Gimiben például E-s… De ez mostanában központi kérdés nálunk. A nagylányom ás, a nagyfiam bés. A legkisebb gyerekem meg jövőre lesz elsős. És a két nagy borzasztóan izgul, hogy vajon majd az ások vagy a bések táborát fogja erősíteni! - Honnan jött az ötlet, hogy az első bé osztályállata hörcsög legyen? Ez nem éppen szokványos dolog. - A nagylányoméknál például egy Haku nevű kaméleon az osztályállat… Bár az is igaz, őt nem lehet hazavinni! - Szülőként van-e olyan trükköd, amivel rávehető az esetleg nehezen olvasó gyerek az olvasásra? - A legnyilvánvalóbb, hogy olyan dolgokat adjunk a kezébe, amik érdeklik. Ha játékkatalógust, akkor azt. Ha képregényt, akkor azt. Ha ráérez a dolog ízére, el fog jutni a mesékig, hosszabb történetekig. Ha viszont ugyanazt az unalmas, izzadságszagú szövegeket kell újra és újra elolvasnia, könnyen elmehet a kedve az egésztől… - Mi volt a te első élményed olvasással, könyvekkel kapcsolatban? - Én egy kicsit elvarázsolt kislány voltam, aki a könyvek bűvöletében élt. Arra emlékszem, hogy Felix Salten Bambiját olvastam elsőben és rögtön ki is osztottam a szerepeket az osztálytársaimra. Azt játszottam, hogy az osztály valójában az erdő és mi vagyunk benne az őzek, rókák, mókusok. És borzasztóan megsértődtem, amikor valaki nem tudta, miről beszélek! „Mindenevő” voltam. Párhuzamosan olvastam a Futrinka utcát meg az Egri csillagokat, a indiános könyveket meg lányregényeket. A mai napig hosszú mondatokat tudok idézgetni belőlük, annyira meghatározták a gyerekkoromat. Szerintem a gyerekkori olvasmányélmények talán mélyebben is belénk ivódnak, mint az, amit felnőttként veszünk a kezünkbe. - Milyen az igazán jó és használható az elsőolvasós, kezdőknek szóló könyv? - Olyan, ami felkelti a gyerek érdeklődését. Nagyon fontosak az illusztrációk – ha jó a könyvet kézbe venni, akkor a gyerek kézbe is veszi. Ez már fél siker! Ha a képek mögött izgalmas történet sejlik fel, gyerek arra is kíváncsi lesz. Innen kezdődik a szöveg felelőssége – az első, hogy ne rettentse el a gyereket. Legyen rövid, hogy sikerélményt adjon. Ne legyen bonyolult, hiszen a kezdő olvasónak még a szavak kiolvasása is kihívást jelenthet. És persze legyen olyan izgalmas, hogy a gyerek minden egyes mondat után várja a következőt! - Mit NE tegyünk? - Szülőként ne kezeljük úgy az olvasást, mint egy iskolai tantárgyat! Ha leültetjük a gyereket az olvasókönyv fölé, hogy újra és újra rágja át magát ugyanazon az oldalon, a lelkiismeretes tanuló valószínűleg megteszi, a kevésbé motivált menekülőre fogja – de egyik gyerek sem fogja átérezni azt az örömöt, amit az olvasás kínál! Nem a kényszertől lesz valaki gyakorlott olvasó. Attól sokkal inkább, hogy magától olvas. És itt visszatérünk arra, amit már mondtam: a reklámszövegektől a regényekig bármi megtaníthat olvasni. Ha az olvasás sikerélményt ad, örömmel tölt el. És ez az öröm arra fog sarkallni, hogy minél többet olvassunk. Így nyílik ki a gyerek számára egy olyan kapu, ami mögött a lehetőségek végtelenje áll… És még egy dolog – kicsit személyes, de gondolom, mással is megesett már hasonló. A még ovis kislányom nagyon irigyli a nagytesókat, amiért ottalvós táborba mennek a nyáron. Ő is szeretne. Igen ám, mondja, de addig sürgősen meg kell tanulnia olvasni, hiszen esti mese nélkül nem lehet lefeküdni… Lehet, hogy a közös olvasás teremti meg a későbbi olvasókat?