Kippkopp, a gesztenyegyerek a havas erdőben sétált. Odaröppent hozzá barátja, a cinke. -De jó, hogy találkozunk! Olyan különös dolgot láttam.  Képzeld, fenyőfa nőtt egy házban, a szoba közepén! Te érted ezt? -Nem! Rázta a fejét Kippkopp. –Fenyők csak itt élnek az erdőben. -Ha nem hiszed, nézd meg magad! A cinke elvezette Kippkoppot a házhoz, ahol a fenyőfát látta. Kippkopp felkapaszkodott az ablakpárkányon, és hopp, beugrott a félig nyitott ablakon. Abban a pillanatban egy fénylő csillagocska penderült melléje. Kíváncsian nézegették egymást. -Kippkopp vagyok! Mutatkozott be a gesztenyegyerek. Azért jöttem, hogy megnézzem a fenyőfát. -Szívesen megmutatom neked, mert én itt lakom a fa tetején. -Jaj de jó, akkor magyarázd meg nekem, miért nőnek a fenyőn almák és diók? -Mert ez egy karácsonyfa. -Nem tudom mi az a karácsony. -Ne búsulj, mire fölérünk, megtudod.  Kippkopp mászott felfelé, s közben ámult-bámult. -Csillagocska, mik ezek a hinta-palinták? -Szaloncukrok. Karácsonykor sok szaloncukrot akasztanak a karácsonyfára. -Akkor együk meg! -Még nem lehet!- figyelmeztette a csillag! Gyere tovább! Hófehér, könnyű karikák közé jutottak. Kippkopp egyet a fejére tett. -Király vagyok, koronám van! A csillagocska nevetett! – Habkarika a nevük. Nagyon finomak. -Akkor kóstoljuk meg a koronámat! -Még nem lehet. Még nincs itt az ideje! Egy ág szélén Kippkopp körülnézett, s a csillagocska máris magyarázni kezdett: -Nézd, ez egy gyertya, az meg csillagszóró. -Kippkopp csalódottan jegyezte meg: - Nem is ég a gyertya! Nem is szóródnak a csillagok! -Várj, annak is eljön az ideje!  Kippkopp magasabbra mászott, és csillogó, tarka díszek közé érkezett. Szeretett volna játszani velük. - Vigyázz! Össze ne koccanjanak, mert egy pillanat alatt eltörnek! Vékony üvegből készültek! - Vigyázok! Az egyik olyan fényes volt, mint a tükör. Belenéztek. Nézegette magát Kippkopp, nézegette magát a csillag. Mulatságos kép bámult vissza rájuk. Akkorának látszott Kippkopp orra, mint egy krumpli.  Kippkopp elfáradt, s a csillagocska szaloncukrokból ágyat készített neki. Mély álomba merült.  Ez idő alatt lassan besötétedett. Elcsendesedett az egész világ. Hirtelen ezüstös hangon megcsendült egy csengő. Kippkopp felriadt, és ámulva nézett körül. -Mi történik itt? Csoda? Varázslat? Égtek a karácsonyfán a gyertyák, szikráztak a csillagszórók, s a fa alatt titokzatos csomagok hevertek. A varázslat folytatódott. Zene zendült, énekszó csendült. Szálljatok le, szálljatok le, Karácsonyi angyalok, Zörgessetek máma este minden piciny ablakot, Palotába és kunyhóba nagy örömet vigyetek, Boldogságos ünnepet. Kitárult az ajtó, és ott állt a család. Csak nézték, nézték a ragyogó karácsonyfát. Szemükben ott csillogott a gyertyák fénye. -Siess hozzám a fa tetejére!- szólt a csillagocska. Látod mennyire szeretik egymást? Igen, látom. -Akkor már tudod mi az a karácsony? -Igen csillagocska, köszönöm! Most szaladok, és elmesélem a cinkének. Karácsony este jöjj el már…