Ahhoz, hogy a kapu mintegy varázsütésre valóban megnyíljon, óvakodnunk kell a túl konkrét és realista ábrázolásmódtól. Ennek ellenkezőjére törekedjünk. Ezt elérhetjük számos festészeti stílussal és ezek kombinációival pl:
-
sfumato
-
impresszionista
-
szürrealista
-
fény-árnyék hatás
-
szimbólumok használata
Térbeli mélységek
Komplementer színek
Színek tudatos használata:
-
anyaméh szín = biztonság,
-
lila = spirituális réteg,
-
piros = figyelemfelkeltő,
-
zöld = nyugalom,
-
kék = lelki élmény.
Fekete szín mellőzését javaslom.
A kapu elhelyezése
A képen belül: ösztönösen történjen!
Én ezt úgy szoktam, hogy a kép megtervezését először egész apró méretben kezdem el, pár centiméteresben. Ilyenkor az agy a lényeget látja és jeleníti meg. Az irányok rögtön kialakulnak, gondolkodás nélkül ösztönösen tudom, hol a boszorkány háza, vagy honnan és merre repül az angyal. Melyik oldalon áll a medve és merre fut az ösvény.
A kapu elhelyezése történhet a
-
háttérben,
-
az előtérben
-
vagy akár az egész képen pl. Rudolph Steiner (Waldorf). Ebben az esetben az egész kép egy nagy kapu. (A teljes képi kapunak az a veszélye, hogy a kevésbé fantáziadús gyermek elvész a bizonytalanságban és nincs kézfogója, így a fantáziája nem megindulni fog, hanem elbátortalanodhat.)
A színezés csak rávezeti a gyermeket a látásra. Ha sikerül megnyitnunk a kaput, a belső képek már saját élményei lesznek, melyeket mindig átérez, ha ránéz a kapu képre.
Cél, hogy a belső képek jó hangulatot keltsenek, megnyugvást és odafigyelést akár a természet apró rezdüléseire.
Impresszionista előadásban bizonyos foltokkal, színfoltokkal adható vissza az adott vers, mese hangulata. A konkrét szereplők (állatok, növények, emberek) szintén elmosódott széllel jelenhetnek meg, teret adva gyermeki fantáziának, amely a vers vagy mese szövegét hallgatva óriásivá dagad. Az elmosódott képekből minden gyermek saját érzései szerint formál élményt. Pl szirmokban hull vaksötét meghagyva ebben az esetben Radnótinak a színezést.
6. SZEREPLŐK ELHELYEZÉSE
A pszichológiában használatos irány-elmélet szerint:
-
jobb felső sarok = legpozitívabb,
-
bal alsó = legnegatívabb,
-
jobb alsó = közepesen jó,
-
bal felső = közepesen rossz
és ennek árnyalatai mind megtalálhatóak.
A művész ösztöne felül kell bírálja az elméletet, tehát először hallgassunk az ösztöneinkre és csak azután jöhet az elmélet.
Ahogy a kapu elhelyezésnél már említettem: Fontos először egész kicsiben megrajzolni minden képet. Ez rávezet a lényeglátásra később. Például Pósa Lajos: Gyűrű, szelence, virág c. verses magyar népmeséjében a repülő sas elhelyezése a képen.
A sas ebben a mesében az egykor bajbajutott lény, majd szabadításáért most hálás segítő. Nekem óriásiban jelent meg, balról jobb felé (negatív irányból pozitívba) szállva. A madár akkora volt az első ösztönös rajzomban, hogy rá sem fért a papírra, csak egy részlete, a feje és a szárnyai. Kinagyítva merészen óriásnak tűnt. Ne féljünk az érdekes nézetektől és arányoktól.
Az aranymetszésben van a csőrében hozott virág. A mese szerint a föld legszebb virága. Ez egy népi virágszimbólum, hiszen mi is lehetne a legszebb? A harangvirág, vagy a margaréta? Természetesen egyik sem. Ez egy szimbolikus mese. Nem tipizálhatunk. Maga a sasmadár sem valóságos. Nem réti sas és nem parlagi sas. Ez egy mitológiai élőlény, emberi tulajdonságokkal. Akár egy turul, vagy egy griffmadár vagy főnix. Kinek mi. Szárnytollai mind csodatevőek.
Nézzünk egy másik példát Pósa Lajos: 12 fekete varjú c. népmeséjéből: Amikor a főszereplő a vadon erdőbe ér a jelen még a tudat erdejében bolyong meglátja a fényt. A fénykapu, onnantól kezdve csak a fény fontos a számára.
"...se eget nem látott, se földet nem látott, csak egy kis kunyhóban rezgő mécsvilágot."
A képek ösztönös nézete egész torzult rövidülésben jelent meg, mint egy halszemoptikával fényképezett kép. A valódi fényforrás a kunyhó. Körülötte az összes fa közép felé tart, mintha fel akarnák nyársalni a holdat. Ezzel az erdőhasonlattal megtörténik a belépés a mélytudatba.
Majd kopogtatunk az 1., a 2. és a 3. kunyhó ajtaján is. Az eddig tanácstalanul vándorló lélek most segítséggel ellátva, tudatosan megy tovább. Nem is megy, száll. A saját mélytudatból hívtuk elő a megoldást.
A főszereplő-olvasó érintkezett a kollektív tudatalattival is: mások segítették (segítő anyókák) Istenhez került közelebb. Segítő szándéka immár cselekedetté vált. Megmenti testvéreit a mélytudat segítségével.
A három különböző szintű anyóka a három tudati szint egyre mélyebb képviselője: előző életek, vagy őrzők, vagy a kollektív tudatalatti képviselői.
A mélytudat ide képes visszanyúlni a megfelelő helyzetben.
Három szintet kell megjárni, mire megvan az irány. A megoldás már egyedül az ő feladata, de mivel segítséget kap az iratos kenőcstől ebben a mesében konkrét szárnyai nőnek. Az arany almától körtétől és diótól pedig megfelelő szellemi táplálékot ahhoz, hogy mindezt véghezvigye.
7. A REPÜLÉS MEGINDUL
Ha jól sikerült a kapunyitás és a szereplők elhelyezése stb. akkor a
-
gyermek maga éli meg a tanítást
-
nem csak hallja, látja, hanem. Érzi! Átérzi!
-
Vele történik, tehát hatni fog! A tanítás eléri célját.
Ebben segíthet a jó könyvillusztráció és sajnos ebben gátolhat a rossz, amely még a meglévő szárnyakat is levágja.
A jó, megtanítja használni a szárnyakat, sőt új szárnyakat növeszt, segítségével az irodalmi mű többet ad, mint kép nélkül, átélhető és egyénre formálható sőt enneagram szerint később vissza-visszatérővé válhat az olvasó élete során így beépül a mindennapjaiba, befolyásolva azt az egykor átélt tanítások által.
Ezért fontos hát a jó illusztráció gyermekeink számára, és nagy a felelőssége annak a szülőnek, aki ezt a könyvesboltban kiválasztja.
Forrás:
Gábor Emese: Értekezés a gyermekkönyv-illusztráció lényegéről. 2008-ban, a XV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon elhangzott előadás publikált anyagából.
|