Ez a mesekönyv egyszerre visz el egy régi világba és van benne egy nagyon pörgős történet. A nagymama balatonfüredi villájában a csészék, de még a sütemények is finomak és kimunkáltak, a padlás pedig rengeteg kincset rejt. Emlékszem, gyerekként én is imádtam a nagymamám padlásán és hatalmas éléskamrájában kutatni (volt ott két porcelánbaba is!).
-
Neked van ilyen gyerek- vagy akár felnőttkori padlásod?
A nagymamámék padlása pont ilyen volt! Imádtunk ott turkálni a húgommal, a sejtelmes félhomály titokzatossá és vonzóvá tette a legócskább kacatot is. Inkább csak kacatok voltak ott, de nekünk azok kincset jelentettek. Nekem már gyerekként is minden tetszett, ami kopott, régi, ami olyan anyagból van, ami szépen tud öregedni.
Néha belegondolok, hogy a mostani gyerekek vajon mit fognak találni a padlásokon? Kidobott számítógépeket, megfakult műanyag izéket? Lehet, hogy Petra is ebbe gondolt bele, amikor megírta ezt a történetet…
-
Az első oldalon szerepel egy gyönyörű fafaragásos ház. Van valós előképe?
Nem kötődik hozzá túl mély élmény, talán csak annyi, hogy amikor tizenöt éve megvettük a (régi, harmincas években épült) házunkat, megtudtuk, hogy hajdani fényében ezen a házon is volt egy gyönyörű, faragott homlokzati dísz. Sajnos az előző tulaj lerombolta, ne kérdezd, hogy miért. Szerettük volna visszaépíteni, de sehol sem találtunk fotót a ház eredeti állapotáról. Így aztán elkezdtünk gyűjtőmunkát végezni, és fotóztunk néhány hasonló stílusú házat az országban. A rekonstrukció persze nem valósult meg anyagi okokból, mindenesetre abból a gyűjteményből megmaradt pár fotó, és az egyik alapján festettem azt a rajzot.
-
Egy nagyon kollázsos Lenka után most három nagyon festett könyvet vehetünk tőled kézbe. A Majában sok a rajzosság, az oldalszéli karakterekben a spontaneitás. Hogyan alakult ki a technika?
Egyszerűen most jobban esett a festés, rajzolás, arról nem beszélve, hogy a Maja tulajdonképpen egy regény, az volt a szándékom, hogy inkább a szövegen legyen a hangsúly, a rajzok csak a háttérben illusztrálják a szöveget. Itt semmiképpen nem akartam ennél dominánsabb látványt.
Pintér József elegáns tipográfiát tervezett, szép nagy margóval. Sok szereplő nem tudott megjelenni a színes illusztrációkon a tördelés adottságai miatt, ugyanakkor nagyon fontos volt, hogy ezek is láthatóak legyenek valahol, így a margón kapott helyet néhány figura. Nem akartam, hogy ezek a kis oldalszéli rajzocskák rátelepedjenek a szép, elegáns szövegtükörre, ezért lazák, könnyedek lettek, inkább csak amolyan kis firkák. Ezeket nagyon szerettem csinálni.
-
Mi ragadott meg elsőre a szövegben - mi az, amit rögtön láttál magad előtt? Itt ugye nagyon fontosak a karakterek, hiszen 12 különböző babát és egy kislányt kellett megjeleníteni (nem beszélve az olyan karakteres mellékszereplőkről, mint a régiségkereskedő).
Az az igazság, hogy úgy bólintottam rá erre a felkérésre, hogy akkor még csak egy ötlet volt az egész. Az elmesélés alapján a különböző személyiségű babák keltették fel az érdeklődésemet, és már akkor, amikor Petra először mesélt róluk, már akkor pontosan tudtam, hogy milyenek lesznek az egyes babák, meg a többi karakter. Engem az egészben ez a sok változatos személyiség vonzott leginkább.
Aztán amikor megérkezett a kézirat, mindez teljesen megerősödött bennem és vázlatokat készítettem.
Azonnal le akartam tesztelni élesben az elképzeléseimet, ekkor találkoztunk, ott volt Petra, Kovács Eszter és Te.
Azt játszottuk, hogy egyesével húztam elő a vázlatokat, de nem mondtam meg, hogy ki szerepel a rajzon, találjátok ki. Annál jobb visszaigazolás nem is kellett, ahogyan a rajzokat meglátva, kórusban szavaltátok a neveket!
A mindenkit átverő régiségkereskedő figurája különben az egyik kedvencem a szövegben is, és értelemszerűen a figurát megformálni is nagyon szerettem. Külön bónuszpont volt nekem, hogy még nevet is bátorkodtam adni neki: Swindler Ernőnek neveztem el Petra utólagos engedelmével.
Maja valóságos kislány, aki belekeveredik a babák világába. Bár hirtelen ő is az életük részévé válik, el akartam választani egy kicsit tőlük. Maja igazi textilruhát visel, mindenki más csak festve van.
-
Ahogy Petra szövegében is zsánerek telnek meg élettel, te is felhasználsz és átformálsz zsánereket a képeidben (pl. a balatoni naplemente).
Én egyszerűen csak hagytam, hogy átáramoljanak rajtam a szöveg ötletei, és ehhez vizuális ötletek jöttek. A képi világot valahogy idézőjelbe akartam tenni, mintha visszanyúlnánk a nagymama idejébe, miközben magunk is hirtelen részesei leszünk a régi idők történéseinek, amik a mában folytatódnak. Ezért használtam régi papírokat a képek hátteréhez.
A cirkuszi témát azért ragadtam meg, mert úgy éreztem, hogy bár Angella kulcs-szereplője a történetnek, de az ő előtörténete, a régi élete nincs eléggé kidomborítva a szövegben. Ez nem baj, nem kell, hogy a szöveg és a rajz ugyanazt mondja el.
Forrás: pagony.hu