A fa gonoszul vigyorgott a beszéd közben, s szorított még egyet Jeromos lábán. - Jaj… jajj!! Erre előjött Tudorka az erdő bölcse, szokás szerint most is egy könyvet szorongatott. - Mi ez a lárma? Így nem lehet olvasni, gondolkodni!- mondta bosszúsan. - Á, jó reggelt kedves tölgyfa, latin nevén-…… - Hagyd már abba!- kiabáltak rá a többiek. Közben megjelentek az erdő lakói. Ott volt a gomba, a róka, madarak, pillangók, virágok. Mind-mind előjöttek erre a hangoskodásra. - Mi történt?- kérdezték a virágok? - Miről maradtunk le?- kíváncsiskodtak a pillangók. - Hááát….- mondta zöld manó ő beszorult, és ezért jajgat. - Beszorult…beszorult…- visszhangozták a pillangók és a virágok. - Most mit tegyünk?- kérdezte piros manó. - Mit tegyünk…mit tegyünk?- ismételték a madarak. - Nekem van egy ötletem!- mondta Tudorka. - Nagyon egyszerű! - Na, mondd már, mire vársz!- türelmetlenkedtek a többiek is. - Hááát… itt levágjuk ahol beszorult és máris kész! Azonnal szabad!   A fa közben újra gonoszul vigyorgott, bólogatott, kárörvendően dörzsölte össze ágait. - Szó sem lehet róla!!!- kiabált Jeromos. Az én lábamat ugyan le nem vágod! S mérgesen hadonászott Tudorka felé. - Jah, ha te nem akarsz gyorsan kiszabadulni….- mondta Tudorka, s újra a könyvébe mélyedt. - Mit tegyünk? Mit tegyünk?- kérdezték egymást a virágok és a pillangók. - Törjük a fejünket!- mondta a kék manó.   Tudorka egy kalapácsot nyújt felé. - Hát ez minek? – kérdezte kék manó. - Minek, minek! Nem azt mondtad, hogy törjük a fejünket? Tessék itt a kalapács, törd azzal. - Tudorka!!- kiabáltak rá a manók, a virágok és a pillangók. - Átvitt értelembe értette- szólt a sárga manó. - Ja…-és eltette a kalapácsot.   Körbe-körbe járják a fát, gondolkodnak, tanakodnak. - Mit tegyünk? Mit tegyünk?- kérdezte a gomba. - Gondolkodjunk!- mondta a róka. - Nekem eszembe jutott valami!- Á… mégse jó…- szólt a piros manó. - Hívjuk az Erdő Tündérét, majd ő segít!- kiáltott fel a gomba. - Hívjuk, hívjuk…- visszhangozták a pillangók.   Ez az ötlet mindenkinek tetszett. A lepkék elindultak Tündérkéért. - Hívtatok. Miben segíthetek? - kérdezte az Erdő Tündére. - Ez az illető beszorult. Ki akar jönni, de azt nem engedi, hogy levágjuk a lábát, pedig akkor már egy perc alatt szabad lehetne- vázolta a tényeket Tudorka. - És hogy törtét mindez? Meséld el nekem!- fordult a Tündérke Jeromos felé. - Fontos ez? Segítesz vagy nem?! - Segítek, de szeretném tudni, hogy mi is történt pontosan. - válaszolta Tündérke. - Háát…- kezdte Jeromos. - Majd én elmesélem!- szólalt meg az öreg fa. - Ő – és Jeromosra mutatott-egy bicskával belém akart karcolni! - Nahát! Na de ilyet!- szörnyülködtek az erdő lakói. - Úgy van, úgy van …- bólogatott a többi fa is. - De én ügyesen elkaptam, és most itt van. - Tudod, hogy ez csúnya dolog Jeromos!? Ilyet nem szabad tenni, hisz a fa is érez, fáj neki, ha vésed, tördeled az ágait….   Jeromos lehajtott fejjel, bűnbánó arccal néz Tündérkére. - És akkor… most…nem segítesz rajtam? - Ha megígéred, hogy többet ilyet nem teszel… - Ígérem, ígérem, csak most az egyszer segíts!!! Kérlek!!! - Persze, aztán majd megint jön a bicskájával…- morgolódott az öreg fa. - Nem soha!!! – kiabálta Jeromos - Na jó! Mond utánam ezt a varázsversikét: Nem bántom a fákat, Nem töröm az ágat, Ígérem jó leszek, Többet ilyet nem teszek! Jeromos elismételte a versikét, s lássatok csodát! Kiszabadult a fa fogságából. A madarak, a manók a pillangók, Tudorka és persze Jeromos vidám dalba kezdtek, és körbe táncolták a fákat.