üdítően eredeti és giccstelen, hangsúlyozottan vakondokszerű kis vakondok.
Kalandjainak téli darabja, a Téli varázslat azt a mindannyiunk számára ismerős és a felnőtté válással egyre ritkább pszichés folyamatot mutatja be, amikor a természet váratlanul a művészi élményhez fogható katartikus, megvilágosodás-szerű élményt vált ki belőlünk. Vakondok talál egy jégcsapot, gyémántnak hiszi, amikor pedig barátai felvilágosítják tévedéséről, előbb elszomorodik, majd megpillantva a naplemente fényében szikrázó jégcsapos fák szépségét, megbékél a világgal.
A Vakondok sorozat igen szép darabja ez a kötet: didaxis nélkül, tisztán művészi eszközökkel tárja fel a természeti „szépség” hatásmechanizmusát, és merész nagyvonalúsággal, kedves humorral ábrázolja azt a folyamatot, amikor egy gyerek fejében előbb összeütközésbe kerül, majd szintézisre jut a mágikus és a természettudományos gondolkodás. (Elekes Dóra)
|
|