Szulyovszky Sarolta rövid meséje különleges hangulatú színes grafikái, az illusztrációk alatt Luca Morandini az oldal tartalmát összegző egy-egy verssorának kíséretében, az elmúlás és az újjászületés misztériumát dolgozza föl.   Géza nagypapa és Kató nagymama nagy gonddal ápolt kertjében egy napon új, „merev nyakú, rikítóan piros, borzas fejű” művirág tűnik föl. Kató nagymama minden reggel kisétál a kertbe és megcsodálja a növényt, amely a nagy őszi viharok, az első téli hóesés idején is áll és virágzik, mit sem veszít szépségéből. Amikor egy téli napon Kató nagymama nem megy ki a kertbe szokásos sétájára, a kis művirág is eltűnik, ám tavasszal a vendégvirág helyén friss hajtás bukkan elő... A halál, az elmúlás elfogadására tanító, a témát finoman érintő, szép kivitelű kötet méltán nyerte el 2008-ban Olaszországban egy nemzetközi meseíró és illusztráló pályázaton (Syria Poletti: Sulle ali delle farfalle), a 6-9 éveseknek szóló kategóriában az első díjat. Az egyik olyan téma, amit gyakorlatilag egyetlen család sem kerülhet meg, az a halál. Előbb-utóbb minden gyereknek szembesülnie kell az elmúlás gondolatával, és talán pont ezekben az esetekben vagyunk mi magunk is a legtétovábbak, hiszen általában érzelmileg bennünket épp annyira érint a dolog, mint őket. A Szulyovszky Sarolta által írt és illusztrált A hálás virág című könyv viszont úgy mesél a távozásról, hogy a varázslatos-titokzatos történet rengeteg teret hagy a kérdések feltevésére-megválaszolására. A nagypapa színpompás virágoskertjében rikító piros művirág felbukkanását számtalan rejtély övezi. Honnan került oda? Miért? És vajon mit jelenthet? Hiszen erős tartása épp úgy jelképezheti az élethez való ragaszkodást, mint amennyire mássága a búcsúzni készülő embert körülvevő különös, semmihez sem hasonlító atmoszférát. (Aki megtapasztalta már, hogyan fogyatkozik, majd tűnik el véglegesen az élet valakiből, szerintem tudja, miről beszélek.) A virág az egyre gyengülő nagymama kedvencévé válik, sorsuk összefonódik olyannyira, hogy egy hideg, téli napon együtt tűnnek el örökre a kertből. A történet ennek ellenére cseppet sem ijesztő vagy nyugtalanító, hiszen a zárókép egyértelműen áthelyezi a hangsúlyt az elmúlásról az újjászületésre, az élet körforgásának örökkévalóságára: tavasszal újjáéled a kert, és benne felbukkan egy kicsi piros virág, pontosan a tavalyi művirág helyén.