Sokan azt gondolják, a digitális bennszülöttek a gombnyomogatásban jobbak, mint az előző generációk, pedig nem ez a lényeges tudásuk. Amit érdemes eltanulni, az az információkezelés. Az első lépésben a gyors szelekció, a részletek feletti átsiklás az, ami segíti a keresést. Gyorsan, sok információt érdemes átfésülni, és kibökni a keresett mintázatot. Ez a pásztázó gondolkodás igen pazarló, de a gazdag kínálatban a leghatékonyabb eljárás, hogy csak azzal foglalkozunk, ami érdekel, a részletek nem lényegesek. A gyors döntések erre a mintázatfelismerésre épülnek. Példaként említette, hogy Szókratész nem volt híve az írásbeli kultúra elterjedésének, mert úgy gondolta, ettől elbutulnak majd az emberek – manapság pedig épp az nem juthat hozzá a tudáshoz, aki nem tud olvasni. Ön szerint ugyanígy leszünk majd a számítógép-, illetve az internethasználattal? Szókratésznak abban igaza volt, hogy a memóriát egyre kevésbé használjuk, és így egyre kevésbé áll rendelkezésünkre az ismeret a fejünkben. Az írásbeliség azonban kifejlesztette az elemző gondolkodást, amitől mégiscsak hatékonnyá vált a gondolkodásunk. Az olvasás ugyanis nem egyszerűen a betűk, szavak egymásutánjának felsorolása, hanem fogalom-, képzetalkotás. A nyelvi anyagból saját képet, gondolatot alkot az olvasó. Ez a folyamat rendkívül pontos elemzést kíván, a részletekre irányuló gondolkodást, logikus építkezést. Ezért aki nem tud olvasni, annak nemcsak az információhoz jutás lesz nehézkesebb, de az elemző gondolkodása is alacsonyabb szintű. A meseolvasás nemcsak nyelvi fejlesztés, hanem a gyermeki agy felkészítése az elemző gondolkodásra. Arra is felhívta a figyelmünket, hogy ilyen mértékű kulturális váltás utoljára az írásbeliség kialakulásakor volt. Hogyan képesek alkalmazkodni ehhez a már felnőtt generációk?   Az emberi agy rendkívül képlékeny, a környezet ingereinek feldolgozása állandóan alakítja feldolgozórendszerünket. Ezt a változást észre sem vesszük, ha lassú folyamat a környezet ingereinek változása, a digitális kultúra azonban villámsebességgel csapott le ránk. Míg az írásbeliség sok évszázad alatt terjedt el, az információs kultúra néhány évtized alatt vált általánossá. Ezért a digitális bevándorlók, akik az írásbeliségbe születtünk és a digitális korban élünk, megtapasztalhatják a változást. Magunk is gyorsabban dolgozzuk fel az ingereket, magunk is türelmetlenek vagyunk a lassúság minden megjelenésével szemben, magunk sem vagyunk már annyira módszeres gondolkodók, mint lettünk volna, ha legalább többé-kevésbé a születésünk környezete marad velünk. Állítása szerint a digitális információk feldolgozásához alapvetően más agyműködésre van szükségünk. Miben más ez a könyvek esetében megszokott lineáris olvasáshoz képest? A sok, különösen képi inger feldolgozása az átfogó, átlátó, egészeket gyártó, intuitív gondolkodást erősíti, míg az olvasással, a nyelvi működésre építő információszerzéssel az elemző, a viszonyokat, kapcsolatokat tudatosan építő gondolkodás fejlődik. Az előbbi inkább a jobb agyféltekéhez köthető, míg az utóbbi a bal agyféltekei feldolgozásra jellemző működésmód. Úgy tűnik, a jövő generációinak kiegyenlítettebb agyféltekei működéssel kell majd a hatékony gondolkodáshoz eljutni. Milyen előnyei lehetnek ennek a változásnak? Mik azok a képességek, amikben ezáltal túlszárnyalhatnak minket gyerekeink? Túlszárnyalni azok fognak bárkit, akik amellett, hogy a digitális kultúra adta lehetőségekkel élnek, az írásbeliség elemző, logikai