Oldalszám: 64   A fiatal McBirkusz Móric arról ábrándozik, hogy az üres, sarki telekre felhúz egy sátrat, és létrehozza saját cirkuszát. Még szép, hogy ez lesz minden idők legcirkuszabb cirkusza, a szupercirklatívusz! Porondra lép Humor Hunor, a Kacsintó Kucsmás, a Híjatlan Díjász, a Kétfele-Lények, a Balkörmű Dúvad, és még sokan mások… Mi pedig csak ámulunk és nevetünk a fantázia szabad szárnyalásán és Dr. Seuss nyelvi leleményein. A cirkusz pörgő mutatványaival párhuzamosan áradnak a vicces rímek, a fazonra igazított humoros nyelvtörők, repkednek az r-ek. Egy vidám logopédia gyakorlatnak is beillik a könyv. Nem tudom, hogy Dr. Seuss mennyire írt könnyen, mindenesetre a végeredmény hihetetlen erővel árad, egy pillanat alatt magához láncolja a hallgatóságot, feltölti energiával, hogy együtt örüljenek és száguldjanak a fantasztikus lények világában. Ebből persze következik az is, hogy a McBirkusz Cirkusz bizony nem esti mese. Ellenben egy fáradt reggelen (iskola előtt) tökéletes lélek revitalizáló. Szerencsére a McBirkusz Cirkusz írásakor Dr. Seuss-t nem szorították külön szószedetre, így igazán volt alkalma  a képzeletének és humorának kibontakozni. Az angol szöveget elolvasva  még jobban ámultam a fordítás szöveghűségén. Mert ha már..., akkor elolvastam angolul is, és Dr. Seuss eredeti verselése annyi különleges szót és szófordulatot tartalmaz, aminek átültetése dobogós teljesítmény. Dr. Seuss egyébként is híres volt szóalkotásairól (tőle ered az angol "nerd" "kockafej"(?) szó is) és különleges szófordulatairól. Persze P-nek még nem tűnnek fel az ilyen részletek, ő "mindössze" önfeledten élvezi a kedvenc Buffogó Böff, a Pöc, a Plümó, a Flömböc vonulását, és Berzsenyi bá' felejthetetlen attrakcióit. No meg azt a sok játékosságot, amit a felolvasás módja rejt magában. Úgy vagyok vele, hogy ha elkezdjük az olvasást, nem szeretem abbahagyni, mert jó játszani ezekkel a sorokkal, a ritmussal, a rímekkel. Dr. Seuss könyveit saját maga illusztrállta, hiszen tapasztalt karikaturista, rajzoló, és festő is volt. Gyerekkönyvei előtt dolgozott a Vanity Fairnek és a Life magazinnál is. Illusztrációihoz jellemzően mindig csak három-négy erőteljes színt használ. Bár a rajzai elnagyoltnak, sokszor befejezetlennek tűnhetnek, valójában alapos tervezés áll mögöttük.   Dacára a korabeli  - a maihoz képest fejletlen- nyomdatechnikai és színkeverési lehetőségeknek, aprólékosan, az utolsó árnyalatig eltervezte a könyvei színvilágát. A Kalapos Macska esetében is számozott színpalettát készített, különös tekintettel az élénk pirosra, hogy elérje az általa elképzelt vizuális hatást. Illusztrációi gyakran átmenetek az iskolai gyerekfirkák és a sietve felvázolt karikatúrák skiccei között. Az eredmény azonban hibátlan. Ahogy a képregények esetében is, Dr. Seuss rajzai a szöveggel együtt élnek. Hiszen van, hogy a karakterek arckifejezése, testtartása lendíti tovább a történetet, vagy ad plusz jelentéstartalmat az olvasottakhoz.  Ilyen hosszú idő elteltével persze nehéz megítélni, de könyvei első kiadásuk idején hihetetlenül újszerűek, frissek, és  -megkockáztatom- felszabadítóak lehettek. Mind a mondanivaló, mind pedig a látványvilág tekintetében eltért az addig megszokott negédes, idilli, gügyögő, vagy éppen kioktató stílustól. Ebből a szempontból erős párhuzamot érzek Dr. Seuss munkái és másik nagy kedvencünk, Janikovszky Éva könyvei között, hiszen nála is alapvetés a "gyerek nem hülye, csak alacsonyabb nálunk" szemlélet. A fentieken túl is számtalan ok van, amiért nagyon lehet szeretni a könyveit. Hab a tortán, hogy különösen kellemes olvasni történeteiben az egyszerű, de velős bölcsességeket, igazságokat, melyek igazságtartalma hamar utat talál az olvasóhoz. Itt van máris az (állítólag) 50 legjobb. Közűlük meglepően sok tűnik fel az inspiráló, életjobbító idézetekkel foglalkozó oldalakon.   Érdemes a jó doktor nevének kiejtését megtanulni (így kell), vagy ki is fejleszthetünk egy egyezményes változatot, mert biztos, hogy sokszor és sokat fogunk beszélni róla.