Kertész Erzsi ugyanakkor nemcsak az egyik legjobb humorú kortárs gyerekirodalmi szerző, hanem remek kísérletező is.
Első köteteire is méltán kapták fel sokan a fejüket. A Labirintó (2012) több motívum találkozására és újragondolására épít: a népmesék ismert, de mégis többnyire elhanyagolt szereplőjének, a legidősebb királyfinak a történetére, aki itt végre főszereplővé válhat és megvalósíthatja önmagát. A történet váza pedig egy misztikus utazás, ami Odüsszeusz kalandokkal és veszélyekkel tarkított útját/bolyongását idézi fel. Mívesen ötvözi Kertész a görög mítoszok és a népmesék világát egy nagyon is mai történettel. Másrészről pedig a meglepő fordulatokban gazdag meseregényben a titok és az igazi tudás keresése közben a szereplők számára időnként töredékesen fel-fel sejlik a keresett ősi bölcsesség, de természeten csak töredékesen, hiszen birtokolni, vagy netalán kisajátítani azt lehetetlen. Ennek jegyében a tényleges/végleges megérkezés helyett folyamatos úton lét van, aminek nemcsak elviselésében segít, hanem majd minden pillanatát beragyogja a humor és a pengeéles irónia.
A 2014-ben megjelent második kötet, a Dalia és a Dália egy újabb remek kísérlet a műfajokkal és motívumokkal. Ezúttal a kaland- és a lovagregény műfaját idézi meg a lovagok és a magányos, megmentésre váró ifjú hölgyek szokásainak és illemkódexeik bemutatásán keresztül, de pellengérre is állítja őket a szerző a lovagregény-paródiaként is tökéletesen olvasható meseregényében. Egy mese ez a szerelmesekről, akik életében központi tényezővé válik a várakozás, a sóvárgás és nem utolsó sorban az igaz szerelem megismerése, megélése és megértése. Dalia és Dália mindezeket egymáshoz képest időben kicsit elcsúszva tapasztalják meg, hiszen nem egyszerre lesznek szerelmesek és nem is egymásba, de aztán felválta mégis megmentik egymást.
Eközben jönnek rá mindketten, hogy tagadhatatlanul egymásnak lettek teremtve (ahogy tulajdonképpen már eleitől fogva a nevük is sejtetné). Nem kis szerepe van a bonyodalmak alakításában, összekuszálásában és kibogozásában a fiatalok által elolvasott kalandregényeknek. Izgalmas és mókás jelenetek forrása e könyvek által mutatott mintákkal való szembesülése a két főszereplőnek, amelyeket amennyire jó elsajátítani, pont annyira üdítő megszabadulni tőlük. A Dalia és Dália pezseg a jobbnál jobb poénoktól, amelyek felölelik a humor legszélesebb spektrumát a szóviccektől kezdve a helyzetkomikum legváratlanabb megoldásaiig. Ezek hatását fokozzák a megidézett műfajoknak és motívumaiknak e sokszorosan egymásra épülő értelmezési lehetőségei, amelyek különösen élménydús és feledhetetlen olvasmányélményt nyújtanak nemcsak a kiskamasz, hanem a felnőtt olvasóknak is.
Az Állat KávéZoo (2016) az előző két kötethez hasonlóan sziporkázó humorával kényezteti az olvasókat és a jobbnál jobb poénokkal újból kíméletlenül megtornáztatja nemcsak gyerek, hanem a felnőtt olvasók rekeszizmát is. Az előzőekhez képest az Állat KávéZoo viszont, nem egy hosszabb történetből áll, hanem egymáshoz lazán kapcsolódó különálló állatmesékből, amelyek szó szerint is állati kávéházi történetek. De a kötet állatlexikonként és viselkedéstanként is jól működik.
A tér és a történeti szál összekapcsolódása kulcsfontosságú, csakhogy ebben a kötetben megváltozik a korábbiakhoz képest a szerepük. A főszereplők itt nem valahonnan valahová tartanak térben, hanem egy olyan közösségi teret teremtenek, az Állat KávéZoot, ami bevonzza a legkülönfélébb állatokat a dzsungelből kicsitől nagyokig, a vérszomjas ragadozóktól a jámbor, olykor depis növényevőkig.
Így olyan különleges találkozásokban és meglepetésszerű élményekben lehet része az idelátogatóknak, a házigazdáknak és egyben az olvasóknak, amiben máshol aligha. Már szinte meg sem lepődünk azon, hogy a vendégek között a távolabbi kultúrák egyedei is feltűnnek, mint például a fényképezőgépekkel felszerelt pingvin-turistacsoport, melynek tagjait a kávézó fagylaltos pultjában szállásolják el. Kétségtelenül remek hely a kávézó arra is, hogy kiváló (állat)portrék készülhessenek, sőt, még egy-egy egzotikus állat jellemrajza és élettörténete is kibontakozhat.
