2012/ „Mentés másként”, avagy mi kerüljön a jövő digitális iskolatáskájába?
Fűzfa Balázs - irodalomtörténész 2017.06.10. 19:44
Ön az alábbiakban kibővített hozzászólásokat olvashat a Digitális pedagógus-konferencia résztvevőinek kerekasztal-beszélgetéséből. A szervezők kérésére a kerekasztal megszólalói röviden összefoglalják, amit a konferencián elmondtak, illetve amit még elmondtak volna, ha hosszabb idő áll a rendelkezésükre. Az egyes „kiselőadás”-ok szövegei folyamatosan kerülnek fel a honlapra (terveink szerint hetente).
MENTÉS MÁSKÉNT, avagy mit pakoljunk bele a jövő digitális iskolatáskájába – hangzott a beszélgetés címe, mely ezúttal elsősorban nem a WORD szövegszerkesztő program legismertebb parancsára utalt, hanem egy Titanic-párhuzamra. Mégpedig arra, hogy szeretnénk, ha a digitalizációs paradigmaváltás az iskola világában nem olyan szerencsétlen mentési módszerekkel zajlana, mint amilyenek a Titanic tragikus kísérletei voltak – éppen száz évvel ezelőtt –, hanem olyan értékőrzés lenne e mostani, amely minél többet tud átvinni a múlt kultúrájából a jövő kultúrájába (lásd erről György Péter gondolatait!).
|
A beszélgetés részvevői mindannyian részt vesznek a szinte spontán módon indult, ám a jövőben remélhetőleg szervezett keretekben is működő „IIROM Társulás”-ban (Irodalomtanítás Innovációjának Országos Műhelye). A várhatóan szombathelyi–debreceni „tengely” mentén működő egyesülés célja, hogy egybefogja azokat az innovatív kezdeményezéseket kelettől nyugatig, melyek az irodalomtanítással kapcsolatosak, s azzal a céllal szerveződnek egybe, hogy minél hatékonyabban képviseljék e tantárgy megújulásának – megmentésének – lehetséges irányait. (Az itt közölt „kiselőadások” később az IIROM Füzetek sorozatban nyomtatásban is megjelennek majd. Sorozatunk első darabja – mely idén februárban rendezett innovációs konferenciánk kibővített anyagát közli –2012 szeptemberében lát napvilágot.)
Az IIROM Társulás köszöni a megtisztelő felkérést – kívánjunk hát jó szelet mindannyiunknak a vitorlákba! Akkor is, ha végül majd kiderül, hogy mi voltunk a Titanic zenekara, s akkor is – vagy tán éppen azért! –, ha jól tudjuk, hogy „a könyv egyre kevesebb embernek a jelentés kikötője” (Ivan Illich).
|
|