Máray Mariann grafikus, gyerekkönyv-illusztrátor 2009-ben szerzett diplomát a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem vizuális kommunikáció szakán, munkáival idáig számos kiállításon szerepelt.
Az olvasók elsősorban a Kismadár és Kóró, a Jakifészek és a Raptormese című – Várszegi Adéllal közös – gyerekkönyvek illusztrátoraként, valamint a Pikku dot márka meg-álmodójaként ismerhetik. A Scolar Kiadónál nemrégiben megjelent Állatok ábécéje című könyv apropóján beszélgettünk vele. (Az interjú 2015 őszén készült.)
Az Állatok ábécéje, leszámítva az egyes állatneveket, szöveget nem tartalmaz, a mesék világához ennek ellenére mégis szorosan kapcsolódik.
Mesélj egy kicsit a könyv születé-séről!
Tavaly decemberben beszéltünk először a Scolar Kiadó szerkesztőjével, Illés Andreával arról, hogy jó lenne, ha születne egy ábécéskönyv, amelyben állatok szerepelnek. A kiadó csak a fő irányvonalakat jelölte ki, a megvalósításban szabad kezet kaptam. Azt már később találtam ki, hogy az egyes állatfajták, illetve az állatok nevei legyenek ábécésorrendben, mert így a kis- és nagybetűk is megjelennek a könyv lapjain, ami egy ilyen jellegű könyvnél kifejezetten sze-rencsés.
Milyen a viszonyod az általad életre keltett nagyon színes, néha kicsit szürreális, álom-szerű figurákkal, állatokkal? Vannak-e saját történeteik ezeknek a lényeknek?
A legfontosabb szempont most nem a konkrét történet, sokkal inkább az volt, hogy olyan hét-köznapi tevékenységeket (mosakodás, bevásárlás, étkezés, alvás, sportolás stb.) ábrázoljak, amelyek a gyerekek számára könnyen felismerhetők. A képek a mindennapi, szokásos cselek-vésekből indulnak ki, mégis van bennük egy kis csavar, ami miatt humorosak is. A sün például nem éri fel a mikrofont, a zsiráfnak pedig le kell hajolnia a torta elfújásához, stb. Mindebből persze egyértelműen következik, hogy ki-ki tetszése szerint könnyen kitalálhat különböző történeteket a képek köré.
Ha már szóba került a humor: nemcsak a képek, hanem maguk az állatnevek is nagyon viccesek, holott többségében kifejezetten hétköznapi nevekről van szó. De például Béla, a bárány, vagy Géza, a gibbon említésekor az olvasónak nehéz komolynak maradnia, ép-pen a kép és szöveg között sikeresen létrejövő kontraszt miatt. Mi alapján választottad ki pont ezeket a neveket?
Azon túl, hogy fontos szempont volt, hogy a kezdőbetűk passzoljanak az adott állat elnevezé-séhez és személyiségéhez is, igyekeztem a mostanában kevésbé divatos keresztnevek közül válogatni. Ehhez a családomból és az ismeretségi körömből merítettem példákat.
Néhány állat rendhagyó nevet kapott (Tyukica, a tyúk, Üdvöske, az ürge). Ezekre a ne-vekre hogyan találtál rá?
Az Üdvöskére egy névgyűjteményben bukkantam, ez egy létező keresztnév, a Tyukicát vi-szont a szerkesztővel közösen találtuk ki, ami azért jó, mert eleve benne van az Ica név is.
Mennyire tudatos, hogy az általad rajzolt állatok többnyire emberi vonások-kal/tulajdonságokkal ruházódnak fel? Gondolok itt nemcsak az Állatok ábécéjére, hanem általában véve a munkáidra.
Nagyon tudatos. Az elmúlt években igazi állatrajzolóvá nőttem ki magam, a Két Egér Köny-vesbolt határidőnaplói, a Pikku dot bútorok és az eddig megjelent gyerekkönyvek pedig szá-mos alkalmat teremtettek a gyakorlásra. Úgy érzem, sikerült kifejlesztenem egy felismerhető stílust és eszköztárat, amelyek túlmutatnak a klasszikus állatábrázoláson. Nálam minden ál-latnak saját élete van.
Milyen állatot szeretsz a leginkább rajzolni?
Évekig nagyon szerettem a bálnákat és egyéb tengeri lényeket. Később volt egy erdei állat periódusom, most pedig a macskafélék érdekelnek. Bámulatosnak tartom az állatok sokféle-ségét. (Gáspár-Singer Anna)
|