Két antilop a főszereplő, stílusosan a nevük is ezt sugallja, sőt azt is, ha összeolvassuk a neveiket, ketten együtt tesznek ki igazából egyet. Antika a kissé lassú felfogású, félénk, de csupa szív, lelkes és álmodozó antilop, Lopez pedig a bátor, aki anno „megnyerte az antilopiskolai bátorságpróbát éjszakai fűben osonás kategóriában”, ő az erős és eszes, aki kitalálja és megvalósítja vágyaikat és elképzelései(ke)t. (11.) Közösen hozzák létre és működtetik a dzsungelszéli tisztáson a kávézót.
A kezdeti szélcsendes időszakot leszámítva egyre inkább tódulnak a vendégek a két antilop kávézójába. Megfordul náluk a nem sok jót sejtető, hatalmas gubóját cipelő fekete özvegy, aki barátnőit kártyapartival álcázott torra invitálja.
Szemtanúi lehetünk egy félresikerült ara-kapcsolatnak, melynek drámája épp a kávézóban csúcsosodik ki. Fanyar humorral figyelhetjük Antika kedvenc állatának, egy kolibrinek a látogatását vagy a szomorúságához makacsul ragaszkodó orrszarvú alulszervezett szülinapi partiját, s azt, hogy az ünnepeltet mennyire nem tudja kimozdítani senki és semmi az önsajnálatából. De olyan rangos események is helyet kapnak itt, mint az elegáns nyakkendős strucc csapat rendhagyó igazgatósági ülése, vagyis dr. Strucc Titusz vezette Futóhomok Rt. „Igazgatósági Állással egybekötött évértékelő értekezlete” (40.) vagy a 24. Állati Divat- és Stíluskonferencia, melyen szinte valamennyi faj képviseltette magát a dzsungelből. És természetesen az állatok királya is ellátogatása családjával a kávéházba, alkalmat adva a leendő trónörökösnek, hogy gyakorolhassa az uralkodói viselkedést és a kegyet az alattvalókkal. Az Állat KávéZooban tehát mozgalmas, olykor akciódús jelenetekből sincs hiány, amelyek talán a majmok nyárindító fesztiváljakor érik el tetőfokukat, s egyúttal a jövő újragondolására késztetik a kávézó tulajdonosait.
Antika és Lopez vérbeli vendéglátók, nyitottak, ösztönös együttérzéssel, érzékenységgel és kellő humorral viseltetnek a vendégekkel szemben. Az Állat KávéZoo ennek köszönhetően egy olyan családias és meghitt hely, ahol mindent elkövetnek, hogy a betérő állatok jól érezzék magukat, hiszen a két antilop nemcsak az állattársak különös étkezési szokásait ismeri, hanem remek állat- és jellemismeretről tesz tanúbizonyságot.
A kávézóba ellátogató állatok számos mókás jelenetbe keverednek. Eközben nemcsak őket ismerhetjük meg jellegzetes vonásaikkal vagy furábbnál furább szokásaikkal együtt, hanem magunkra is ismerhetünk bennük és aktuális világunkra. A kötet sokszor különös, mégis nagyon is szerethető állatszereplői tehát tükröt tartanak nekünk. Jó példa lehet a tigris „átváltozása”. Éhes fenevadként tér be a két antilophoz, viszont Lopez meggyőző erejével ráveszi, hogy húsevő szokásaitól megváljon és lelkes rizspuding fogyasztóként már a dzsungel és környéke leglelkesebb versszerető vega ragadozójává váljon. Nemcsak a kávézó kitartó testőrévé szegődik, hanem lelkesen szerkeszti „Rizibizi” címmel a táplálkozástudományi folyóiratát tigrisek számára. (17.)
A kötetben szereplő állatok jellemvonásait több esetben a nevük is találóan tükrözi. Így például a marabú neve: Mar-A-Bú, az oroszláncsalád tagjai: Leon, Leona és a fiúk Neon, az aralány pedig Sarah, és hogy is hívhatnák másként tutyimutyi vőlegényét, mint Para (Paramuci), akinek az anyja Aranka, a határozott ara-legény pedig nem más, mint Karakán. A többi állat a tulajdonnevét az állatfaj megnevezéséből kapja, mint például az orrszarvú, víziló, aligátor, kolibri, anakonda, csincsilla, tigris, fekete özvegy vagy a pingvin esetében. E két névadásban viszont közös, hogy több jelentéssík egymásba csúsztatásán és szójátékon alapulnak.
Az Állat KávéZoo borítóképe is ezt a színes, eseménydús találkozást ígéri a többféle állat tappancs- és szárnynyoma, ahogy körbeülnek egy virtuális asztalt kedvenc sütijükkel, italukkal máris állati jó kávéházi hangulatot sejtet. Ezt fokozzák tovább a kötet további illusztrációi is.
A Bibedombi szörnyhatározóból már jól ismert, 2015-ben év illusztrátora díjat nyert Hanga Réka illusztrációi remekül hozzák játékba vizuálisan Kertész Erzsi frappáns és merész nyelvi humorát és metsző iróniáját. Kertész Erzsi és Hanga Réka kötetét tehát nehéz letenni, mert az a fajta könyv, ami jó, ha valahol elől marad, kéznél, hogy tetszőlegesen fellapozhassuk valamelyik kedvenc jelenetünknél.
Zólya Andrea Csilla
Forrás: Könyvmutatványosok
|