"Főnöki parancsra indítanunk kellett a Nagyapó című műsort, amelyben Nagyapó például elmagyarázta a gyerekeknek, hogyan megy be a házba a vízvezeték. Ez megint igen unalmas volt nekem. Kitaláltam, hogy legyen a Nagyapónak egy cicája: a Cicamica... Aztán becsempésztünk egy kutyát is: a Morzsit. Meg egy rongybabát, akit Nagyapó nyaralásból hazajövet hozott magával: a Böbe babát. S amikor megvolt a három figura, akkor jött az ötlet, kellene egy utca is, ahol lakhatnának, ők is, mások is. Akkor indult a Futrinka utca, havonta egyszer, fél órában. A bábokat Bródy Vera és Lévai Sándor tervezte."
"(...)Az csak természetes, hogy közeli ismerőseim, munkatársaim, élükön a főnökök népes hadával, szintén segítenek nekem - persze öntudatlanul - a Futrinka utcát építeni. Élik a maguk életét, dolgoznak, veszekednek, tervezgetnek, és fogalmuk sincs róla, hogy mellékesen, sündisznóbőrben a Csőr című illusztris lapot is szerkesztgetik, vagy márványszoborként mosolyognak a Futrinka utcai járókelőkre."... (Bálint Ágnes: az RTV újság kalendáriuma, 1966)
Keletkezésének körülményei:
Bálint Ágnes legjobb regényei mindig akkor születtek, amikor saját életének egy fontos korszakát csempészhette bele a mesébe. Ezt érezve vetette a szemére néha a kritika, hogy írásai túl felnőttesek, ugyanakkor azonban éppen ezért olvashatják őket szívesen még ma is a nyitott és játékos lelkű felnőttek is.
Lehetetlen nem észrevenni, hogy a Csőr szerkesztősége a tüskés főszerkesztővel, a maga kis létszámú munkatárs-gárdájával és szűkös helyviszonyaival az induló Gyermek- és Ifjúsági osztály kedves leírása. (Az emeleten az ólomkatonafényesítő műhellyel, melynek termeire a főszerkesztőnek ugyanúgy fájt a foga, mint az akkori Televíziónak a különböző "főbérlők" által megszállva tartott épületszárnyakra.)
Böbe baba figurájába az írónő önmagát is beleírta. Az élet nyersebb, mondhatni gonoszabb dolgai között nem az eszével, hanem a szívével tájékozódó, segítésre mindig kész, a tettetésre, ravaszkodásra, bármiféle őszintétlenségre képtelen, szeretreméltó kis hősnőjét bizony sok tekintetben önmagáról mintázta. Olyanok ők - alkotó és figurája - mint a népmesék "együgyű" hőse, a mindenkori legkisebb fiú, akit a falu társadalma csak azért tart félnótásnak, mert nem tiporja el a hangyákat, türelmesen meghallgatja az állatokat, segít az elesetteken, és nem gázol át mindenkin a pénzért-rangért-sikerért. Mert más az értékrendje.
Az egyik legjobb magyar mesekönyvről van szó. Mese gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Csak annyiban mese, hogy állatok a szereplők. Ettől eltekintve valójában vérbeli realista regényről van szó, persze mese formájában.
Csak egy példa: Sompolyogi róka májgombócfa terve. Vagy még egy: a Morzsa kutya elleni rágalomhadjárat esete.
A mai politika kellős közepébe vágó dolgok. Hízelgés, ármány és igaz barátság: egy gyerekkönyv álruhájába bújt izgalmas társadalmi és bűnügyi regényt olvashatunk. Különösen gyermekünknek felolvasva mutatkozik meg Bálint Ágnes kis remekének sokrétűsége.
Részlet:
"...Mire (Egerentyűék) reggel, kissé késve felébredtek, az Egérújság már ott fehérlett a lábtörlőn.
Egyszerre ugrottak érte mind a harminckilencen, egyszerre akarták volna olvasni, és igazán csoda, hogy a nagy izgalomban, kapkodásban az Egérújság nem szakadt apró cafatokra.
De bár inkább szakadt volna! Bár soha ne is jelent volna meg! Hogy süllyedne el az Egérújság szerkesztősége úgy, ahogy van, mindenestől a legmélyebb szennyvízcsatornában!
Mert a hír, amit az Egérújság a beígért különkiadás helyett végül is az utolsó oldalon hozott, egészen, de egészen apró betűkkel, azt közölte, hogy a tízhetes rejtvénypályázat első díját, a Futrinka utcai modern, berendezett szoba-konyhás köcsögházat egy macska nyerte meg...
(...)- De hiszen holnapra megint nyomnak újságot! - igyekezett főnökét megnyugtatni Böbe baba. - Abból majd viszek nekik kettőt, a mai helyett is egyet.
Síri csend lett. Kuvik Kelemen csőréből tört csak elő valami köhögéssé torzult kacaj. Sün Sámuel mély lélegzetet vett, és vészjósló hangon kérdezte:
- Hát te azt hiszed, hogy a holnapi újságban ugyanaz lesz, mint a maiban?
Böbe gyanúsnak találta kérdést, nem sietett hát felelni rá. Sün Sámuel azonban nem is várt válaszra. Éles elméjével nyomban felfogta, miről van szó... "
|