A Rumini kapcsán nemcsak könyv készült, de színház, társasjáték, póló, táska, horgolt figura, sőt, Rumini-játszótér is. Ezzel kapcsolatban mi a legkedvesebb számodra?   Én azt szeretem, ha bármilyen, a Ruminihez kapcsolódó játék, ruha vagy tárgy nem uniformizál, és hozzá tud adni valami újat és személyeset ahhoz, ahogyan a történet és a képek a gyerekekben élnek. A színdarab, a társas és a játszótér abszolút ilyen. Ugyanezért nem zavar egyáltalán, hogy a horgolt figurák sosem tökéletesen egyformák és az is nagyon jó, hogy a Pólóbár és a Bülibüli sokféle pólót és táskát csinál. A legjobban most annak örülök, hogy elkezdtünk együtt tervezni valamit, ami, ha minden jól megy, minden eddig létrejött leágazást összefogna egy nagy őszi eseményben.  Milyen volt Ruminit és rajzolni 10 éve vagy 5 éve, és milyen most? 10 évvel ezelőtt úgy fogtam hozzá a munkához, hogy soha előtte nem illusztráltam még mesekönyvet. Nagyon örültem, hogy elkezdünk együtt dolgozni, de igazából egyáltalán nem tudtam, mi következik. Iszonyúan féltem, hogy nem fogom tudni megcsinálni, és sokszor blokkoltam le teljesen. Azóta fokozatosan vált egyre ismerősebbé a sorozattal való munka, de igazán a Rumini a Fényvizekennél éreztem határozott váltást. A mostani részt pedig már nagyon vártam. A végére úgy éreztem, hogy ez volt a legnehezebb. Mindig azt akartam elérni, hogy a legújabb rész szebb és jobb legyen mint az előzők, de most még inkább ott volt a fejemben, hogy ennek kell a legszebbnek lennie mind közül. Kit volt a legjobb/legnehezebb/legviccesebb rajzolni? A legjobb vagy legkönnyebb a negatív szereplőket volt rajzolni, például André de Majrét vagy Manguszt A. Gusztávot. Nagyon jól esik addig fokozni a rajzokon az önteltséget, kisstílűséget vagy hatalomvágyat, amíg tényleg nevetségessé válik. Bármelyik rajz lehet nehéz, néha egyetlen figurát telt majdnem ugyanannyi időbe megrajzolni, mint egy bonyolult, egész oldalas képet. Nagyon szerettem még rajzolni a Galléros Fecó naplója képeit, később a prizmanókat és a szirénákat, és a Rumini a Fényvizeken összes portréját. Az idei könyvben pedig jó volt sokszor rajzolni Rozit, és a borítóképet különösen.  Nagyon sokat változott Rumini. A legjobban szerintem az első rész eredeti és a 2013-as, új borítóját összehasonlítva látszik a különbség. Addigra kialakult már az a stílus, amiben azóta is rajzolom a figurákat. Azon kívül, hogy a szereplőket máshogy rajzolom most, mint a sorozat kezdetén, arra is igyekeztem figyelni, hogy nőnek is időközben.  Ki a kedvenc szereplőd? Külön kedvenc szereplőm nincs, de nagyon szerettem Pecás Gilt Galléros Fecó naplójából, és Rozi mindenféle élőlény iránti kíváncsisága és tisztelete is közel áll hozzám.