Márton összerezzent, hiszen a műhelyben egy árva lelket sem látott. Csak egy nagy ventilátor forgott a sarokban. Végtelennek tűnt a pillanat a halkan zümmögő ventilátorral és egy kisrádióval, ami tompán recsegett valahol egy olajos rongy alatt. – Hát te ki vagy, fiacskám? – kérdezte újra a félelmetes hang. Márton óvatosan az ajtó felé hátrált, hogy elfusson, de mivel Micikéről volt szó, végül összeszedte minden bátorságát, és a műhely közepe felé fordulva aggodalmas arccal belekezdett. – Én Márton vagyok, és… Márton nem folytathatta a mondókáját, pedig már volt benne gyakorlata. Ugyanis Pista bácsi, az öblös hang gazdája azt mondta, nagyszerű, a segédje úgyis szabadságon van, akkor már hadd ne kelljen kimásznia az aknából. Bizony, a hang a fehér furgon alól jött, Pista bácsi meg is kocogtatta a kipufogóját egy villáskulccsal, hogy Márton könnyebben észrevegye. Kísérteties hang volt, de Márton összeszedte bátorságát, odaóvakodott, lehajolt, és benézett a furgon alá. – Szervusz, Márton, Pista bácsi vagyok, nagyon örvendek. Akkor ideadnád a légkulcsot? Ott van a hátad mögött, a falnál, a földön! – Látod azt a piros tartályt? Abban van a sűrített levegő, az hajtja a kulcsot, hogy ne nekem kelljen erőlködni. A tartályt nem kérem. Ez utóbbit Márton nem kis megkönnyebbüléssel fogadta, mert maga a pisztoly és a gumicső is épp elég nehéz volt. Pista bácsi megköszönte, és már kattogtatta is a légkulcsot. Márton épp összeszedte magát, hogy Micikére terelje a szót, de Pista bácsi örült, hogy segítséget kapott, és lehívta magához az aknába, hogy Márton tartsa az olajleeresztő bödönt. Márton óvatosan lépkedett lefelé a betonlépcsőkön, és végre megláthatta Pista bácsit teljes egészében, az akasztós műhelylámpa fényében. – Na, Márton, örülök, hogy látlak! Vigyázz, be ne verd a fejed! Érdekel az autó alja? Látod, ez itt az alján végig a kipufogó. Most meg lehet fogni, mert hideg, de különben forró tud ám lenni! Nézd, így mozog, mert lazán van felfüggesztve. Ez még jó lesz egy ideig, nem rohad. Elöl meg a motor. A motor alján pedig itt az olajteknő, karternek is hívják, ebben van az olaj. Ha nem cseréljük ki rendszeresen, akkor hamarabb tönkremegy a motor. És ez itt a lényeg, fiacskám, az olajleeresztő csavar! Pista bácsi egyszer, csak úgy megszokásból, megrecsegtette a légkulcsot, aztán ráillesztette az olajleeresztő csavarra, és miután a csavar kitekeredett, gyorsan a kicsorgó olaj alá tartotta a bödönt. – Alul leeresztjük a régi, fekete olajat, felül beöntjük az újat. Mindjárt meglátod, milyen szép tiszta. Olyan, mint a méz! Amíg a fáradt olaj kicsorog, szépen kicseréljük az olajszűrőt. Már ide is készítettem az olajszűrő-leszedőt! Azzal szépen kitekerte a használt olajszűrőt, és felrakta helyette a másikat. – Tényleg, te mit is keresel itt egyedül? – A kiskutyámat, Micikét! Tetszik tudni, kicsi barna kutya, nagyon kedves. Hegyes a füle, kunkori a farka, úgy néz ki, mint egy kisróka. Nem tetszett látni? – Dehogynem, igazán csinos kiskutya! Bejött, körbeszimatolt, aztán mintha átment volna a gumis műhelybe. Biztos téged keresett. Ciccegettem neki innen az aknából, de úgy látszik, tudja, hogy ő nem macska – mondta segítőkészen Pista bácsi, aztán hozzátette: – Látod, szólhattál volna hamarább is, akkor nem tartalak fel. De akkor gyere, átnézünk a szomszédba!   <<VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA