Ezt el tudtam képzelni. Én is sokszor voltam már orvosnál anyával, és tele volt a folyosó gyerekekkel. Mindig várni kellett. Kérdeztem anyát, hogy fáj-e a torka, de azt mondta, nem fáj, valami más baja van.
Hazafelé elég szomorúnak láttam. Nem mentünk be a játszótérre hintázni, ahogy szoktunk.
Este otthon apa is szomorú volt. Amikor lefeküdtem aludni, hallottam, hogy még sokáig beszélgettek.
Reggel kérdeztem anyát, megint megy-e orvoshoz, vagy időben jön értem. Azt mondta, uzsonna után ott lesz, ahogy szokott.
– Akkor meggyógyultál – mondtam neki. Erre mosolygott.
Hétvégén átjött hozzánk a nagymama. Velünk ebédelt, leszedte az asztalt, aztán sírt. Anya azt mondta, ne törődjek vele, a nagymama ilyen. Tényleg ilyen, a filmeken is tud sírni. De ha meg én ütöm meg magam és sírok, akkor csak nevet, hogy semmi baj.
Este apa és anya leültek velem beszélgetni.
Azt mondták, hogy anya beteg, anyának rákja van. Mostanában sokat kell majd a doktor bácsihoz járnia, hogy meggyógyuljon.
Este nehezen tudtam elaludni. Nem értettem, hogy mehetett bele anyába a rák. Ezen a nyáron nem is voltunk a tengernél.
Reggel az óvodába menet megkérdezem anyától, hogy ment bele a rák. Anya azt mondta, a rák nem olyan, mint az a rák, amilyet én láttam a víznél, hanem az egy betegségnek a neve.
Délután apa rollerrel jött értem, aminek nagyon örültem. Hazafelé rollereztem, ő meg a rákról magyarázott nekem.
Azt mondta, az ember sejtekből áll, ezek alkotják a testét, mint a homokvárat a homokszemek.
A sok homokszem mind-mind egyforma, de néha belekerül a homokvárba egy kavics.
És amikor az ember alagutat ás a kezével a homokvárba, akkor érzi a kavicsot.
Apa azt mondta, anya cicijében van egy ilyen kavics formájú dolog. Valami kemény, amit ki kell onnan venni.
Apa és anya aznap sokkal jobb kedvűek voltak. Anya azt mesélte, hogy két nénivel is beszélt, akik már átestek ezen a betegségen, és mind a ketten meggyógyultak.
Apa azt mondta, túl leszünk ezen is.
Aztán egy ideig nem beszéltünk a rákról. Hétvégén voltunk a nagymamánál, aki most nem sírt. A nagypapa se sírt. Mondtam nekik, hogy anyának egy kavics van a cicijében, nem rák. Nagymamáék azt felelték, hogy tudják, és hogy anyát az orvosok hamarosan meg fogják operálni.
Este otthon sokat tűnődtem ezen. A szüleim nagyon szeretik az operát, ami szerintem unalmas. Nénik meg bácsik énekelnek benne kiabálva, láttam a tévében.
Apa és anya többször is volt már operában, olyankor a nagymama vigyázott rám, vagy egy néni, aki itt lakik a közelben.
Ha anyát megoperálják, az azt jelenti, hogy kiabálva fognak neki énekelni?
Biztosan így van, mert a nagypapa mindig azt szokta mondani, hogy a zene gyógyít.
Kérdeztem anyát, mikor mennek operába, de nem értette. Erre elmagyaráztam neki, hogy a cicijére gondolok, hogy azzal fogják meggyógyítani.
Anya nevetett, és pont olyan volt, mint régen.
Este apa és anya elmondták nekem, mit jelent a megoperálás.
|