útjait is használni tudják. Az intuitív, átlátó gondolkodással önmagában nem lehet igazán hatékonyan gondolkodási műveleteket végezni, viszont a lassú, logikai elemzés a mai, információban gazdag környezetben visszafogja a tudásszerzést. Sikeres mindig az tudott lenni, aki többféle eszközzel rendelkezett. A digitális nemzedék rendelkezik a gyors szűrőrendszerrel, az írásbeliség nemzedéke a módszeres feldolgozással – a kétféle információfeldolgozásra egyaránt szükség van. Hogyan hat mindez a gyerekek iskolai tanulására? A gyerekek a gyors, sok információt szerző gondolkodásra tanulnak a mindennapokban, és az iskolai lassúság, az elemzés számukra használhatatlan és értelmetlennek tűnő. A mai eszközökkel messze nagyobb tudást birtokolhatnak, mint amit az iskola át tud adni. Ezért kész szenvedés számukra nap mint nap kézzel szőni, amikor már feltalált és a mindennapokban használt eszköz a szövőszék. A szövés lényegét nem fogják érteni, mert csak gépeket használnak, de rengeteg anyagot tudnak készíteni. Az iskola feladata az, hogy ezeket az ismereteket összekapcsolja: használja a szövőszéket, és mutassa meg a szövés alapjait. A diákok tanulásának része kell legyen a mindennapi technika, az ezáltal megszerzett ismereteket pedig rendszerbe, értelembe, tudatos feldolgozásba fordíthatja a tanítás. Előadása lezárásaként említette azt is, hogy mit nem szabadna elfelejtenünk az írásbeliség előtti korból. Három dologra hívta fel a figyelmet, amire sokkal több időt kellene fordítanunk: a mozgás, a művészetek és a stratégiai táblás játékok gyakorlására. Miért tekinti ezeket kiemelten fontosnak? Az írásbeliség nemcsak az írás-olvasás tudományát hozta az emberiség számára, hanem a gondolkodás fejlesztésének igen hatékony eszköze is lett. Ha az írásbeliség háttérbe szorul, vagyis nem fogunk már hosszabb szövegeket elemezni, akkor is szükség lesz azokra a képességekre, amiket az írásbeliség adott. Az elemző, logikai működés mellett az írásbeliségre tanítás még nagyon sok területen fejlesztette a gyerekeket. Az írás tanulása során a ritmus, az önirányítás, az irányok, a mozdulatok tudatosítása, rendezése is fejlődött – nem csak egy kommunikációs módot tanultunk meg. Ha nem lesz már folyóírás, akkor is szükség lesz ezekre. A régi nagy iskolákban olyan módszereket alkalmaztak, amelyek egyszerre fejlesztették a két agyféltekét, vagyis a teljes agy használatára tréningeztek. A mozgás, mozgásszervezés a gondolkodás alapja, az egész test leképezése a kiindulása minden viszonynak, iránynak. A művészet az érzések, észleletek formába öntése. A jobb agyfélteke intuícióinak tudatos megalkotásához a bal agyfélteke elemző, szekvenciális feldolgozása társul. Az egész agy használatára, a kétféle működés összekapcsolására késztet. A digitális világban elkerülhetetlen a művészetek beépítése a gyerekek fejlesztésébe, tanításába, ahogyan az az írásbeliség előtt volt. A stratégiai táblás játékok a gondolkodás fejlesztésének, tudatos működésének erősítésére valók. Szemben a művészetekkel, a stratégiai játékok a bal agyféltekei tudatos, logikai működésre építenek, és a jobb agyfélteke segítségével válnak hatékonnyá. A gyerekek tanításában a különböző kultúrák közötti hidakat kell felépítenünk. A műveltség ugyanis nem ötezer kötetes könyvtár, hanem az emberi kultúra sokféleségében való jártasság. Ehhez hozzátartozik a mozgás, művészet, stratégiai játékok ugyanúgy, ahogyan a digitális technika és az írásbeliség is, így a meseolvasás.